Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. január 15., szombat

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Ütközetek a Hernád vidékén, 1848-49 fordulóján

1848 decemberének végén a magyar szabadságharc ügye nem állt túl fényesen és kevés jóval kecsegtetett. A magyar erők folyamatosan kelet felé (valamint a Felvidékre, majd ott is keletre) vonultak vissza, rövidesen az Országos Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés is Debrecenbe menekült; keleten viszont Erdélyben állt rosszul a hadi helyzet, egészen Bem tábornok megjelenéséig. December 6-án pedig észak felől tört be az országba az ellenség a Duklai-hágón keresztül, Franz Schlik tábornok vezetésével. A félszemű Schlikről tudni érdemes, hogy sokan a magyar szabadságharc legsikeresebb ellenséges, osztrák tábornokának tartják, akinek mindkét fél által elismert tehetségéről jól tanúskodik, hogy már kortársai is úgy vélték, hogy Schlik „egy szemével is többet lát, mint más tábornokok kettővel”.
Schlik serege napokon belül elfoglalta Bártfát, majd Eperjest; december 11-én pedig már Kassára vonult be. Előtte azonban, a Tarca partján fekvő Budamér és a Hernád mellett lévő Kassa között megütközött Pulszky Sándor gyorsan összeszedett újoncaival, akiket azonban ágyúival hamar szétkergetett. A magyar csapatoknak így ki kellett üríteni Kassát, míg egy zászlóaljuk a Hernád partjáról fedezte a visszavonulást. Schlik könnyűlovasokat küldött a magyar csapatok üldözésére, azonban a közeli kocsma kőépülete mögött várakozó maroknyi lengyel-magyar katona, egy lengyel veterán őrnagy vezetésével olyan váratlan sortüzet zúdított a társaikat üldöző osztrákokra, hogy akik nem haltak meg vagy estek fogságba azonnal, azok is mind fejvesztve menekültek vissza Kassára.
Kassa elvesztése rémületet keltett a magyar felső vezetésben, ezért sürgősen csapatokat küldtek északra, melyeknek parancsnokául magát a hadügyminisztert, Mészáros Lázárt (a Batthyány-kormány egyetlen le nem mondott miniszterét) nevezték ki. Mészáros először december 28-án, Szikszónál ütközött meg a Miskolc környékének felderítésére induló Schlikkel. Az összecsapás egyik fél számára sem hozott egyértelmű győzelmet, de mindenesetre Schliket sikerült rávenni, hogy Kassára vonuljon vissza és ott összepontosítsa erőit.
Schlik visszavonulása után Mészáros serege megindult Kassa elfoglalására. Mészáros egy kombinált támadás formájában tervezte visszafoglalni Kassát, aminek során az észak-északkeleti megyék magyar erői Eperjes és a Kassától keletre lévő Dargói-hágó elfoglalása után, hátba tudták volna támadni Schlik seregét, míg Mészáros hada délről vonult volna ellene. A kombinált támadás terve azonban meghiúsult; egyrészt, mivel a terv egyes részletei kiszivárogtak, másrészt pedig azért, mert a több irányból érkező csapatok nem tudták időben kellőképpen összehangolni támadásukat. Így a kisebb támadó magyar csapatokat az ellenség külön-külön, egymás után megfutamította. A terv kudarcba fulladása ellenére Mészáros Lázár megkísérelte seregével elfoglalni Kassát, noha ilyen módon Schlik teljes erejével kellett szembenéznie.
Az 1849. január 4-én Kassa déli szélén lezajlott ütközetben a magyar seregtest enyhe létszámfölényben volt az osztrák erőkkel szemben, azonban ezt az ellenség stratégiai és képzettségbeli előnyével szemben nem tudta érvényesíteni. A csatát egy, a magyar balszárny ellen indított ellenséges roham döntötte el. Hiába tartott ki hősiesen a Dessewffy Arisztid által vezetett jobbszárny, mivel a sereg többi része rövidesen összeomlott; és így kénytelenek voltak ők is visszavonulót fújni.
A kassai ütközet a magyar fél számára meglehetősen súlyos emberveszteséget jelentett; azonban talán még ennél is súlyosabb volt a vereség következtében megjelenő komoly fenyegetés: hogy Schlik megindulhat a Tisza-vonal ellen, ami a kormányzat új székhelyét, Debrecent védte.
Schlik azonban egyelőre nem gondolt támadásra, mivel előbb az elfoglalt területek lázongó lakosságát akarta lecsendesíteni, valamint erejét is kevésnek érezte a döntő összecsapáshoz. Schlik január végén kapott több ezer főnyi erősítést, melyekkel már meg merte kísérelni a magyar vonalak elleni támadást; azonban ezeket a támadásokat a Mészáros helyét átvevő Klapka György január 22-23-án Tarcal-Bodrogkeresztúrnál, január 31-én pedig Tokajnál visszaverte. Több támadásra pedig ideje sem maradt Schliknek, mivel tudomást szerzett Görgeinek a Szepességen át közeledő hadtestéről, így február 9-én kiürítette Kassát, majd nyugat felé vonulva elhagyta a várost.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése