Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2010. július 29., csütörtök

A második bécsi döntés

Észak-Erdély visszacsatolása

Amikor 1940 júniusában a Szovjetunió ultimátumának hatására Románia kénytelen volt átadni az ország északkeleti részét – Besszarábiát (ami ma jórészt Moldovához tartozik) – az oroszoknak; Magyarország is elérkezettnek látta az időt, hogy végre Romániával szemben is érvényesítse területi követelését.
A magyar diplomácia már a szovjet ultimátum másnapján mozgásba lendült. Mivel a román kormány hallani sem akart területi revízióról, ezért a román-magyar viszony fokozatosan egyre feszültebbé vált. Németország először nem akart beavatkozni két szövetségese ügyébe, azonban a szövetségesei közt esetleg kirobbanó háborút (ami az egész térség stabilitását veszélyeztetné) mindenképp el akarta kerülni, ezért egyeztető tárgyalások megtartására szólította föl a feleket; valamint tudatta Romániával, hogy ha nem hajlandó tárgyalni Magyarországgal, akkor nem számíthat Németország segítségére, egy esetleges szovjet előrenyomulás során. A német nyomásra Turnu-Severinben (Szörényvár) megtartott magyar-román tárgyalások azonban – mivel a két ellentétes álláspont egy szemernyit sem közelített egymáshoz –, tekintve, hogy még a tárgyalási alapban sem sikerült megegyezni, augusztus 24-én csődbe fulladtak.
Magyarország és Románia háborúra készülődött. A határ mentén megtörténtek a csapatösszevonások, a katonák elfoglalták pozícióikat és feszülten várták, hogy 28-án hajnalban megindulhasson a magyar támadás. Bár a hadi helyzet valószínűleg a Trianon óta hevesen fegyverkező Romániának kedvezett volna; Romániának számolnia kellett a Szovjetunió támadásával is, amit viszont legfeljebb rövid ideig tudott volna visszaverni. (Ugyanis a szovjet kormány támogatásáról biztosította Magyarországot.)
Ilyen körülmények közt, végül Magyarország és Románia is elfogadta a tengelyhatalmak döntőbíráskodását és más megoldást nem látva, Németország is vállalta ezt a szerepet. Németország tartott ugyanis a délkelet-európai térséget lángba borító magyar-román fegyveres konfliktus kitörésétől, valamint a (magyarok és bolgárok mellett, és románok ellen állást foglaló) szovjetek balkáni befolyásának megnövekedésétől.
A második bécsi döntés tulajdonképpen Hitler személyes döntéseként született meg augusztus 27-én; ám hivatalosan csak augusztus 30-án hirdették ki a bécsi Belvedere palotában. A döntés a román fél legrosszabb elképzeléseit is felülmúlta; a térkép megtekintése és az új határvonal tudomásul vétele után a román külügyminiszter azonnal elájult és összeesett. Magyarország, ha nem is volt tökéletesen elégedett, a döntést mindenképp győzelemként értékelte. A második bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz Erdély északi fele és a Székelyföld, ami területben 43 104 km2-t, lakosságban pedig kb. 2 577 000 főt jelentett. Mivel e terület lakosságának alig 52%-a volt magyar anyanyelvű, ezért Teleki Pál miniszterelnök ismét felhívta a figyelmet a nagyszámú nemzetiségivel rendelkező országok (hiszen Magyarország újból egy ilyen ország lett) felelősségére és az ehhez szükséges komolyságra és méltóságra.
A magyar csapatok szeptember folyamán, fényes ünnepségek közepette, vonultak be a visszakapott területekre. Érdekesség, hogy a revízió hatására Magyarországon érzékelhető eufória olyan jól mérhető jelenségeket is eredményezett, mint például hogy lényegesen visszaesett az öngyilkosságok száma!
Románia kudarca pedig akkor vált teljessé, amikor szeptember elején kénytelen volt Bulgáriának is átadni kisebb déli területeit. Ezen kívül garantálnia kellett a romániai német nemzetiségűek jogait és nemzeti karakterük megőrzését. Viszont, a pár hónap alatt jelentős területeket vesztett Románia új határainak védelmét a tengelyhatalmak hivatalosan biztosították.
Sajnos, ahogyan az első-, úgy a második bécsi döntés sem volt „ingyen”, Magyarország számára. Németország ezúttal azonnal, közvetlenül benyújtotta a „számlát” és kizárólagos jogokat biztosított a magyarországi német kisebbséget képviselő Volksbundnak, valamint garantálta a német nemzetiszocialista világnézetűek biztonságát. Ezt az első német követelést hamarosan újabbak követték, és megkezdődött a „versenyfutás” is Romániával a német kegyekért. Az ország Németország melletti elkötelezettsége és alárendeltsége egyre fokozódott, ez pedig nem sokára az elkerülhetetlen háborúba való belesodródáshoz vezetett, később pedig az ismert, tragikus következményekhez…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése