Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2011. június 4., szombat

Trianon

Trianon számokban

Hazánk e rettenetes nemzeti tragédiájának évfordulóján a trianoni békediktátum következményeinek számadatokba sűrített, szívbemarkoló listájából nyújtunk ismertetőt, szomorú tanulságot.
A Magyar Szent Korona Országainak 325 400 km2-es területéből a trianoni békediktátum következtében 232 400 km2 került „külföldre”. Ez egyúttal az ország több mint 20 milliós népességéből 13 millió lakos elvesztését jelentette a csonkán maradt ország számára. Ha ugyanezeket az adatokat a Horvát-Szlavónország nélküli tényleges Magyarországra vetítjük, a területi veszteség akkor is 2/3-os (282 800 km2-ből 189 800 km2 elvesztése), a lakosságvesztés pedig 10,6 milliós (18,2 millióból 7,6 millió maradt).
Magyarországból 103 000 km2 és 5 250 000 fő jutott Romániának, 63 300 km2 és 4 130 000 lakos a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak, 61 600 km2 és 3 510 000 fő Csehszlovákiának, 4 000 km2 és 290 000 lakos Ausztriának, végül 580 km2 23 000 fővel Lengyelországnak és 21 km2 49 000 fővel Olaszországnak.
A Magyar Királyság teljes területén a háború előtt 48,1% volt a magyarok aránya, a Horvát-Szlavónország nélküli Magyarországon pedig 54,6%. A trianoni „béke” eredményeként az akkori 10 milliós magyarságnak éppen 1/3-a került idegen országok uralma alá. Nem csoda, hogy a megmaradt Magyarországon a magyarság aránya így hirtelen 88,4%-ra ugrott. A békediktátum következtében a szomszédos országokban így hatalmas magyar kisebbségek maradtak. Az elcsatolt területekből a Romániának juttatott részen 31,6%, a Csehszlovákiának juttatott részen 30,3%, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak adott részen 13,3%, a többi országhoz csatolt részeken pedig 8,9% volt a magyar lakosság aránya.
A Magyar Szent Korona Országainak 72 vármegyéjéből mindössze 10 maradt teljes egészében a magyar határokon belül, 23 megyének csak kisebb-nagyobb része került a kis-Magyarországhoz, a többi 39 megye pedig teljes egészében „külföldre” került. Ha csak a (Horvátország nélküli) tényleges Magyarország 64 vármegyéjét tekintjük, akkor is 31 vármegyénk került teljesen a környező országokhoz. A fővárost követő 5 legnagyobb város közül 3 került a szomszédos országokhoz.
A földrajzi-történelmi és néprajzi-kulturális kistájaink közül (a teljesség igénye nélkül) a határokon túlra került teljes egészében a Gyergyói-medence, a Kalotaszeg, a Mátyusföld, a Mezőség, a Szilágyság, a Szepesség, a Szerémség és még nagyon sok más csodás tájunk.
Magyarország haderejét 35 000 főben maximálták (ami e korban már nevetségesen kicsinek számított), az is csak önkéntesekből állhatott, mivel az általános hadkötelezettséget is megtiltották. Emellett Magyarország se nem gyárthatott, se nem vásárolhatott a modern hadviseléshez elengedhetetlen páncélos járműveket, tankokat, harci repülőgépeket. (A haderőre vonatkozó korlátozásokat az ország természetesen kezdetektől igyekezett kijátszani, majd pedig később már nyíltan semmibe vehette.)
A trianoni döntés a gazdaságot is rendkívül súlyosan érintette. Azt a hatást, ami lényegében tönkretette a gazdaságot, úgy lehetne legjobban összefoglalni, hogy a békediktátum következtében súlyos aránytalanságok jöttek létre a gazdaságban, ugyanis a nyersanyagok döntő többsége „külföldre” került, míg a gyártókapacitásoknak egy nagyobb hányada a magyar határokon belül maradt. A történelmi Magyarország oly híres só-, arany- és ezüstbányáiból például egy sem maradt Magyarországon, de más ércek bányászatának is befellegzett a döntés miatt. Ellenben az ország közepe és a főváros környékén koncentrálódó feldolgozóipar nagy része a csonka hazában maradt, amit viszont nem tudott volna a gazdaság kihasználni. Így Magyarország behozatalra szorult olyan nyersanyagokból, amit addig saját magának termelt meg. A trianoni béke miatt a feldolgozó-kapacitás és a nyersanyagok közt létrejött gazdasági aránytalanságra jó példa a vasgyártás: bár a vaskohászat 31%-a megmaradt a trianoni Magyarországon belül, a vasérctermelésnek viszont csak 11%-a maradt a határokon belül. De említhetnénk a malomipart is, melynek évi kapacitása 65-68 millió mázsa gabona volt, az összezsugorodott ország szántóterülete viszont legfeljebb évi 22-28 millió mázsát tudott biztosítani. A vasúti gépgyártásnak is (központi elhelyezkedése miatt) több mint 80%-a maradt az új határokon belül, viszont a vasúthálózatnak csak 38%-a. Ráadásul a Trianon előtti zavaros állapotoknak, kommunista uralomnak és román megszállásnak „köszönhetően” az ipari eszközök, gépek, berendezések nagy részét is szétrabolták. Még egy szomorú tény Trianon gazdasági vonatkozásait illetően: az erdők helyzete. Mivel erdőink többsége elsősorban hegységeinkben (másodsorban pedig a főbb folyók mentén) helyezkedett el, ezért a trianoni döntéssel az ország a területi veszteségénél valamivel még nagyobb hányadát veszítette el lombhullató erdőinek. A fenyvesek helyzete még drasztikusabb: mivel ezek főleg a magasabb hegységekben fordulnak elő sűrűn, ezért a békediktátum után a fenyőerdőknek mindössze 2,8%-a maradt az új határokon belül! Ennek nemcsak súlyos és szomorú lélektani hatása van, de egyúttal gazdasági jelentősége is, hiszen az addigi faexportőr Magyarország emiatt faimportőrré vált. Noha síkvidékeink és szántóföldjeik egy nagy része a határokon belül maradt, fájdalmas hatással volt az országra, hogy köztudottan legjobb minőségű szántóföldjeink – mint a Bánát, a Bácska déli része és a Csallóköz – többnyire a szomszédos országokhoz kerültek.
Kevesen tudják, hogy az elvileg végleges trianoni döntés aláírását követő 4 évben még 22 település került vissza Magyarországhoz! Persze ez a bőven több mint 10 000 elcsatolt településből vajmi kevéske. (A visszacsatolások elérésének módjairól korábban írtam.) 8 Sopron megyei, 11 Vas megyei és 2 Nógrád megyei falu, valamint 1 Sopron megyei város (Sopron) térhetett vissza az őket felépítő szülőhazához. A második világháborút követő párizsi békeszerződés értelmében azonban az 1925-ös határokhoz képest még további 3, Pozsony közelében lévő, Moson vármegyei faluról kellett lemondania Magyarországnak.
Ennyi adat úgy gondolom bőven elég ahhoz, hogy szemléltessük az 1920. június 4-én aláírt „béke” szörnyűséges voltát és azt, hogy Trianon valóban legnagyobb nemzeti tragédiáink egyike. A trianoni békediktátum rettenetes igazságtalanságát mindenkinek meg kéne ismernie, a magyarságnak pedig szent célul kitűznie az igazság (minél békésebb) visszaállítását és a magyar nemzet felvirágoztatását.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése