Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. december 22., csütörtök

Trianon


A soproni népszavazás

            A múlt héten volt éppen 90 éve, hogy Sopron és környékének magyar és német lakossága a Magyarországhoz való tartozásra szavazott, és ezzel megvalósították a trianoni békediktátum első jelentősebb területi revízióját. Az örömteli esemény 90.évfordulója alkalmából ezúttal a soproni népszavazásról emlékezünk meg.
            Az első világháborút követő „békeszerződések” egyik különösen felháborító döntése volt, hogy etnikai elvekre hivatkozva – mely elveket, érdekes módon, mintha mindig csak Magyarország rovására lehetett volna érvényesíteni – Ausztriának ítéltek jelentős (több mint 4000 km2) nyugat-magyarországi területeket. Annak az Ausztriának a javára, akinek utasítására Magyarország belépett a tragikus kimenetelű első világháborúba…
            A döntés értelmében Moson, Sopron és Vas vármegyék nyugati része osztrák fennhatóság alá került volna. Bár e területek német többségűek voltak, azonban rengeteg magyar is élt itt, arról nem is beszélve, hogy ezer éven át mindigis a magyar haza szerves részét képezték. Úgy tűnt, elveszítjük Sopron gyönyörű városát, a kőfejtőjéről híres Fertőrákost, sőt Nagycenket is Ausztriához csatolták volna, így kis híján az a szégyen érte hazánkat, hogy „a legnagyobb magyar” földi nyughelye idegen országba került volna.
E nyugati területek átadására – beleértve a térség legjelentősebb városát, Sopront is – 1921 augusztusában került volna sor. A város ünnepélyes átadását váró osztrákoknak azonban csalódniuk kellett számításaikban. A magyar reguláris katonaságot bár kivonták a területről, a bevonuló osztrák csapatokat azonban önkéntes, irreguláris fegyveres alakulatok várták, akik létszámbeli és felszerelésbeli hátrányaik ellenére is megütköztek az osztrákokkal. A hazaszereteten kívül nem sok egyéb hadi felszerelésük volt, ezért is hívták őket úgy, hogy a „Rongyos Gárda”. Ezzel kezdetét vette a másfél hónapon át tartó nyugat-magyarországi szabadságharc.
            A felkelő sereg néhány héten belül kizavarta az osztrák csapatokat Nyugat-Magyarországról és a későbbi osztrák támadásokat is sikerrel verték vissza. Az antant a terület azonnali kiürítését követelte, amire válaszképp október 4-én, Felsőőrött, kikiáltották a magyar történelem egy igen különleges, ellentétes megítélésű és rövid életű képződményét: a Lajtabánságot. A Prónay Pál vezette Lajtabánság a felszabadított területeken megalakult, névleg független és semleges állam volt, melynek célja a nyugati magyar területek átadásának megakadályozása volt. A furcsa, ám némileg kellemetlennek érzett államot Horthy alig egy hónap múlva felszámolásra ítélte, mivel a felkelés így is elérte célját. A harcot hallgatólagosan támogató magyar kormány ugyanis kedvezőbb diplomáciai helyzetbe került általa és így sikerült kikényszeríteni, hogy − a szabadcsapatoknak a nyugati határvidékről való kivonása fejében − Sopronban és környékén népszavazást tartsanak.
            Sopronban és a közelében fekvő nyolc faluban (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva) 1921. december 14. és 16. között került sor a népszavazásra. A szabályzat értelmében azok a helyiek (férfiak és nők is) voltak szavazásra jogosultak, akik legkésőbb 1921. január 1-jén betöltötték 20. életévüket. A népszavazás közel 90%-os (89,6%) részvétellel zajlott, több mint 24 000-en vettek részt rajta (ebből 17 000 Sopronban). Sopronban nyolc szavazóhelyiséget létesítettek, a lakosság nagy része pedig már hajnalban talpon volt, hogy a reggel 8 órakor kezdődő nagy eseményen az elsők között lehessen. A szavazás titkos volt. A szavazásra jogosult a szavazóhelyiségben (önmaga és szavazati joga igazolása után) a bizottság elnökétől átvett egy borítékot, valamint egy kék és egy narancssárga szavazócédulát és elvonult a szavazófülkébe. A kék cédulán Magyarország, a sárgán pedig Ausztria neve szerepelt három nyelven. A szavazó a „választott” ország céduláját épségben, a másik ország céduláját pedig kettétépve belehelyezte a borítékba. A borítékot ezután gondosan leragasztotta, majd a bizottsághoz beosztott antanttiszt kezébe adta, aki mindenki számára jól láthatóan bedobta a borítékot a szavazóurnába. Így zajlott tehát a szavazás.
            A reszketve várt eredmények végre Magyarországnak is egy kis örömöt hoztak a megelőző zűrzavaros évek oly sok tragédiája után: a népszavazási területen a lakosság majdnem kétharmada, azaz 65,1%-a döntött a Magyarországhoz tartozás mellett! Noha a nyolc falunak csak 45,5%-a szavazott Magyarországra, a helyi népesség nagy része Sopronban lakott (mint arra előbb számadattal is fölhívtam a figyelmet), a soproniak pedig – az enyhe német nemzetiségű többség ellenére – 72,7%-ban voksoltak „eredeti” hazájukra; és ezzel a kérdés eldőlt Magyarország javára. A települések közül egyébként a legnagyobb arányban Nagycenken szavaztak Magyarországra (99,5%), a legkisebb arányban pedig Harkán (9,6%). Az összesített eredmény tehát 65,1% volt a magyar haza mellett. Így Sopron és a környező nyolc falu, a trianoni békediktátumot felülírva, ismét, hivatalosan is Magyarország része lett. Sopron, a hazája iránt tanúsított hűsége elismeréseként, kiérdemelte a Civitas Fidelissima, vagyis a „Leghűségesebb Város” megtisztelő elnevezést. A siker hatására több, Ausztriának ítélt Vas megyei faluban is tiltakozás kezdődött a trianoni döntés ellen, és ennek hatására rövidesen ott is népszavazást tartottak, melynek következtében újabb 10 határ menti falu került vissza Magyarországhoz.
A nyugat-magyarországi szabadságharc és a következményének tekinthető soproni népszavazás következtében némileg sikerült ellensúlyozni a trianoni döntés igazságtalanságát és Magyarország nyugati határa vált az ország legstabilabb, a revízió igénye által a továbbiakban legkevésbé érintett térségévé. Ha az antant beismerte volna, amit e határvidék példája is jól bizonyított, vagyis hogy népszavazásokkal, az önrendelkezés biztosításával igazságosabban rendezhető a magyar határok kérdése, akkor a következő évtizedek valószínűleg sokkal nyugodtabb időszakot tartogattak volna a magyar nép és szomszédjai számára.
Azért elgondolkodtató, hogy akkoriban nem csak a magyarok, de Sopron német lakosságának is több mint fele a Magyarországhoz tartozás mellett voksolt. Ma pedig…ma már sokszor magyarok sem szégyellnek olyanokat mondani, mint hogy inkább más országot választanának hazájukul vagy hogy a soproniak helyében másképp döntöttek volna 90 éve. Ebből látszik, hogy Trianon és az azóta bekövetkezett további tragikus események és folyamatok nem csak gazdaságilag tették tönkre az országot, de sok esetben a fejekben is elrontottak valamit. Eltörölték vagy elhalványították a magyarok többségének nemzeti öntudatát. Mintha ma már csak a pénz lenne az érték, az igazi értékek pedig feledésbe merültek volna. A talpra álláshoz sokak mentalitásán, hozzáállásán kéne változtatni.



1 megjegyzés:

  1. Értékes információk, hasznos cikk. Szép gondolatok a végén, melyeket sokaknak kellene hasonlóképp átértékelnie.
    Üdv, Symon

    VálaszTörlés