Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. június 26., vasárnap

Az Árpád-házi királyok kora

A mogyoródi csata

Az 1064 elején létrejött megállapodásuknak köszönhetően az ifjú Salamon király hét-nyolc éven át békében és egyetértésben kormányozta az országot unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval együtt. A mogorva Salamon uralmát kísérő német befolyás (noha ő nem ment oly messzire, mint annak idején Orseolo Péter és nem fogadott német hűbért, nem vetette alá magát a német-római császárnak), a Salamon legfőbb tanácsadójának számító Vid ispán háborús uszítása unokatestvérei ellen, illetve valószínűleg Géza növekvő hatalomvágya mind-mind növekvő elégedetlenséghez és egy érlelődő konfliktushoz vezettek. A Salamon és Géza közti trónviszály 1073-ban robbant ki, majd rövidesen fegyveres összecsapásokba torkollott. A kiváló hadvezér hírében álló László távollétében, 1074 februárjában Salamon serege még képes volt kisebb győzelmet aratni Géza felett, két hét múlva az erőviszonyok azonban némileg megváltoztak.
A döntő ütközetre 1074. március 14-én Mogyoród falu határában került sor. Egyik oldalon állt az ifjú Salamon király és serege, német csapatokkal megtámogatva, míg velük szemben Salamon unokatestvérei, Géza (a későbbi I.Géza) és László (a későbbi I.(Szent) László), akik cseh segédcsapatok támogatását élvezték.
László az összecsapás előtt lován nyargalva buzdította seregét, a harc közben pedig személyes példamutatással járt elöl. Salamon a csatában mindenképpen a Géza által vezetett csapatokat akarta elsősorban legyőzni, mivel őt tartotta fő ellenfelének és úgy gondolta, hogy a már egyszer megvert Gézát könnyen legyőzi, amivel az ütközetet is megnyeri. Emellett Lászlótól félt is, ezért őt igyekezett kerülni. Csakhogy László meg bátyját akarta mindenáron megvédelmezni, ezért még zászlót is cserélt testvérével, hogy az ellenfél első, legerősebb rohamait így maga ellen irányítsa. Ezt mikor Salamon észrevette, akkor hirtelen másfelé irányította csapatait. Azonban az így kialakult felfordulás, valamint a László által vezetett vitéz rohamok és bátyja kedvező lehetősége az ellenség oldalba támadására eldöntötték az ütközet végkimenetelét.
A mogyoródi csata a testvérpár teljes győzelmét hozta. Az ütközet számos áldozatai közt holtan maradt a csatatéren a Salamont mindvégig fegyveres összecsapásra ösztönző Vid ispán is. A győztes László az ellenfél halottait ― tekintve, hogy a katonák többsége azon az oldalon is magyar volt ― ugyanúgy gyászolta, akár sajátjait, és tisztes temetést biztosított számukra is. A csatából származó zsákmányból László és Géza megalapították a mogyoródi Szent Márton egyházat.
A mogyoródi csata legfőbb következménye az volt, hogy Salamon király elveszítette trónját, melyet unokatestvére foglalt el, I.Géza néven.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése