Az 1848. október 7-i, fényes ozorai diadalt követően Perczel Mór serege rövid pihenés és erőgyűjtés után Nagykanizsára vonult, mivel várható volt, hogy az onnan kiűzött ellenséges csapatok bármikor újra támadásba lendülhetnek. Október 17-én Perczel néhány ezer fős serege két helyen (Letenyénél és Kotorinál) is átlépte a Murát, a folyót védő horvát és osztrák katonaságot pedig a Dráván, illetve az osztrák-magyar határon túlra űzték. Másnapra Perczel serege már az egész Muraközt felszabadította. Annak, hogy a horvátok ily könnyen feladták Csáktornyát, igencsak megörült, mivel úgy vélte, hogy ha ő nem érkezik idejében csapataival, akkor a horvátok a délvidéki szerbekéhez hasonló, szinte bevehetetlen tábor- és sáncrendszert hozhattak volna létre a Muraközben.
Perczel, az Országos Honvédelmi Bizottmány további utasításaira és erősítésekre várva, védelemre rendezkedett be és megkezdte állásai megerősítését. Helyzete azonban igen kockázatos volt, mivel a Dráva túlpartján a horvátok (Perczelénél önmagában is nagyobb) serege várakozott, míg a Muraköz nyugati folytatásában, Stájerország határait meg az osztrák csapatok védték. Ezen ellenséges csapatok bármelyike, bármikor megindulhatott ellene, ha pedig ezt netán egyszerre, összehangoltan teszik, akkor túlerejük igen nyomasztóvá válhatott volna. Ezért Perczel örömmel vette, amikor a stájerországi császári hadtest elővédjének parancsnoka, Burits vezérőrnagy a szemben álló seregek közötti fegyvernyugvást kérte. A hírszerzők jelentéseiből, majd az egyezkedések október végi megszakadásából Perczel számára nyilvánvalóvá vált, hogy a tárgyalásokat Burits csupán arra használta fel, hogy az így nyert idő alatt megerősítse csapatait. Perczel elgondolása helyes volt, mivel a horvátok és osztrákok valóban összehangolt támadásra készülődtek ellene, mely támadás, Perczel számításai szerint, november 9-én következett volna be.
Perczel Mór november 7-én éjjel adta ki a parancsot a megelőző támadás megindítására. Mivel a Varasdra visszahúzódott horvátok a Dráva hídját részben elbontották és Perczelnek nem voltak meg a szükséges eszközei a folyón való átkeléshez, ezért csak a stájerországi császári csapatok elleni támadás lehetősége maradt. A horvátok lefoglalására a Drávához küldött kisebb csapatokat, akik onnan lőtték lövegeikkel az ellenség túlparti állásait. Az ellenség megtévesztése érdekében Perczel, november 8-án, hajnali 1-kor Csáktornyáról Nedelic felé indította csapatait, hogy így hitesse el az ellenséggel, hogy Varasd felé tart. Nedelicnél azonban csapatait a dél-stájerországi Friedau felé irányította. A magyarok a Friedau előtti településekről, majd Friedauból is kiszorították az osztrák csapatokat. Szuronyt szegezve nyomultak előre, malomban, erdőben, temetőben, házak között harcolva az ellenséggel. Külön érdekesség, hogy éppen itt, a Zrínyiek ősi fészkének közelében, magyar oldalon a Zrínyi-zászlóalj katonái harcoltak a legvitézebbül.
A Friedautól nyugatra lévő magaslatokon elhelyezkedő császári csapatokkal délelőtt 11 óráig folytatták a tüzérségi párbajt, majd Perczel elrendelte a visszavonulást. Az ellenség szintén visszavonult, az ellenkező irányba. Friedau élelmezési biztosa felajánlotta Gaál Miklós alezredesnek, hogy élelemmel látja el a magyar csapatokat, ezt azonban Gaál visszautasította, mondván, hogy a magyar had nem a stájerek, hanem csakis a zsarnokságot képviselő császári katonaság ellen érkezett, s így nem akarnak a lakosság terhére lenni. Így viszont a magyar sereg nagy része az egész napot étlen-szomjan harcolta végig, ezért aztán a visszavonuló magyar csapatokat az útba eső falvakban és városban mégis megvendégelték. A magyar sereg este 6 órára ért vissza Csáktornyára.
A schwechati csata és a nagyerejű támadásra gyülekező ellenséges csapatok miatt Perczel csapatainak néhány nap múlva el kellett hagyniuk a Muraközt. Ennek ellenére, a november 8-i hadjáratról elmondható, hogy egy tipikusan jó időben és jó ütemben végrehajtott megelőző támadás volt, melyért elismerés illeti Perczel és Gaál hadvezéri képességeit. A támadással sikerült néhány napot nyerniük és elegendő időt ahhoz, hogy gond nélkül kiüríthessék a Muraközt. Hogy onnan ki kellett vonulniuk, az elsősorban nem rajtuk múlott. Perczel serege november 11-én hagyta el a Muraközt, még éppen idejében, ugyanis az átkelés után néhány órával a megáradt Mura elsodorta a letenyei hidat…
A következő egy hónapban Perczel csapatai még többször átlépték a Murát, rendszerint nagy meglepetést és riadalmat keltve az ellenség soraiban, illetve amikor lehetősége volt rá, ágyútűz alá is vette a túlparti horvát állásokat. December közepén a Muraközi csatározások véget értek, mivel északnyugaton a császári főerők megindították támadásukat Magyarország ellen és Perczelt is visszarendelték az Észak-Dunántúl felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése