Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2010. július 18., vasárnap

Kárpátalja visszafoglalása

Az egy napos köztársaság

Az első bécsi döntés kapcsán, érintőlegesen, megemlítettem az 1938 őszén autonómiát kapott Szlovákiát, mely hivatalosan továbbra is Cseh-Szlovákia része volt (ekkor már kötőjellel írták az ország nevét). Alig fél évvel később, 1939. március 14-én, a prágai vezetéssel elégedetlen szlovákok – Hitler fenyegetésére, miszerint: vagy szembefordulnak a cseh kormánnyal, kikiáltják önállóságukat és szoros szövetségre lépnek Németországgal, vagy ha nem kérnek a német védelemből, akkor a magyarok valószínűleg elfoglalják területeiket – kikiáltották „függetlenségüket”, létrehozva ezzel egy német báb-államot, a fasiszta Szlovákiát. Ezzel egy időben a német csapatok megszállták Csehország maradék részét, és helyén megalakult a Cseh-Morva Protektorátus.
Történt ugyanekkor azonban, még egy érdekes eset. Kárpátalja ruszin lakossága, Volosin (ruszin nemzetiségű csehszlovák politikus) vezetésével, kikiáltotta függetlenségét. Ezzel, március 14-én, létrejött a Kárpát-Ukrajnának vagy Ruszinkónak is nevezett, önálló, ruszin állam.
Csehország teljes német megszállása és Cseh-Szlovákia hivatalos megszűnése azonban a magyar politikai vezetésnek is kiváló alkalmat nyitott egy önerőből megvalósított, fegyveres revízióra. Teleki Pál miniszterelnök igyekezett lazítani a németektől való függésen és fenntartani Magyarország fegyveres semlegességét. Ezért döntött úgy, hogy a Cseh-Szlovákia szétesése által kínálkozó alkalmat megragadja, és Németország segítsége nélkül szerzi vissza Kárpátalját.
A magyar csapatok 1939. március 15-én kora hajnalban indultak meg és néhány napos harc után (komolyabb ellenállás nélkül), március 18-ára el is foglalták a mindössze 1 napig fennálló államot.
Újabb érdekesség a történetben, amiről talán kevesen hallottak: a Magyarország és Szlovákia közt lezajlott „kis háború”. Az Ung völgyében, Ungvár és az Uzsoki-hágó között húzódó vasútvonal biztosítása érdekében; 1939. március 23-án hajnalban megindult a magyar támadás, melynek célja a frissen visszafoglalt Kárpátalja (amúgy sem hivatalos) határának nyugatabbra tolása volt. A harcok néhány napig tartottak és főként a levegőben zajlottak. Szlovákia elsősorban az iglói repülőtér légi egységeivel védekezett, a magyar légierő ellencsapásként azonban rövidesen lebombázta az iglói bázison lévő gépek zömét. A „kis háborúnak” Németország közbelépése vetett véget (ugyanis nem volt érdekük, hogy esetleg idő előtt kirobbanjon a világháború), a feleket kétoldalú tárgyalásokra utasították. A „kis háború” Magyarország mérsékelt (az eredeti terveknél kisebb) győzelmét hozta: megtarthatta a Szlovákiától elfoglalt, kb. 20 km széles és 60 km hosszú területsávot, amit Kárpátaljához csatolt.
Kárpátalja katonai megszállása és a „kis háború”, a revízió újabb sikerét jelentette; Magyarország 12 061 km2-rel és 694 000 lakossal gyarapodott. Mivel Kárpátalja főként magyarok lakta délnyugati része már az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz került, ezért az 1939. márciusi „szerzemények” lakosságának csupán kb. 17%-a volt magyar anyanyelvű. A viszonylag gyéren – és főleg ruszinok által – lakott gyönyörű terület visszaszerzése azonban így is jelentős lélektani hatással bírt. Elég, ha a nevezetes Vereckei-hágóra gondolunk, melyen egykor Árpád hadai keltek át és most ismét a magyar állam határává vált. Emellett fontos tény volt, hogy Magyarországnak, régi barátjával, Lengyelországgal is újra közös határa lett. Ennek igazi jelentősége akkor mutatkozott meg, miután Németország lerohanta Lengyelországot (Teleki, a lengyel-magyar barátságra hivatkozva, nem volt hajlandó a lengyelek ellen vonuló német csapatok átkelését engedélyezni, az ország területén keresztül) és Magyarország megnyitotta a határt a lengyel menekültek tömegei előtt, hogy azok elpusztított hazájukat hátrahagyva letelepedhessenek Magyarországon vagy továbbutazzanak nyugatra.
A Magyarországhoz került, jelentős számú ruszin népesség pedig kiváló lehetőséget kínált Teleki Pálnak arra, hogy korábban hirdetett, a nemzetiségek felé megértést és toleranciát tanúsító nemzetiségpolitikai elveit a gyakorlatban is megvalósíthassa. Bár ő mindent megtett ez irányban, ezen törekvései sajnos a háborús állapotok biztonsági szempontjai és a szélsőjobboldal ellenállása miatt meghiúsultak. Szomorú tény, hogy Kárpátalját ma irányító Ukrajna sem foglalkozik különösebben az ottani magyar kisebbség igényeivel és a szomszéd népeik semmibevételéről árulkodik többek közt a magyar emlékek rombolása vagy az erdők kiirtása is, ami nagyban hozzájárul a napjainkban előforduló, magyarországi árvizekhez is.
Forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/gazd/stat/ezerev39.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése