A soproni népszavazás
A múlt héten volt
éppen 90 éve, hogy Sopron és környékének magyar és német lakossága a
Magyarországhoz való tartozásra szavazott, és ezzel megvalósították a trianoni
békediktátum első jelentősebb területi revízióját. Az örömteli esemény
90.évfordulója alkalmából ezúttal a soproni népszavazásról emlékezünk meg.
Az első világháborút követő
„békeszerződések” egyik különösen felháborító döntése volt, hogy etnikai
elvekre hivatkozva – mely elveket, érdekes módon, mintha mindig csak
Magyarország rovására lehetett volna érvényesíteni – Ausztriának ítéltek
jelentős (több mint 4000 km2) nyugat-magyarországi területeket.
Annak az Ausztriának a javára, akinek utasítására Magyarország belépett a
tragikus kimenetelű első világháborúba…
A döntés értelmében Moson, Sopron és
Vas vármegyék nyugati része osztrák fennhatóság alá került volna. Bár e
területek német többségűek voltak, azonban rengeteg magyar is élt itt, arról
nem is beszélve, hogy ezer éven át mindigis a magyar haza szerves részét
képezték. Úgy tűnt, elveszítjük Sopron gyönyörű városát, a kőfejtőjéről híres
Fertőrákost, sőt Nagycenket is Ausztriához csatolták
volna, így kis híján az a szégyen érte hazánkat, hogy „a legnagyobb magyar”
földi nyughelye idegen országba került volna.
E nyugati területek átadására – beleértve a térség
legjelentősebb városát, Sopront is – 1921 augusztusában került volna sor. A
város ünnepélyes átadását váró osztrákoknak azonban csalódniuk kellett
számításaikban. A magyar reguláris katonaságot bár kivonták a területről, a
bevonuló osztrák csapatokat azonban önkéntes, irreguláris fegyveres alakulatok
várták, akik létszámbeli és felszerelésbeli hátrányaik ellenére is megütköztek
az osztrákokkal. A hazaszereteten kívül nem sok egyéb hadi felszerelésük volt, ezért
is hívták őket úgy, hogy a „Rongyos Gárda”. Ezzel kezdetét vette a másfél
hónapon át tartó nyugat-magyarországi szabadságharc.
A felkelő sereg néhány héten belül
kizavarta az osztrák csapatokat Nyugat-Magyarországról és a későbbi osztrák
támadásokat is sikerrel verték vissza. Az antant a terület azonnali kiürítését
követelte, amire válaszképp október 4-én, Felsőőrött, kikiáltották a magyar
történelem egy igen különleges, ellentétes megítélésű és rövid életű
képződményét: a Lajtabánságot. A Prónay Pál vezette Lajtabánság a
felszabadított területeken megalakult, névleg független és semleges állam volt,
melynek célja a nyugati magyar területek átadásának megakadályozása volt. A
furcsa, ám némileg kellemetlennek érzett államot Horthy alig egy hónap múlva felszámolásra
ítélte, mivel a felkelés így is elérte célját. A harcot hallgatólagosan
támogató magyar kormány ugyanis kedvezőbb diplomáciai helyzetbe került általa
és így sikerült kikényszeríteni, hogy − a szabadcsapatoknak a nyugati
határvidékről való kivonása fejében − Sopronban és környékén népszavazást
tartsanak.
Sopronban és a közelében fekvő nyolc
faluban (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk,
Sopronbánfalva) 1921. december 14. és 16. között került sor a népszavazásra. A
szabályzat értelmében azok a helyiek (férfiak és nők is) voltak szavazásra
jogosultak, akik legkésőbb 1921. január 1-jén betöltötték 20. életévüket. A
népszavazás közel 90%-os (89,6%) részvétellel zajlott, több mint 24 000-en
vettek részt rajta (ebből 17 000 Sopronban). Sopronban nyolc
szavazóhelyiséget létesítettek, a lakosság nagy része pedig már hajnalban
talpon volt, hogy a reggel 8 órakor kezdődő nagy eseményen az elsők között
lehessen. A szavazás titkos volt. A szavazásra jogosult a szavazóhelyiségben
(önmaga és szavazati joga igazolása után) a bizottság elnökétől átvett egy
borítékot, valamint egy kék és egy narancssárga szavazócédulát és elvonult a
szavazófülkébe. A kék cédulán Magyarország, a sárgán pedig Ausztria neve
szerepelt három nyelven. A szavazó a „választott” ország céduláját épségben, a
másik ország céduláját pedig kettétépve belehelyezte a borítékba. A borítékot
ezután gondosan leragasztotta, majd a bizottsághoz beosztott antanttiszt kezébe
adta, aki mindenki számára jól láthatóan bedobta a borítékot a szavazóurnába.
Így zajlott tehát a szavazás.
A reszketve várt eredmények végre
Magyarországnak is egy kis örömöt hoztak a megelőző zűrzavaros évek oly sok
tragédiája után: a népszavazási területen a lakosság majdnem kétharmada, azaz
65,1%-a döntött a Magyarországhoz tartozás mellett! Noha a nyolc falunak csak
45,5%-a szavazott Magyarországra, a helyi népesség nagy része Sopronban lakott
(mint arra előbb számadattal is fölhívtam a figyelmet), a soproniak pedig – az
enyhe német nemzetiségű többség ellenére – 72,7%-ban voksoltak „eredeti”
hazájukra; és ezzel a kérdés eldőlt Magyarország javára. A települések közül
egyébként a legnagyobb arányban Nagycenken szavaztak Magyarországra (99,5%), a
legkisebb arányban pedig Harkán (9,6%). Az összesített eredmény tehát 65,1%
volt a magyar haza mellett. Így Sopron és a környező nyolc falu, a trianoni
békediktátumot felülírva, ismét, hivatalosan is Magyarország része lett. Sopron,
a hazája iránt tanúsított hűsége elismeréseként, kiérdemelte a Civitas
Fidelissima, vagyis a „Leghűségesebb Város” megtisztelő elnevezést. A siker
hatására több, Ausztriának ítélt Vas megyei faluban is tiltakozás kezdődött a
trianoni döntés ellen, és ennek hatására rövidesen ott is népszavazást
tartottak, melynek következtében újabb 10 határ menti falu került vissza
Magyarországhoz.
A nyugat-magyarországi szabadságharc és a következményének
tekinthető soproni népszavazás következtében némileg sikerült ellensúlyozni a
trianoni döntés igazságtalanságát és Magyarország nyugati határa vált az ország
legstabilabb, a revízió igénye által a továbbiakban legkevésbé érintett
térségévé. Ha az antant beismerte volna, amit e határvidék példája is jól
bizonyított, vagyis hogy népszavazásokkal, az önrendelkezés biztosításával
igazságosabban rendezhető a magyar határok kérdése, akkor a következő évtizedek
valószínűleg sokkal nyugodtabb időszakot tartogattak volna a magyar nép és
szomszédjai számára.
Azért elgondolkodtató, hogy akkoriban nem csak a magyarok,
de Sopron német lakosságának is több mint fele a Magyarországhoz tartozás
mellett voksolt. Ma pedig…ma már sokszor magyarok sem szégyellnek olyanokat
mondani, mint hogy inkább más országot választanának hazájukul vagy hogy a
soproniak helyében másképp döntöttek volna 90 éve. Ebből látszik, hogy Trianon
és az azóta bekövetkezett további tragikus események és folyamatok nem csak
gazdaságilag tették tönkre az országot, de sok esetben a fejekben is
elrontottak valamit. Eltörölték vagy elhalványították a magyarok többségének
nemzeti öntudatát. Mintha ma már csak a pénz lenne az érték, az igazi értékek
pedig feledésbe merültek volna. A talpra álláshoz sokak mentalitásán,
hozzáállásán kéne változtatni.
Értékes információk, hasznos cikk. Szép gondolatok a végén, melyeket sokaknak kellene hasonlóképp átértékelnie.
VálaszTörlésÜdv, Symon