Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2015. február 12., csütörtök

E hét közepén kettős kerek történelmi évfordulóra emlékeztünk.

140 éve született ugyanis Maderspach Viktor (1875−1941) mérnök, katona, sportoló, vadászati szakíró, a dél-erdélyi (bányasági) Iszkronyban. Az 1848-49-es szabadságharc során már nagyszülei is ékesen bizonyították a magyar hazához való hűségüket. Maderspach Viktor pedig elsősorban mint egy magyar harcos túlélő, egy valóságos vad "akcióhős" vált emlékezetessé az utókor számára. Mint a Déli-Kárpátok kiváló ismerője, az 1916-os erdélyi román betörés során a hegyekben gerillacsapatok és különítmények szervezésével és vezetésével jelentősen hozzásegítette a német és magyar csapatokat a románok gyors kiűzéséhez. A háború után, a sorozatos provokációk egyike 1921 májusában véres összetűzésig fajult, ami miatt mindenét hátrahagyva, mint üldözött vad kellett kiszöknie otthonából és kalandos körülmények közepette a havasokon (s a Délvidéken) keresztül a megmaradt kis Magyarországra menekülnie. Még ugyanebben az évben részt vett a nyugat-magyarországi szabadságharcban − ahol ő vívta ki csapatával az igen jelentős második ágfalvai győzelmet −, majd mint legitimista, IV. Károly visszatérése érdekében küzdött a második királypuccs idején. A sors volt oly kegyes hozzá, hogy Észak-Erdély 1940-es visszacsatolását még megélte, míg Magyarország második világháborús összeomlását már nem kellett itt e földi létben elszenvednie.

70 éve történt a hírhedt budavári kitörés. Budapest ostromának végén, február 11-ének éjjelén, a budai várban bennrekedt, körülkerített védők közül kb. 20 000 ember − főleg német katonák, kisebb részt pedig magyar katonák, valamint civilek − megkísérelt kitörni az ostromgyűrűből, hogy ezáltal elkerüljék a lemészárlást vagy a fogságot, és elérjék a Zsámbéki-medencétől nyugatra húzódó német vonalakat. (Illetve a magyarok esetében a cél többnyire az élve hazajutás volt.) Az erősen közrefogott várból való kitörés azonban ekkor már elkésett volt (Hitler egyébként még ekkor is határozottan megtiltotta Budapest feladását), ráadásul a szovjetek számítottak is rá. Ezért aztán az akció mészárlásba torkollott, a várból kitörő tömeget az ellenség halomra lőtte. A kiözönlő emberek fele a kitörés elején, főként a Széll Kálmán tér és a Széna tér környékén elesett; a többiek pedig számos irányba szétszóródva, folyamatos harc közepette menekültek az utcákon fölfele a budai hegyek felé. Az éjszaka és a következő napok folyamatos üldözéssel, ember-hajtóvadászattal teltek. A 20 000 kitörő 85%-a elesett, és mindössze kevesebb mint 800 ember érte el a német vonalakat − többnyire ők is sebesülten. A budavári kitörésben a valóban becsületes, hős katonáktól kezdve, az aljas és gyáva náci vagy nyilas bűnözőkig sokféle ember vett részt; emiatt aztán e vérfürdőbe torkolló akció emléke mind a mai napig roppant ellentmondásos megítélésű. Katonai szempontból mindenesetre katasztrófa volt, emberi szempontból pedig az az igazság, hogy se nem fekete, se nem fehér: hanem egy drámai történet, tele hősökkel, gyilkosokkal és áldozatokkal.