A Galga nevezetű 58 km hosszú kis folyó a Cserhátban, Becske falutól északnyugatra ered. A Cserhátból kiindulva végigfolyik a Gödöllői-dombság lábainál, majd az Alföld síkvidékét elérve a Jászság nyugati szélén a Zagyvába torkollik. A Galga vidéke nagyrészt Pest megye területén, kisebb részt Nógrád megyében területén terül el, a torkolat viszont már a Jászsághoz tartozik. A Galga környéke tehát földrajzilag az Északi-középhegység és az Alföld átmeneti sávjában található, azonban túlnyomó része inkább előbbi tájegységhez sorolható.
Galga mentének – mint néprajzi tájnak – viszont inkább csak a Pest megyei részt szokás tekinteni.
A középkori Magyarországon e vidéket fontos kereskedelmi útvonalak érintették. A török-korban viszont az itteniek szerencsétlenségére a Galga környékét földrajzi fekvése miatt mindkét hadviselő fél stratégiai területként kezelte, s folyamatos harcok dúltak birtoklásáért, aminek következtében a középkori települések szinte teljesen megsemmisültek és kihaltak.
A sajátos néprajzi kistájnak tekinthető Galga mente történetének kezdete éppen ezért a XVII. század legvégére és a XVIII. század elejére tehető. Ekkoriban, a török-kor utáni újratelepítések időszakában alakult ki ugyanis az a fajta sokszínű népi kultúra, ami e vidéknek jellegzetessége. Ebben az időszakban kezdték el a védettebb nógrádi és hevesi vidékekre menekült túlélő lakosság leszármazottai, valamint a Felvidékről leköltöző magyarok és szlovákok újranépesíteni a Galga környékét. A többnyire római katolikus, kisebb részt evangélikus magyarok és az evangélikus szlovákok mellett néhány településre evangélikus németek is költöztek.
Az Alföld és az Északi-középhegység találkozása a népi építészetben is éreztette hatását, ugyanis e kettősségnek köszönhetően egyfajta átmeneti házépítészeti stílus alakult ki. A Galga menti lakóházak jellegzetes díszei voltak a nyeregtetőket lezáró deszkaoromzatok, főként a XIX. század közepétől a XX. század közepéig. A sajátos kultúra ellenére természetesen nem jött létre élesen körülhatárolható és környezetétől elütő Galga menti házépítészet, hanem bizonyos fokig a kétfajta nagytáji környezet eredményeképp mindig maradt egyfajta kis kettősség is: a Felső-Galga mente falvai inkább palócos külsőt és alaprajzi tagolódást, míg az Alsó-Galga mente települései általában alföldi jellegű házépítészeti szokásokat mutattak.
A lakosság a XIX. század közepéig többnyire nagycsaládi szervezetben élt, mely nagycsaládok több generációt és időnként akár 20 főt is számlálhattak.
A lakószobák utca felőli (belső) falán (és előtte) sorakoztak általában a szentképek, a kereszt, a biblia és a sarokpad, esetleg az ágyak is, míg a szoba túlsó felében a kemence, valamint ládák és szekrények voltak.
Az Alsó-Galga mente falvaiban a magyar lakosság jelentős kertkultúrát is kialakított.
A Galga völgyének népviseletéről elmondható, hogy az egyes nemzetiségek közt kisebb eltérések megfigyelhetőek voltak, azonban jóval több volt köztük a hasonlóság, mint a Galga mentének a szomszédos kistájakkal. Jellemző volt e vidék öltözködésére a fekete szín használata. A menyecskék általában addig, míg nem volt saját családjuk, világosabb színű ruhákban jártak, mikor pedig már családjuk volt, akkor sötétebb öltözetet viseltek. A ruházat jellemzően kifejezte a családi állapotot és a család „kiterjedtségét”: a család bővülésével általában a női öltözet legtöbb darabja fokozatosan feketére (vagy más sötét színre) váltott. A gyász színe ugyancsak a fekete, de az asszonynép gyakran azzal is kifejezte közeli hozzátartozójának elvesztése miatti gyászát, hogy az illető halála után már nem vettek fel cifra ruhát. A fekete szín azonban sokszor az ünnep jelentőségét is hangsúlyozta, hiszen sokhelyütt teljesen feketét hordtak a nagy ünnepek (húsvét, karácsony, pünkösd, stb.) alkalmából is.
A Galga mente néhány néprajzilag jelentősebb települése: Aszód, Bag, Galgahévíz, Tura, Iklad, Domony, Galgamácsa, Püspökhatvan… A Galga mente földrajzi és oktatási-kulturális központjának Aszód tekinthető.
Napjainkra a Galga völgyének néprajzi értékei is többnyire történelemmé váltak. Megváltoztak az etnikai viszonyok is, hiszen a szlovákok és németek egy része beolvadt a magyarságba (bár sokan még ma is őrzik szlovák vagy német identitásukat), helyettük viszont sok településen elszaporodtak a cigányok. A szocialista, majd a mai „modern” világszemlélet következtében – ahogy szinte mindenütt – a Galga mentén is lassan eltűntek a régi hagyományok, népi sajátosságok. Emléküket csupán néhány idős ember, pár tájház, múzeumok és az efféle leírások őrzik.
A Galga mente a III.katonai felmérés térképén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése