A történelmi Magyarország külföldre szakadt területein fellelhető világörökségi helyszínek végiglátogatása után immár ideje, hogy a kisebb, mai Magyarország területén lévő világörökségekről is szót ejtsünk.
Tekintve, hogy a jelenlegi Magyarországon nyolc ilyen helyszín is van, legjobb lesz mielőbb belekezdeni felsorolásukba. Részletes ismertetésükre itt most egyelőre nem térünk ki, csak leglényegesebb vonásaikat emeljük ki. Haladjunk a legkeletibb helyszíntől a legnyugatibbig!
A világörökségi helyszínek közül így elsőként a „legfiatalabb” (2002-ben vették fel a listára) világörökségi helyszínünkre érkezünk: Tokaj borvidékére. A táj pontosabb megnevezése „tokaj-hegyaljai történelmi borvidék”, melynek központja a jelentős idegenforgalommal rendelkező Tokaj városa. Tokaj történelmi múltja is bőven elegendő érdekességgel szolgálna a környék iránt érdeklődő látogatónak; azonban fő nevezetessége mégis inkább világhírű bora, mely a XVI.század óta Magyarország nemzetközi hírű kiviteli cikke is. Neve itthon pedig egyet jelent a minőségi magyar borral. A tokaji bor több évszázados jelentőségét magyar szemmel jól példázza, hogy neve említést kapott a Himnusz teljes változatában is.
Következő világörökségi helyszínünk a Hortobágyi Nemzeti Park, melynek fő híressége (első elgondolásra talán meglepő módon) a mára az egyik legjellemzőbb magyar „hungarikummá” vált Puszta. A Hortobágyi Nemzeti Park egyébként hazánk legrégebbi nemzeti parkja. A kopár füves síkságon csak ritkán akasztja meg az ember tekintetét egy-egy gémeskút, csárda, tanya vagy egy kiemelkedő fás vagy bokros „folt”. E végtelennek tűnő pusztaság mégis annyi mindent jelent! A Hortobágy a természet és az ember évezredes, hagyományos és harmonikus együttműködésének jelképe. Az itteni pusztákat mindigis állattartásra használták fel: otthonául szolgál a híres magyar szürkemarháknak, rackajuhoknak és más haszonállatoknak, és a Hortobágy jelentőségét gyarapítja kiemelkedő madárvilága is. A hortobágyi pusztát meglepően változatos és gazdag természeti értékei, élővilága; a napsütés (az országban itt a legtöbb a napsütéses órák száma), a csikósok, a pásztorok, a Kilenclyukú híd, a gémeskutak, a délibábok, a puszta zord és mégis gyönyörű, emberpróbáló végtelensége, kultúrája, egyaránt teszik érdemessé hatalmas hírnevének viselésére.
Északnak fordulva jutunk el az Aggteleki Nemzeti Parkba, aminek részét képezik az Aggteleki-karszt és Szlovák-karszt barlangjai, melyek Magyarország és Szlovákia közös helyszíneként kerültek fel a világörökségek listájára. A földrajzilag összefüggő egységet alkotó Aggteleki- és Szlovák-karsztot középső- és felső triász mészkő építi fel, amelynek mind a felszínén, mind a felszín alatti rétegei között látványos karsztjelenségek (dolinák, víznyelők, zsombolyok, meredek sziklafalak, stb.) találhatók. A karszt kis tavai természetes eredetűek. A felszín alatt jelenleg 712 barlang ismert, melyek sokszínűsége és érintetlen természeti értékei egyedülállóak a világon. Itt vannak Magyarország legnagyobb barlangrendszerei, melyek közül a leghíresebb talán a 25 km összhosszúságú Baradla-barlang. A barlang jelentős részét változatos színű és formájú cseppkőoszlopok, függő és álló cseppkő-csoportok és más cseppkőképződmények díszítik. A barlang természetes bejárata egy meredek sziklafal tövében, már az ősidők óta nyitott. Az Aggteleki barlangrendszer számos olyan élőlénynek ad otthont, melyek a világon csak itt fordulnak elő.
Következő állomásunk egy kicsiny falu: Hollókő. E pici palóc falu az elsők közt került be a magyarországi világörökségek közé. Védett értékei az ősi palóc településszerkezet, a palóc népi építészet emlékei, a ma is élő népművészet és népviselet. Hírességei az ófalu, a népi lakóházak és melléképületek, a várrom, a fatornyos római katolikus templom, a falu határában lévő tájvédelmi körzet, a Falumúzeum és a népművészeti bemutató műhelyek (fazekasház, fafaragó műhely, szövőház, stb.). Hollókő egyedisége többek közt abban rejlik, hogy a tradicionális falusi életet nemcsak megőrizte, hanem mind a mai napig sem vált belőle szabadtéri múzeum: a településen jelenleg is laknak, hagyományos foglalkozásaikat űzik; a falusiak egy részének mindennapjai ma is úgy telnek, akárcsak száz évvel ezelőtt.
Budapest. A világörökségi listán fővárosunk néhány része is helyet kapott, melyek azonban egy darab helyszínként kerültek felsorolásra: Budapest világviszonylatban is kiemelkedően szép fekvése, a belváros sokszínű panorámája, a Duna-parti látkép, a Budai Várnegyed, valamint az Andrássy út és történelmi környezete kerültek be a kulturális világörökségek közé.
Innen ismét az ország egy távolabbi pontjára ugrunk: Pécsre. A városnak, mely 2010-ben Európa Kulturális Fővárosának szerepét is betöltötte, számos érdekes látnivalója van, melyek felsorolására itt aligha lenne hely. Erre azonban nincs is szükség, ugyanis Pécs hírességei közül csupán az ókeresztény sírkamrák kerültek fel a világörökségek listájára. Ezek az ókori maradványok bár nem oly monumentálisan látványosak talán, mint a világörökségek legtöbbje; azonban kiválóan szemléltetik a római császárság idején élt keresztény közösségek hitét és kitartását, amivel oly maradandót alkottak, hogy temetkezési építészetük és művészetük máig fennmaradt, és méltó módon őrzi e régen élt emberek emlékezetét.
A Kisalföld délkeleti szélén emelkedik egy közel háromszáz méter magas kis „hegy”, melynek tetején áll a távolból gyönyörű látképet nyújtó ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság. A magyar államisággal majdcsak egyidős és még mindig működő (szőlészettel, borászattal, oktatással és régi dokumentumok őrzésével is foglalkozó) apátság alapításának 1000.évfordulóján, 1996-ban nyerte el a világörökségi címet. Azóta a különböző korok építészeti stílusait ötvöző épület-komplexum hazánk egyik legnépszerűbb turisztikai célpontjának számít.
Utolsó magyarországi világörökségi helyszínünk a Fertő tó (osztrák nevén Neusiedlersee) és az azt övező települések összessége. A Fertő tó vidéke Ausztriával közösen, kultúrtájként került fel a világörökségi listára. Az egykor teljes egészében Magyarországon fekvő tónak ma több mint háromnegyede Ausztriához tartozik. E vidék földrajzilag azonban mégis egy megbonthatatlan természeti egységet képez. Érdekes, hogy természeti oszthatatlanságával szemben, kulturális tekintetben mindigis egy határvonalat jelentett, ahol különféle kultúrák találkoztak. A rendkívül sekély tó és környékének bőséges természeti értékei mellett e vidék kincseit gazdagítja több XVIII-XIX.századi pompás kastély, az évszázados fejlődésről tanúskodó népi építészet és a fertőrákosi kőfejtő tekintélyt parancsoló magasságai és mélységei is.
Elérkeztünk hát utazásunk végéhez; lényegében végigjártuk a történelmi Magyarország és Horvátország területén található valamennyi olyan helyszínt, amely jelenleg az UNESCO világörökségi listáján szerepel. A Kárpát-medence kulturális-történelmi kincstárát azonban ezzel még korántsem merítettük ki; ezen értékek ismertetése, ha más szempontok szerint is, de folytatódik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése