Trianon

A soproni népszavazás

            A múlt héten volt éppen 90 éve, hogy Sopron és környékének magyar és német lakossága a Magyarországhoz való tartozásra szavazott, és ezzel megvalósították a trianoni békediktátum első jelentősebb területi revízióját. Az örömteli esemény 90.évfordulója alkalmából ezúttal a soproni népszavazásról emlékezünk meg.

            Az első világháborút követő „békeszerződések” egyik különösen felháborító döntése volt, hogy etnikai elvekre hivatkozva – mely elveket, érdekes módon, mintha mindig csak Magyarország rovására lehetett volna érvényesíteni – Ausztriának ítéltek jelentős (több mint 4000 km²) nyugat-magyarországi területeket. Annak az Ausztriának a javára, akinek utasítására Magyarország belépett a tragikus kimenetelű első világháborúba…

            A döntés értelmében Moson, Sopron és Vas vármegyék nyugati része osztrák fennhatóság alá került volna. Bár e területek német többségűek voltak, azonban rengeteg magyar is élt itt, arról nem is beszélve, hogy ezer éven át mindigis a magyar haza szerves részét képezték. Úgy tűnt, elveszítjük Sopron gyönyörű városát, a kőfejtőjéről híres Fertőrákost, sőt Nagycenket is Ausztriához csatolták volna, így kis híján az a szégyen érte hazánkat, hogy „a legnagyobb magyar” földi nyughelye idegen országba került volna.

E nyugati területek átadására – beleértve a térség legjelentősebb városát, Sopront is – 1921 augusztusában került volna sor. A város ünnepélyes átadását váró osztrákoknak azonban csalódniuk kellett számításaikban. A magyar reguláris katonaságot bár kivonták a területről, a bevonuló osztrák csapatokat azonban önkéntes, irreguláris fegyveres alakulatok várták, akik létszámbeli és felszerelésbeli hátrányaik ellenére is megütköztek az osztrákokkal. A hazaszereteten kívül nem sok egyéb hadi felszerelésük volt, ezért is hívták őket úgy, hogy a „Rongyos Gárda”. Ezzel kezdetét vette a másfél hónapon át tartó nyugat-magyarországi szabadságharc.

            A felkelő sereg néhány héten belül kizavarta az osztrák csapatokat Nyugat-Magyarországról és a későbbi osztrák támadásokat is sikerrel verték vissza. Az antant a terület azonnali kiürítését követelte, amire válaszképp október 4-én, Felsőőrött, kikiáltották a magyar történelem egy igen különleges, ellentétes megítélésű és rövid életű képződményét: a Lajtabánságot. A Prónay Pál vezette Lajtabánság a felszabadított területeken megalakult, névleg független és semleges állam volt, melynek célja a nyugati magyar területek átadásának megakadályozása volt. A furcsa, ám némileg kellemetlennek érzett államot Horthy alig egy hónap múlva felszámolásra ítélte, mivel a felkelés így is elérte célját. A harcot hallgatólagosan támogató magyar kormány ugyanis kedvezőbb diplomáciai helyzetbe került általa és így sikerült kikényszeríteni, hogy − a szabadcsapatoknak a nyugati határvidékről való kivonása fejében − Sopronban és környékén népszavazást tartsanak.

            Sopronban és a közelében fekvő nyolc faluban (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva) 1921. december 14. és 16. között került sor a népszavazásra. A szabályzat értelmében azok a helyiek (férfiak és nők is) voltak szavazásra jogosultak, akik legkésőbb 1921. január 1-jén betöltötték 20. életévüket. A népszavazás közel 90%-os (89,6%) részvétellel zajlott, több mint 24 000-en vettek részt rajta (ebből 17 000 Sopronban). Sopronban nyolc szavazóhelyiséget létesítettek, a lakosság nagy része pedig már hajnalban talpon volt, hogy a reggel 8 órakor kezdődő nagy eseményen az elsők között lehessen. A szavazás titkos volt. A szavazásra jogosult a szavazóhelyiségben (önmaga és szavazati joga igazolása után) a bizottság elnökétől átvett egy borítékot, valamint egy kék és egy narancssárga szavazócédulát és elvonult a szavazófülkébe. A kék cédulán Magyarország, a sárgán pedig Ausztria neve szerepelt három nyelven. A szavazó a „választott” ország céduláját épségben, a másik ország céduláját pedig kettétépve belehelyezte a borítékba. A borítékot ezután gondosan leragasztotta, majd a bizottsághoz beosztott antanttiszt kezébe adta, aki mindenki számára jól láthatóan bedobta a borítékot a szavazóurnába. Így zajlott tehát a szavazás.

            A reszketve várt eredmények végre Magyarországnak is egy kis örömöt hoztak a megelőző zűrzavaros évek oly sok tragédiája után: a népszavazási területen a lakosság majdnem kétharmada, azaz 65,1%-a döntött a Magyarországhoz tartozás mellett! Noha a nyolc falunak csak 45,5%-a szavazott Magyarországra, a helyi népesség nagy része Sopronban lakott (mint arra előbb számadattal is fölhívtam a figyelmet), a soproniak pedig – az enyhe német nemzetiségű többség ellenére – 72,7%-ban voksoltak „eredeti” hazájukra; és ezzel a kérdés eldőlt Magyarország javára. A települések közül egyébként a legnagyobb arányban Nagycenken szavaztak Magyarországra (99,5%), a legkisebb arányban pedig Harkán (9,6%). Az összesített eredmény tehát 65,1% volt a magyar haza mellett. Így Sopron és a környező nyolc falu, a trianoni békediktátumot felülírva, ismét, hivatalosan is Magyarország része lett. Sopron, a hazája iránt tanúsított hűsége elismeréseként, kiérdemelte a Civitas Fidelissima, vagyis a „Leghűségesebb Város” megtisztelő elnevezést. A siker hatására több, Ausztriának ítélt Vas megyei faluban is tiltakozás kezdődött a trianoni döntés ellen, és ennek hatására rövidesen ott is népszavazást tartottak, melynek következtében újabb 10 határ menti falu került vissza Magyarországhoz.

A nyugat-magyarországi szabadságharc és a következményének tekinthető soproni népszavazás következtében némileg sikerült ellensúlyozni a trianoni döntés igazságtalanságát és Magyarország nyugati határa vált az ország legstabilabb, a revízió igénye által a továbbiakban legkevésbé érintett térségévé. Ha az antant beismerte volna, amit e határvidék példája is jól bizonyított, vagyis hogy népszavazásokkal, az önrendelkezés biztosításával igazságosabban rendezhető a magyar határok kérdése, akkor a következő évtizedek valószínűleg sokkal nyugodtabb időszakot tartogattak volna a magyar nép és szomszédjai számára.

Azért elgondolkodtató, hogy akkoriban nem csak a magyarok, de Sopron német lakosságának is több mint fele a Magyarországhoz tartozás mellett voksolt. Ma pedig…ma már sokszor magyarok sem szégyellnek olyanokat mondani, mint hogy inkább más országot választanának hazájukul vagy hogy a soproniak helyében másképp döntöttek volna 90 éve. Ebből látszik, hogy Trianon és az azóta bekövetkezett további tragikus események és folyamatok nem csak gazdaságilag tették tönkre az országot, de sok esetben a fejekben is elrontottak valamit. Eltörölték vagy elhalványították a magyarok többségének nemzeti öntudatát. Mintha ma már csak a pénz lenne az érték, az igazi értékek pedig feledésbe merültek volna. A talpra álláshoz sokak mentalitásán, hozzáállásán kéne változtatni.