Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. március 27., vasárnap

Magyarország a II.világháborúban

Három szovjet marsall Magyarországon

            Ez alkalommal a második világháborúban és közvetlenül a háború után Magyarországon tevékenykedő, és az ország sorsának alakításában döntő szerepet játszó, három magas rangú szovjet katonai vezető itteni működését és hatásukat ismertetem néhány sorban. A „szocializmus” időszakában – erre érdemtelen –neveiket utcák sora viselte országszerte, illetve egy-egy ottfelejtett utcanévtábla még mind a mai napig is őrzi a megszállók vezetőinek emlékét. És noha a német elnyomóktól való megszabadítás (mint egyetlen becsülendő tettük) mellett csupán kárt okoztak az országnak – de azt bőven –, hazánk történelméből tanulni csak úgy lehet, ha az eseményeket alakító negatív szereplők nevét és történetét is ismerjük.

            A Magyarországot felszabadító-megszálló szovjet erők legfőbb katonai vezetőjének Rogyion Jakovlevics Malinovszkij marsallt tekinthetjük. Malinovszkij fontos szerepet játszott Románia megtörésében és így (szovjet oldalra történő) átállásának elősegítésében, majd ezután, mint a 2.Ukrán Front parancsnoka, gyakorlatilag ő vezette a Magyarország elleni hadműveleteket is. Románia kiugrásával lehetőség nyílott a Magyar Királyság hátbatámadására: a szovjet csapatok így gond nélkül hatolhattak át a Déli-Kárpátok hágóin és a román erőkkel kiegészülve felmorzsolták vagy távozásra kényszerítették a magyar és német egységeket, akik addig sikeresen védték a Kárpátok keleti vonulatait. Malinovszkij csapatai vívták meg 1944 októberében a magyarországi harcok legnagyobb tankcsatáját, a debreceni-hortobágyi páncéloscsatát is; majd Tolbuhin marsall hadseregével egyesülve, hosszas harcok árán elfoglalták Budapestet. Az ostrom előtt Malinovszkij jelezte Sztálinnak, hogy katonáinak pár napos pihenőre és utánpótlásra lenne szükségük a sikeres városostromhoz, azonban Sztálin ezt nem volt hajlandó elfogadni és Budapest azonnali megtámadására adott parancsot, ami a háború egyik leghosszabb és legvéresebb küzdelmét eredményezte. Mivel a Budapestet védő, jelentős létszámbeli hátrányban lévő német és magyar erők egy része az utolsó töltényig kitartva, elszántan küzdött, és ezért a szovjet csapatok irdatlan erőfeszítések árán is csak rendkívül lassan tudtak eredményeket elérni, Malinovszkij egyre kínosabbnak érezte hadműveletei elakadását. Ezért arra vetemedett, hogy Sztálinnak küldött jelentéseiben az ellenség erőit a sajátjával azonos nagyságrendűnek tüntette fel. És mivel a hadifoglyok száma hazugságait nem támasztotta volna alá, ezért a magyar civil lakosság tömegeit hurcoltatta el „málenykij robotra”, Szibériába, ezzel rengeteg ártatlan polgári személynek évtizedes fogságot és szenvedéseket, sokuknak pedig halálát okozva.

            A Magyarország elleni hadműveletek második legfőbb vezetője Fjodor Ivanovics Tolbuhin volt. Tolbuhin marsall a 3.Ukrán Front parancsnokaként Románia kiugrását követően, a Kárpátokat délről megkerülve részt vett a Belgrád környéki harcokban (mármint nem ő, hanem katonái), majd 1944 novemberétől Szerbia irányából hazánk területére nyomulva, bekapcsolódott a magyarországi harcokba. Malinovszkijjal együtt, heves harcok árán elfoglalta Budapestet, majd részt vett a Balaton környéki küzdelmekben és irányította a Dél-Dunántúl meghódítását. Malinovszkijt és Tolbuhint az utókor egyaránt tehetséges hadvezérnek tartja, azonban olyan szempontból mégis szinte egymás ellentétei voltak, hogy míg Tolbuhin aprólékos, óvatosabb vezető volt, addig Malinovszkijt inkább a lendületes támadások, robogó harckocsi-offenzívák támogatójaként ismerjük.

            A harmadik meghatározó szovjet katonai vezető Magyarország történetében a háború után az ország megszállásának rögzítését felügyelő Kliment Jefremovics Vorosilov volt. A már fiatalkorától fogva bolsevikként politizáló Vorosilov az 1917-es fordulat előtt – illegális mozgalmi tevékenysége mellett – esztergályosként és köztörvényes bűnözőként „dolgozott”. Sztálint ifjúkora óta ismerte, később pedig legfőbb bizalmasa és feltétlen híve lett. Vorosilov marsall sokáig állt a szovjet katonai hierarchia élén és politikusként súlyos személyes felelősség terheli a második világháború előtti „tisztogatásokért”, letartóztatásokért, kínzásokért és kivégzésekért is. A háború kezdetén mindenki számára nyilvánvalóvá vált Vorosilov alkalmatlansága, és bár személyes bátorsága vitathatatlan volt, iskolázottságának alacsony foka révén gyakorlatilag a hadvezéri antitalentum mintaképének bizonyult, ezért Sztálin is kénytelen volt leváltani kedvenc marsallját és 1942 után Vorosilovot a harctér közelébe sem engedték. 1945 elejétől viszont a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke lett (egy évvel később helyettese, Szviridov folytatta gyakorlati munkáját), ahol a magyar belpolitikába és gazdaságpolitikába rendszeresen durván beavatkozva és katonai erejére támaszkodva gondoskodott az ország kirablásáról, elintézte a kialakulóban lévő demokrácia erőszakos felszámolását, valamint hatalomra segítette a magyarországi kommunistákat, akik aztán több mint negyven évig uralkodtak Magyarország felett…
Malinovszkij                            Tolbuhin                            Vorosilov

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése