Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2013. november 24., vasárnap

A magyarság néprajzi térképe

Báródság

            Magyarország néprajzi szempontú felosztásában Báródságnak nevezzük Bihar megye keleti szélén, a Sebes-Körös jobb partján, a Réz-hegység aljában, Élesd és a Király-hágó között elterülő kistájat.
            A magyar államalapítás után a vidéket (mely egyébként már a honfoglalás óta magyarok által lakott volt) az Erdélybe/ből vezető hadi- és kereskedelmi út őrzésére rendelt várjobbágyok népesítették be, s így egyike lett a középkori Magyarország kiváltságos területeinek. Az itteni falvak még az Árpád-korban a sólyomkői királyi uradalom részévé váltak.
A kistérség központjának Nagybáród (régi nevén Magyarbáród) és Kisbáród számított. A Báródság egyes települései, különösképp Rév (más néven Körösrév vagy Biharrév), illetve részint Nagybáród igen híresek voltak fazekasságukról is. (Rév fazekasmestersége még az utóbbi évtizedekben is jelentős volt, az itt használt jellegzetes fehér agyag pedig egyesek szerint a világon egyedülálló…)
A XVI. század közepén, az Erdélyi Fejedelemség megalakulásakor a Báródság területe ismét katonai feladatokat kapott: az újonnan megszervezett báródsági nemesi kerület már nem csak a Nagyvárad-Kolozsvár országutat őrizte, hanem a báródsági nemesek dolga volt a Király-hágón áthaladó erdélyi fejedelmek és főurak fegyveres kíséretének és szolgálatának ellátása is. A Báródságot ekkoriban hivatalosan a Sólyomkőn lakó várkapitány által kormányozták, a gyakorlatban azonban a nemesi kerület közvetlen katonai vezetője a nagybáródi hadnagy volt.
A Rákóczi-szabadságharc után (és Sólyomkő felrobbantásával) a báródsági kerület katonai jelentősége megszűnt, noha autonóm törvénykezése és gyűlései, valamint kapitányi címe formálisan még sokáig fennmaradtak.
            A Báródságba már viszonylag korán, a XIV. században megkezdődött a románok betelepülése, azonban az etnikai arányok jelentősebb megváltozása csak a török-kor vége felé (szászfenesi csata, Várad eleste, stb. események eredményeképp) következett be. A környéken jelentékenyebb létszámú magyar népesség ma már csak a Báródság peremén, Élesden és Réven lakik.