Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. szeptember 24., szombat

A Magyar Szent Korona Országai 1910

Magyarország vármegyéi – Zólyom, Hont, Nógrád

Ideje, hogy Nyitra, Trencsén, Pozsony, Komárom, Esztergom, Bars, Árva, Turóc és Liptó megyék rövid jellemzése után folytassuk Magyarország vármegyéinek megismerését. Emlékeztetőül néhány adat:
1910-ben a Magyar Szent Korona Országainak:
Területe: 325 400 km2
Lakossága: 20 886 000 fő
Magyarság aránya: 48%

Zólyom
Zólyom vármegye a Felvidék középső részén található, zordon hegyekkel borított megye. Neve az avar-magyar „sólyom” szó régi változatából ered. Vármegyeszékhelye Besztercebánya volt. Besztercebánya a középkorban a bányavárosok között is sokáig vezető szerepet töltött be; híres volt arany-, ezüst-, réz-, higany- és ólombányászatáról.
A magyar államiság első századaiban Zólyom a hatalmas kiterjedésű északi „zólyomi erdőispánság” része volt, majd ebből kiválva lett önálló megyévé, Árva, Liptó és Turóc megyével együtt. Az egykor ásványkincsekben gazdag Zólyom vármegye nevezetes volt a nemesfémek bányászatáról, a készletek azonban a XIX. század végére kimerültek. Legjelentősebb városai a megyén végigkanyargó Garam folyó mentén találhatóak: Zólyom, Besztercebánya, Breznóbánya. A Zólyom megyei magyarok többsége e településeken élt. A német lakosság a XVIII-XIX. század folyamán, a magyar lakosság többsége pedig a XX. század folyamán elszlovákosodott.

Hont
Hont vármegye egy észak-magyarországi közigazgatási egység volt, melyet Bars, Zólyom, Nógrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Esztergom megyék vettek körbe. Az Ipoly és mellékvizeinek termékeny völgyétől eltekintve a megye területét többnyire középhegységek borítják.
Hont vármegyét I.(Szent) István korában alapították, első ispánja a névadó Hont német lovag volt, aki testvérével együtt, hűséges szolgálataiért kapta István királytól hatalmas birtokait. Az eredetileg valószínűleg nagyobb méretű vármegye később érdekes módon két tömbben maradt fent, ugyanis egy kicsi, keleti részéből Kishont néven önálló vármegye jött létre, melyet Nógrád vármegye választott el a „nagy” Hont megyétől. Kishont végül Gömör vármegyével egyesült.
A megye székhelye a XIX. század elejétől kezdve a 95%-ban magyarok lakta Ipolyság volt. Legjelentősebb városai viszont a megye északi részén található Selmec- és Bélabánya (a világ első bányászati akadémiájának is otthont adó híres bányászváros, melynek belvárosa és bányaművei ma a világörökség részét képezik), valamint Korpona voltak.
Hont megye lakossága sokat szenvedett a török-kor harcai alatt, 1920-ban pedig a megye területének nagy részét (noha lakosságának több mint fele magyar volt) Csehszlovákiához csatolták. A magyar határokon belül maradt rész Nógrád megyével „Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék” néven alkotott egy egységet. 1938-ban a megye déli része visszakerült Magyarországhoz, néhány év múlva azonban visszaálltak a trianoni határok. Magyarországnál maradt része ma lényegében Pest megye északi nyúlványát alkotja.

Nógrád
Nógrád vármegye hegy- és dombvidékes megye volt, és ma is az. Ez alól csak az Ipoly termékeny völgye képez kivételt, mely 200 méteres tengerszint feletti magasság alatt helyezkedik el. Területét nagyrészt vulkáni hegyek és vulkáni-, valamint üledékes kőzetek fedik. A megye folyóvizekben gazdag.
A Szent István-kori vármegye névadója első központja, Nógrád vára volt (melynek neve „új vár”-at jelent). A tatárjárás nagy pusztítást okozott Nógrád megyében, mivel a megye a mongol hadak fő útvonalába esett. A megye híres középkori nemzetségei közé tartozott a Záh, a Kartal, a Kacsics, a Tomaj vagy a Szécsényi család, legjelentősebb települései pedig ekkoriban Nógrád, Vác, (Balassa)Gyarmat, Szécsény, Losonc és Fülek voltak. A török-korban a megye területén heves vár-harcok dúltak. Nem meglepő, hogy a XVII. század végére magyar lakossága jelentősen megcsappant és helyükre északról telepítettek be tótokat és kisebb számban németeket. Jelentős esemény volt a megye életében a Rákóczi-szabadságharc is, melynek során itt tartották a szabadságküzdelem egyik híres gyűlését (1705-ben), a szécsényi országgyűlést, ahol Magyarország vezérlő fejedelmévé választották Rákóczit. Azonban a megyéhez a Rákóczi-szabadságharc egy szomorú eseménye is kapcsolódik: 1710-ben a szintén nógrádi Romhány mellett zajlott a szabadságharc utolsó nagy – és kis híján győztes – vesztes csatája. Nógrád megye központja a XVII-XVIII. században többször települést váltott, állandó megyeszékhelye csak a XIX. század elején jött létre, Balassagyarmat „személyében”. 1910-ben Nógrád megye lakosságának 75,6%-a volt magyar, a megye legfontosabb települései pedig Balassagyarmat, Losonc, Salgótarján, Szécsény és Fülek voltak. Ugyancsak Balassagyarmat lett hazánk „Legbátrabb város”-a is, amikor a tragikusan zűrzavaros 1919-es év elején saját kezébe vette sorsának alakítását és a helyiek kizavarták a városból és tágabb környezetéből a cseh megszállókat. Mivel a szülőföldért való kiállás – Balassagyarmattal ellentétben – az ország ekkori vezetését sajnos nem nagyon jellemezte, ezért Nógrád megye északi része (a megye közel fele) a trianoni békediktátum következményeként Csehszlovákiához került. Azt pedig csupán igen szerény „jóvátételnek” tekinthetjük, hogy Somoskő és Somoskőújfalu néhány évvel később visszakerültek Magyarországhoz.
Nógrád megye ma kis hazánk (értsd: kis-Magyarország) legkisebb lakosságszámú megyéje, megyeszékhelye Salgótarján. A megye gazdaságilag meglehetősen rosszul áll, a munkanélküliség magas, az elavult és lepukkant nehézipar a megye keleti részén koncentrálódik. Nógrád megye ásványkincsei közül híres a somoskő-vidéki bazalt, a Salgótarján-Bátonyterenye környéki barnakőszén, a cserháti és mátrai (pl. Karancsberény, Szurdokpüspöki) andezit vagy a szécsényi és kishartyáni agyag. És akkor Nógrád megye csodás természeti értékeiről vagy a világörökségi címet is kiérdemlő Hollókőről még nem is beszéltünk…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése