Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. augusztus 8., hétfő

A főváros története

Budapest Duna-hídjai

Mostani cikkünkben Budapestnek a Duna felett átívelő hídjait vesszük sorra, északról dél felé haladva.
A főváros legészakibb és egyben legújabb hídja igazából csak félig-meddig budapesti híd. E híd ugyanis Újpestnek (ami ma Budapest része) az északi csücskét köti össze Budakalásszal (ami viszont nem Budapest része). Nevezetesen a Megyeri hídról van szó. A Megyeri híd a fővárost elkerülő M0-s autóút északi hídja, mely átível a Nagy-Duna-ág, a Szentendrei-Duna-ág és a Szentendrei-sziget felett is. Bár a híd tervezése már jóval hamarabb megkezdődött, az építkezések csak 2006 és 2008 között zajlottak. Az elkészült híd teljes hossza 1861 méter, melynek leglátványosabb szakasza az 591 méter hosszú, úgynevezett ferdekábeles híd, ami a Nagy-Duna-ág fölött vezet át.
A főváros „teljesen budapesti” legészakibb hídja az Újpesti vasúti híd vagy más néven Északi összekötő vasúti híd. A híd Pesten a IV. és a XIII. kerület határáról indul és Budán a III. kerületbe érkezik. Átvezet a Duna és a Népsziget felett is. Építése 1893 és 1896 között zajlott. A második világháborúban bombatalálatok érték, majd Budapest ostroma idején a németek fel is robbantották. Újjáépítésére az 1950-es évek első felében került sor, hogy aztán több mint egy évtizedes szünet után, 1955-ben újból áthaladhasson rajta az első személyvonat. A hidat 2008-ban felújították. Hossza 674 méter.
Sorrendben a következő híd az Árpád híd. Az Árpád híd Budapest III. és XIII. kerületét köti össze, a Duna felett. Egyúttal érinti a Margit-sziget északi és a Hajógyári-sziget déli csücskét is. Helyén már a rómaiak is létesítettek hidat. Noha a híd építését már 1903-ban eltervezték, a gyakorlati építkezések csak jóval később, 1939-ben indultak meg. A munkálatokat a II. világháború miatt 1943-ban félbe kellett szakítani. A híd szerencséje volt, hogy ezért Budapest ostromának idejére még nem készült el, így az Árpád híd lett a főváros egyetlen olyan korabeli Duna-hídja, amit a visszavonuló németek nem robbantottak fel. Az építkezést 1948-ban folytatták és 1950-re készültek el vele. Ekkor azonban az eredetileg neki szánt „Árpád híd” név helyett, szégyenszemre a Sztálin híd nevet kapta. E gyalázatot 1958-ban orvosolták, amikor Budapest leghosszabb hídját visszakeresztelték Árpád hídra. A híd teljes hossza 2 km, azonban ebből a víz fölé „csak” 982 méter esik. A statisztikák szerint az Árpád híd ma Budapest legforgalmasabb hídja.
A Margit híd a XIII. és V. kerület határán található Szent István körutat kapcsolja össze a II. kerületi Margit körúttal. A Margit híd különlegessége, hogy közel sem egyenes, hanem olyan, mint egy közepén megtört pálca, ami a Margit-sziget felé fölcsúcsosodik. A híd a francia Ernest Goüin tervei alapján épült 1872 és 1876 között, ezzel a Margit híd lett a második fővárosi Duna-hidunk. A Margit-szigetre vezető szárnyhidat csak később, 1900-ban adták át, addig a szigetre csak csónakkal lehetett bejutni. A II. világháború idején, a németek által a híd pesti felén elhelyezett robbanóanyagok műszaki hiba miatt „idő előtt” felrobbantak. Az 1944. november 4-én délben történt szerencsétlenség következtében nemcsak a híd fele pusztult el, de számos gyanútlan civil állampolgár is életét vesztette, köztük például Kabos Endre többszörös olimpiai bajnok is. A híd budai felét az ostrom alatt, 1945 januárjában robbantották föl a németek. Újjáépítésére a háború után, 1945-48 között került sor. Súlyosan leromlott állapota miatt 2009-2011-ben felújították. A hidat eredetileg ékesítő díszoszlopokat és a pillérek homlokzati szobrainak elpusztult részeit jelenleg tervezik újraépíteni. A híd hossza 608 méter.
Leghíresebb és legelső fővárosi állandó Duna-hidunk a Lánchíd, vagy teljes nevén: Széchenyi lánchíd. A főváros egyik jelképének számító, valamint a 200 Ft-os pénzérmén is megjelenő Lánchíd építését gróf Széchenyi István kezdeményezte. Az építkezések 1839 és 1849 között folytak, az angol William Tierney Clark tervei alapján, a skót Adam Clark (aki csak névrokona előbbinek) irányításával. A híd korának egyik legkiemelkedőbb műszaki alkotása volt. Az alapkőletételi ünnepséget – mely Barabás Miklós festményének köszönhetően örök életűvé lett – 1842 nyarán tartották. A II. világháborúban a Pestről kiszoruló németek sajnos a Lánchidat is felrobbantották, 1945 januárjában. A háború után újjáépítették, majd eredeti felavatásának 100. évfordulóján, 1949-ben adták át ismét a forgalomnak. A Lánchíd 380 méter hosszú és az V. kerületi Széchenyi teret köti össze az I. kerületi Clark Ádám térrel.
Ugyancsak az I. és az V. kerületet köti össze az Erzsébet híd, melynek hossza is szinte megegyezik a Lánchídéval (csupán 1 méterrel rövidebb az Erzsébet híd). Az 1897 és 1903 között készült híd nevét az építkezés idején Svájcban meggyilkolt Erzsébet királynéról kapta. A maga korában valódi műszaki szenzációnak számított, mivel függőhídként egyetlen, közel háromszáz méteres nyílással ívelt át a Dunán és így egészen 1926-ig a világ legnagyobb nyílású függőhídjának számított. Sajnos 1945. január 18-án a németek az Erzsébet hidat is felrobbantották. Az eredetileg gyönyörű díszes, szecessziós stílusú hidat 1964-ben adták át ismét a forgalomnak, azonban ekkor már egy új, modern, meglehetősen jellegtelen formában.
A főváros legrövidebb és a Lánchíd után talán a legszebb Duna-hídja a Szabadság híd, régi nevén Ferenc József híd. Építését 1894-ben (közvetlenül az Északi összekötő vasúti híd után) kezdték meg és 1896 októberében avatták fel a kész hidat. Az új híd így csupán pár évvel előzte meg az Erzsébet hidat és alig egy hónappal az Északi összekötő vasúti hidat. Az V. és a IX. kerület határán található Fővám teret a XI. kerületi Szent Gellért térrel összekötő hidat is felrobbantották 1945 januárjában. Az ostrom után a szovjet alakulatok pontonhíddal egészítették ki a megmaradt hídrészt, a pontonhidat azonban 1946 januárjában a jégzajlás elsodorta. A tényleges helyreállítás 1946 tavaszán kezdődött meg és 1946 augusztusára már véget is ért; ezzel a Szabadság híd (mely ekkor kapta mai nevét) lett az első a háború után helyreállított budapesti hidak közül. Zöld festék hiányában azonban a színe szürkére változott; eredeti színét csak 1984-ben kapta vissza (eddigre már nyilván meglett a festék). A turulmadarakkal és magyar címerekkel is díszített 333 méteres híd ma – 2007-2009-es felújítása után – már ismét teljes pompájában tündököl.
Tovább haladunk dél felé, a Petőfi hídig. E híd ma a XI. kerületi Goldmann György teret és a IX. kerületi Boráros teret kapcsolja össze. Építése 1933-37 között zajlott, Álgyay Hubert Pál tervezése alapján. A híd az átadás után, 1945-ig a Horthy Miklós híd nevet viselte. A II. világégés alatt „természetesen” ezt is elpusztították, majd 1950-52 közt építették újjá, azóta pedig többször felújították. Hossza 378 méter, feljárókkal együtt pedig 514 méter.
Fővárosunk második legújabb hídja a Lágymányosi híd. A IX. és a XI. kerületet összekapcsoló, 495 méter hosszú hidat 1992 és 1995 között építették. A jellegzetes, piros acélrudakkal „díszített” híd bár földrajzi elhelyezkedéséről kapta nevét, az új városvezetésnek ez nem tetszett és 2011-ben „Rákóczi hídra” keresztelte át. Hogy minek, nem tudom…
A Lágymányosi híd közvetlen déli szomszédságában (néhány méterrel odébb), vele párhuzamosan áll a Déli összekötő vasúti híd. A Budapest főbb pályaudvarainak összekapcsolására létrehozott hidat 1873 és 1877 között hozták létre. A híd elég hamar erősen elhasználódott, ezért 1913-ra egy mellé épített, új híddal helyettesítették. A II. világháborúban a légitámadások miatt többször is kisebb károk érték a hidat, majd a visszavonuló német csapatok teljesen megsemmisítették. A háború után a helyére egy szükséghidat, majd egy félállandó hidat állítottak. Az új, állandó Déli összekötő vasúti híd megépítése 1948 és 1953 között történt. A híd hossza 477 méter.
Végül következik a főváros legdélebbi hídja, ami – a legészakabbihoz hasonlóan – igazából csak „félig budapesti”, mivel egyik oldalán a XXII. kerület, míg másik oldalán a nem Budapesthez tartozó Lakihegy található. Ez a Deák Ferenc híd. A híd az M0-s autóút déli hídjaként működik, mely a Budatétény és a Csepel-sziget közti kapcsolatot biztosítja. Építését 1987-ben kezdték és 1990-ben fejezték be. Hossza 700 méter.
Érdemes még megemlítenünk, hogy Budapestnek a XX. században az említetteken túl, további két Duna-hídja is volt.
Az egyik a köznyelv által Manci hídnak elnevezett ideiglenes hajóhíd, mely a lerombolt Margit híd pótlása érdekében létesült. Ez a mai/korábbi Margit hídnál pár száz méterrel északabbra, a Margit-szigeten keresztül kötötte össze Budát és Pestet. A Margit híd újjáépítése után nem sokkal Mancit elbontották.
A másik, úgynevezett félállandó híd a Kossuth híd volt, mely a felrobbantott Duna-hidak pótlására, a főváros két fele közti összeköttetés biztosítására jött létre. A Szabadság híd helyreállításának befejeződéséig ez volt a főváros egyetlen Duna-hídja. Építését 1945 májusában kezdték és 1946 januárjára már be is fejezték. Ezzel a 7 hónapos rekord gyorsaságú építkezéssel a Kossuth híd egyúttal a háború utáni újrakezdés, újraépülés szimbólumává is vált. A Kossuth híd a Batthyány és a Kossuth tereket kötötte össze, tehát a Margit híd és a Lánchíd között állott. A korlátozott teherbírású hidat elhasználódása (és a hidak nagy részének újjáépítése) után, 1960-ban lebontották.
Beugratós kérdésekben szokott még lenni, hogy melyik folyó fölött vezet át vagy melyik hídjaink közt helyezkedik el a Ferdinánd híd. Nos, ez azért becsapós, mert a Ferdinánd híd nem Duna-híd, hanem egy, Budapest VI. kerületében található híd, mely a Nyugati pályaudvarra befutó vágányok fölött köti össze Újlipótvárost és Terézvárost. Ezt a hidat egyébként 1874-ben adták át először (akkor még Kétszív utca híd néven), azóta pedig sokszor felújították, átalakították.
Röviden beszéljünk a hidakon való közlekedési lehetőségekről is. Az nyilvánvaló, hogy vasúti hídjainkon vonatok, a többin pedig autók járnak. A Szabadság híd kivételével valamennyi (nem-vasúti) Duna-hídon járnak autóbuszok; villamosok pedig az Árpád-, a Margit-, a Szabadság- és a Petőfi hídon közlekednek. A gyalogos (és kerékpáros) forgalom a Déli összekötő vasúti híd kivételével mindegyik budapesti Duna-hídon biztosított.
Végigvettük hát Budapest hídjait, és ha az olvasó a térképet is nézi a cikk mellé, akkor egykettőre megtanulja őket, hogy ezután ne csak elhelyezkedésüket és sorrendjüket, de egy-egy jellegzetességüket is meg tudja említeni, ha a helyzet úgy adódik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése