Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2012. március 31., szombat

A magyarság néprajzi térképe

A Göcsej

A Göcsej néven ismert kistáj egy Zala megyei anyagos, erdős dombvidék, Zalaegerszegtől délnyugatra, a Zala, a Válicka és a Kerka között; egyúttal egy különleges néprajzi táj. Neve egy Dunántúl-szerte használatos köznévből ered, mely „dimbes-dombos terület”-et jelöl.
A kora-Árpád-korban − nevezetesen a Horvátországgal való perszonálunió létrejötte előtt – határőrvidék volt, alighanem idetelepített székelyekkel. (Annyi legalábbis biztos, hogy a göcsejiek a székelyek közeli [no, nem földrajzilag…] rokonai.) Ezt támasztja alá az az érdekesség is, hogy még alig kilencven évvel ezelőtt is ismeretes volt, hogy a göcsejiek – a szomszédos tájegységektől jelentősen különböző – tájszólása a székelyekéhez hasonlított a legjobban. Bár a „modernség”, az autópályák, a média és kommunikációs eszközök által egységesülő beszédből ma már sajnos többnyire kivesztek az ilyen érdekességek; ahogy a népviseletek is az ünnepnapokra, különleges alkalmakra és a kevés hagyományőrző öltözetére szorultak vissza. A(z egykori) göcseji népviselet egyébként a híres magyarországi népviseletek közt viszonylag dísztelennek tűnik. Érdekes jellegzetessége volt viszont – csak hogy két ruhadarabot említsek – a nők viseletének a hosszú alsóruha („alsóümög”) és az úgynevezett „pacsa”, ami egy széles fakáplira hajtogatott, fehér vászon főkötő volt, mely a fej mögött és mellett sátorszerűen kiszélesedve borult viselőjének vállaira.
A Göcsej, mint földrajzi kistáj, a Zalai-dombság részét képezi. Területe nagyjából 650 km2. Érdekesség, hogy az itt lévő falvak olyan picikék, hogy ezen a viszonylag kis területen számszerűleg több település van, mint a területileg hatszor nagyobb Csongrád megyében! A vidék termékeny, mély kúttal pedig bárhonnan jó ivóvíz nyerhető. A Göcsej legmagasabb pontja a 304 méteres Kandikó.
A Göcsej piciny falvainak sajátossága az úgynevezett szeges településszerkezet. (Nem összekeverendő a szomszédos Őrség hasonló, szeres településszerkezetével.) Lényege, hogy a települések általában nem zárt szerkezetűek, hanem a völgyben lévő községek határában, a domboldalakon, öt-tíz házból álló házcsoportok, „szegek” jöttek létre, és ezek laza együttesében telepedett meg a népesség. A szegekben jellemzően ún. kerített házakat emeltek, ami azt jelenti, hogy a lakó- és gazdasági épületeket (istállók, pajták, ólak, stb.) általában egybeépítették, mégpedig úgy, hogy az épületek együttese közrezárta az udvart.
A Göcsej egyike volt hazánk elsőként református hitre tért vidékeinek, azonban a rekatolizáció itt oly jelentős sikert ért el, hogy a XVIII. század óta a göcsejiek kifejezetten, szinte egyöntetűen katolikusoknak mondhatók.
Amit pedig idén márciusban magam is megállapíthattam e vidékről: a Göcsej „a vadászlesek földje”! Akár ez is lehetne nyugodtan egyik állandó jelzője a tájnak, mert olyan sok van belőlük (és a legtöbb teljesen jó, használható állapotú), gyakran egymástól párszáz méterre. Vannak olyan helyek, ahonnan körbenézve a dombokon és völgyeken, egy pontból akár 5-6 vadászlest is láthatunk. (És ki tudja hányat takarnak még a sűrű kis erdőfoltok?) Azért nincs zavaróan sok, csak a megszokotthoz képest jóval több és jobb van, de ez nem baj. Nekem egyébként a táj egykori határőrvidéki szerepe jutott róluk eszembe, így könnyedén bele tudtam magam képzelni az egy évezreddel ezelőtti Göcsejbe, amikor e vadászlesek helyén még hasonló kis őrtornyok állhattak…
Ennyit szántam röviden a Göcsej ismertetésére; ha a kedves olvasó érdeklődését felkeltettem, akkor e tájegységről számos nagyszerű könyvből (és persze személyes tapasztalatok útján) szerezhet bővebb információkat.

1 megjegyzés:

  1. Ezt a linket kitettem a Göcsej lap -ra (http://gocsej.lap.hu), mert egy tömör, jó összefoglaló.
    Árpi

    VálaszTörlés