Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. január 29., szombat

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Mészáros Lázár

Múltkor, a vereséggel végződő kassai ütközet kapcsán már említést tettünk a magyar sereget akkor vezető Mészáros Lázár hadügyminiszterről. Ezúttal az ő életének fontosabb állomásait, érdekességeit tekintjük át.
Mészáros Lázár 1796. február 20-án született Baján. Szülei kisgyermek korában meghaltak, ezért többnyire rokonai nevelték. Iskoláit Baján, Szabadkán, Pesten és Pécsett végezte.
1813-tól a császári seregben szolgált, a franciák ellen részt vett a napóleoni háborúkban is. Ezután évtizedeken keresztül katonáskodott több huszárezred tagjaként; csak Itáliában majdnem két évtizedet töltött ezredével. 1845-ben – állítólag a XIX.század egyik legjelentősebb katonai vezetőjének, Radetzkynek a javaslatára – ezredessé léptették elő, valamint kinevezték ezrede parancsnokává.
Mészáros Lázár 1837-től levelezett Széchenyi Istvánnal, értékes ötleteivel támogatta a reform-törekvéseket, azonban a Habsburg-dinasztiához is hű maradt. 1848-ban például sokáig támogatta azt a felvetést, hogy az olasz szabadságharc leverésének céljából magyar csapatokat küldjenek az osztrákok megsegítésére. (Ami végül nem valósult meg.)
1848 tavaszán éppen Itáliában tartózkodott, amikor Batthyány Lajos (Kossuth javaslatára) váratlanul felkérte őt az alakuló magyar kormány hadügyminiszteri posztjának elvállalására. Mészáros végül elfogadta a tisztséget, a tárca személyes vezetését azonban csak Itáliából hazatérve, közel két hónappal később vehette át; addig Batthyány helyettesítette őt. Hazatérése után pár nappal vezérőrnaggyá léptették elő. Elkészítette az ország védelmére kiállítandó katonai erőről szóló törvényjavaslatot, majd ideiglenesen ő látta el a délvidéki hadsereg fővezéri tisztét, ahol azonban katonai győzelmeket nemigen sikerült elérnie.
Októbertől az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja volt, és mivel ő volt a Batthyány-kormány egyetlen le nem mondott minisztere, ezért a hadügyminisztériumot továbbra is ő irányította.
1848 decemberétől 1849 januárjáig Felső-Magyarországon küzdött, azonban a hadi szerencse itt sem kedvezett neki; súlyos kassai vereségét múltkor már tárgyaltuk. A helyét átvevő Klapkára állítólag irigykedett, mivel Klapka Mészáros seregének maradványaival is szétverte ugyanazt az ellenséget, ami Mészárost legyőzte.
A Függetlenségi Nyilatkozat áprilisi kiadása Mészáros számára is súlyos lelki válságot okozott, mivel nem tudta összeegyeztetni hazafias meggyőződését a Habsburg-dinasztia iránti hűségével. Bár 1849 áprilisában lemondott a hadügyminiszterségről, azonban ideiglenes hadügyminiszterként, majd névleges fővezérként és vezérkari főnökként továbbra is a hadügyek élén maradt (elvileg).
A világosi fegyverletétel után barátjával, Dembiński altábornaggyal együtt menekült ki az országból. A következő kilenc évet Törökországban, Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban töltötte.
A magyar honvédség egyik megteremtőjének is tekintett Mészáros Lázár híresen művelt, számos nyelvet beszélő, tudós ember volt. 1844-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt; elismerésre méltó katonai tudása mellett a társadalomtudományok és a matematika terén is jeleskedett. Alaposan ismerte és előszeretettel olvasta a Bibliát, kiváló mezőgazda és lótenyésztő volt, emellett csillagászkodni is szeretett.
Mészáros hadvezéri képességeiről már a kortársak véleménye is igencsak eltérő volt, és az utókoré is az. Katonai és hadszervezői tapasztalata, tudása vitathatatlan; vitézsége és humora miatt általában katonái is szerették. Széleskörű ismeretei és bátorsága ellenére mégis szerencsétlen hadvezérnek bizonyult; és az is előfordult, hogy sírva rimánkodott menekülő katonáinak, hogy megállítsa megfutamodásukat, azonban vereségeit így sem tudta megfordítani. Kudarcainak okai, a balszerencse mellett, – szerény véleményem szerint – taktikai felkészültségének esetleges hiányosságaiban és erélytelenségében rejtőzhettek. Saját magát egyébként sosem tartotta kiemelkedően tehetséges hadvezérnek, katonai képességei közül csupán a lovas szolgálathoz való hozzáértését és jártasságát emelte ki; valamint felfedezte azon hasznos (noha többnyire nem túl rokonszenves) tulajdonságát, hogy – beismerve bár, hogy saját maga is rengeteg hibát vét, amiket maga nem vesz észre vagy csak későn – mások hibáit mindig és azonnal észrevette és felhívta a vétkező figyelmét ezen hibákra.
Mészáros Lázár 1858 októberében Amerikából ismét Angliába költözött, itt érte halála is 1858. november 16-án, Eywoodban. Emlékiratai, naplója és levelezése értékes irodalmi dokumentumok és történelmi források.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése