Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. május 21., szombat

A Magyar Szent Korona Országai 1910

Magyarország vármegyéi – Turóc, Árva, Liptó

Folytatjuk Magyarország vármegyéinek ismertetését, a korábbiakban említetteknek megfelelően. Néhány emlékeztető adat:
1910-ben a Magyar Szent Korona Országainak:
Területe: 325 400 km2
Lakossága: 20 886 000 fő
Magyarság aránya: 48%

Turóc
Magyarország 1910-ben érvényes közigazgatási felosztása alapján Turóc vármegye az ország 2. legkisebb területű megyéje volt. Nem sokkal maradt le „a legkisebb területű megye” megtisztelő „címről” Esztergommal szemben, mivel az „első helyezett” területe 1076 km2, a „második helyezett” Turócé pedig szintén csak 1123 km2 volt. Valamiben viszont mégis Turóc megye lett az „első”, a „legkisebb”: 100 évvel ezelőtt e megyének volt ugyanis a legkevesebb lakosa, mindössze 55 700 fő. Csekély lakosságának ekkoriban éppen 10%-a volt magyar.
Földrajzi tekintetben Turóc lényegében egy medence, melyet a Kis-Fátra és a Nagy-Fátra hegyvonulatai vesznek körbe. Északi részén folyik keresztül a Vág, a vármegye közepén pedig annak egy mellékfolyója nyúlik el hosszan: a Turóc. A vármegye területe ásványkincsekben szegény.
A megye székhelye 1910-ben Turócszentmárton volt. Legősibb vármegyéinkhez képest több évszázados késéssel alakult önálló megyévé, amikoris kivált a zólyomi erdőispánságból. Turóc vármegye 1709-ben címert változtatott: a megyének az ónodi országgyűlésen felkoncolt két követének családi címereiből állították össze az új címert, a két áldozat emlékére.
Turóc vármegye területe a történelem folyamán lényegében mindigis – de főként a XIX. század közepétől – a szláv, majd szlovák nemzeti mozgalmak, valamint a szlovák politikai és társadalmi közélet központja volt. Mi több, 1918 októberének végén itt mondta ki a Szlovák Nemzeti Tanács a szlovákoknak a csehszlovák államhoz való csatlakozását. Ezáltal a megyét gyakorlatilag – közel két évvel a trianoni békediktátum előtt – elszakították Magyarországtól, ahova azóta sem tért vissza, még egy kis időre sem…

Árva
Árva vármegye „személyében” a korabeli Magyarország 2. legkisebb lakosságszámú megyéjéhez van szerencsénk (78 700 fő). Kevéske lakosságának túlnyomó többségét is tótok és lengyelek tették ki.
A megye az Árva folyót környező hegyvidékeken terül el. Árva vármegye volt az ország legészakibb megyéje. Turóchoz hasonlóan, szintén a zólyomi erdőispánságból vált ki, így alakult önálló vármegyévé. Központja évszázadokig az Árva folyó fölé tornyosuló, lenyűgöző szépségű Árva vára volt. (A várról készült festmény – több gyönyörű vár és jelenet képével együtt – díszíti a Parlament Vadásztermét is.) A megyéhez két nagybirtokos család neve kapcsolódik szorosan: a Thurzó- és a Thököly-családé. A megye későbbi székhelye a XVII. század végétől kezdve Alsókubin volt.
Az első világháború után Árva vármegyét is elszakították Magyarországtól; nagyobbik része ma Szlovákia, kisebbik (északkeleti) része Lengyelországhoz tartozik.

Liptó
Mostani cikkünkben, ahogy haladunk, úgy nő a megyék népességszáma is: Liptó vármegye ugyanis a történelmi Magyarország 3. legkisebb népességgel rendelkező megyéje volt. 86 900 fős lakosságának csupán 5,0%-át tették ki magyarok.
A Vág által hosszában (kelet-nyugati irányban) kettéhasított vármegyét délen az Alacsony-Tátra, északon pedig a Liptói-havasok és a Magas-Tátra kétezer méteres vonulatai övezték. Vármegyeszékhelye Liptószentmiklós volt, másik híresebb városa pedig Rózsahegy. A megye neve szláv személynévből származik.
Területén nemesfémeket, rezet, kőszenet, antimont és márványt is bányásztak, emellett a vármegye erdőkben és vadakban is gazdag volt. Az előző két megyéhez hasonlóan, Szent István idején a zólyomi erdőispánsághoz tartozott és abból kiválva lett később önálló vármegyévé.
A középkorban a vármegye jellegzetes, noha igen kisszámú társadalmi csoportját alkották a szabad jogállású, katonáskodással szolgáló, úgynevezett „jobbágyfiak”.
A középkor végén-újkor elején a vármegye nevesebb birtokosai voltak a Szapolyaiak, a Thurzók, Bebekek és Pekryek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése