Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2010. október 10., vasárnap

Magyar történelmi emlékek a Kárpát-medencében

Világörökségek Erdélyben

Az UNECO világörökségi listáján a mai Románia hét helyszíne – pontosabban „öröksége”, mivel egyes világörökségek több helyszínen is fellelhetőek – szerepel. Ezek közül a többség Erdély területén helyezkedik el, és némileg talán meglepő módon, az erdélyi világörökségek mindegyike a „kulturális” örökség besorolást kapta, és nem a „természeti”-t. Ezúttal ezeket a történeti emlékeket vesszük sorra, egy-egy rövid leírás keretében.
Az egyik, több helyszínen elhelyezkedő világörökséget, az erdélyi erődtemplomok jelentik. Az erődtemplomok elsősorban az erdélyi, lutheránus szász falvak jellegzetes épületei voltak, de esetenként székely falvakban is találkozhatunk velük. Az erődtemplom rendszerint a falu központjában, dombtetőn vagy más védhető ponton elhelyezkedő, olyan erődített templom volt, mely vallási rendeltetésén kívül, védelmi célokat is ellátott. A középkor folyamán – különösen a növekvő török veszedelem idején – több mint 300 erődtemplom épült Erdélyben. Ezek az erődtemplomok megerősített falakkal, védművekkel, lőrésekkel, védőfolyosókkal és szuroköntő nyílásokkal voltak ellátva. Ha szakmailag nagyon pontosak akarunk lenni, akkor az igazán várszerű, erősebb erődtemplomokat inkább „templomváraknak” helyes neveznünk; erődtemplomnak pedig ez esetben csak a „szimplán” védőfallal körülvett templomokat hívjuk. Egy-egy ilyen erődített templom, vész esetén, akár hónapokra is képes volt befogadni a falu vagy a környék lakosságát, és megoltalmazni őket a portyázó csapatoktól vagy kisebb támadásoktól. Béke- és háború idején is az erődtemplom bástyáiban őrizték a falu lakosságának gabona- és szalonna-készletét (ezt nevezték a közelmúltig a „szalonna-toronynak”), valamint egyéb fontos ingóságát; és ezekhez a készletekhez csak bizonyos időközönként, a falu elöljáróinak jelenlétében lehetett hozzáférni. Az erődtemplomok mára elvesztették védelmi funkciójukat, azonban a szászok számára továbbra is a közösség, az evangélikus egyház, a hagyomány és az összetartozás jelképei maradtak, melyek egykor családjaikat, vagyonukat, életüket és hitüket őrizték. Ilyen erődtemplomok elsősorban Dél-Erdélyben épültek, leghíresebbjeik, jobb-rosszabb állapotban, Nagybaromlakban, Berethalomban, Szászkézden, Székelyderzsen, Szászfehéregyházán és Prázsmáron találhatók.
Az erdélyi világörökségek közül a legrégebbi időket idéző emlékek az ókori dák erődítmények, melyek az egykori Hunyad vármegye területén helyezkednek el. Itt terült el valaha a dák főváros, Sarmizegetusa is, a római hódítás után pedig Dacia provincia gazdasági, katonai, vallási és politikai központja lett. A környéken ezeknek az erődítményeknek a maradványai tekinthetők meg.
Van persze román vonatkozású világörökség is Erdélyben, elvégre mégiscsak illik, hogy olyan is legyen…Ilyen a történelmi Magyarország határától délre elhelyezkedő (tehát lényegében mégsem erdélyi), kiemelkedő építészeti remekműnek és egykori kulturális központnak számító, Horezu-kolostor. A kolostort Constantin Brâncoveanu havasalföldi fejedelem építtette az 1690-es években; a létesítmény pedig birtokaival, nyomdáival, híres könyvtárával, hamar a környék románjainak kulturális fővárosává vált.
Erdélyben még két további kulturális világörökség található. A Királyföld (az erdélyi szászok földje) északi csücskében elhelyezkedő Segesvár egyike annak a hét városnak, mely Erdély német nevét adja (Siebenbürgen), már a középkor óta. Történelmi városközpontja, számos építészeti látnivalójával, 1999 óta a világörökség része. Az utolsóként említett világörökség Erdélyben szintén több részből áll, akárcsak az először leírt erődtemplomok. A szóban forgó örökség(ek) a máramarosi fatemplomok, melyek közül összesen nyolcat választottak be a világörökségi lista ezen „tételébe”. Noha a máramarosi templomokhoz hasonló fatemplomokat a református magyar építészet is produkált, dehát…nos…az UNESCO sem teljesen elfogulatlan; ez talán kitűnik az erdélyi világörökségek nemzetiségi kötődéséből is…
Ennek ellenére bátran állítható, hogy az UNESCO által a világörökségek listájára választott történeti és természeti látványosságok, emlékek, egytől egyig érdemesek a megtekintésre; legalábbis a történelmi és más kulturális/természeti örökségek iránt érdeklődők számára mindenképp. Tehát aki Erdély említett szegleteiben jár, annak ha ideje engedi, akkor okvetlen javasolt ezeket a történeti emlékeket meglátogatnia.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése