Az egy napos köztársaság
Az első bécsi döntés kapcsán, érintőlegesen, megemlítettem az 1938 őszén autonómiát kapott Szlovákiát, mely hivatalosan továbbra is Cseh-Szlovákia része volt (ekkor már kötőjellel írták az ország nevét). Alig fél évvel később, 1939. március 14-én, a prágai vezetéssel elégedetlen szlovákok – Hitler fenyegetésére, miszerint: vagy szembefordulnak a cseh kormánnyal, kikiáltják önállóságukat és szoros szövetségre lépnek Németországgal, vagy ha nem kérnek a német védelemből, akkor a magyarok valószínűleg elfoglalják területeiket – kikiáltották „függetlenségüket”, létrehozva ezzel egy német báb-államot, a fasiszta Szlovákiát. Ezzel egy időben a német csapatok megszállták Csehország maradék részét, és helyén megalakult a Cseh-Morva Protektorátus.
Történt ugyanekkor azonban, még egy érdekes eset. Kárpátalja ruszin lakossága, Volosin (ruszin nemzetiségű csehszlovák politikus) vezetésével, kikiáltotta függetlenségét. Ezzel, március 14-én, létrejött a Kárpát-Ukrajnának vagy Ruszinkónak is nevezett, önálló, ruszin állam.
Csehország teljes német megszállása és Cseh-Szlovákia hivatalos megszűnése azonban a magyar politikai vezetésnek is kiváló alkalmat nyitott egy önerőből megvalósított, fegyveres revízióra. Teleki Pál miniszterelnök igyekezett lazítani a németektől való függésen és fenntartani Magyarország fegyveres semlegességét. Ezért döntött úgy, hogy a Cseh-Szlovákia szétesése által kínálkozó alkalmat megragadja, és Németország segítsége nélkül szerzi vissza Kárpátalját.
A magyar csapatok 1939. március 15-én kora hajnalban indultak meg és néhány napos harc után (komolyabb ellenállás nélkül), március 18-ára el is foglalták a mindössze 1 napig fennálló államot.
Újabb érdekesség a történetben, amiről talán kevesen hallottak: a Magyarország és Szlovákia közt lezajlott „kis háború”. Az Ung völgyében, Ungvár és az Uzsoki-hágó között húzódó vasútvonal biztosítása érdekében; 1939. március 23-án hajnalban megindult a magyar támadás, melynek célja a frissen visszafoglalt Kárpátalja (amúgy sem hivatalos) határának nyugatabbra tolása volt. A harcok néhány napig tartottak és főként a levegőben zajlottak. Szlovákia elsősorban az iglói repülőtér légi egységeivel védekezett, a magyar légierő ellencsapásként azonban rövidesen lebombázta az iglói bázison lévő gépek zömét. A „kis háborúnak” Németország közbelépése vetett véget (ugyanis nem volt érdekük, hogy esetleg idő előtt kirobbanjon a világháború), a feleket kétoldalú tárgyalásokra utasították. A „kis háború” Magyarország mérsékelt (az eredeti terveknél kisebb) győzelmét hozta: megtarthatta a Szlovákiától elfoglalt, kb. 20 km széles és 60 km hosszú területsávot, amit Kárpátaljához csatolt.
Kárpátalja katonai megszállása és a „kis háború”, a revízió újabb sikerét jelentette; Magyarország 12 061 km2-rel és 694 000 lakossal gyarapodott. Mivel Kárpátalja főként magyarok lakta délnyugati része már az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz került, ezért az 1939. márciusi „szerzemények” lakosságának csupán kb. 17%-a volt magyar anyanyelvű. A viszonylag gyéren – és főleg ruszinok által – lakott gyönyörű terület visszaszerzése azonban így is jelentős lélektani hatással bírt. Elég, ha a nevezetes Vereckei-hágóra gondolunk, melyen egykor Árpád hadai keltek át és most ismét a magyar állam határává vált. Emellett fontos tény volt, hogy Magyarországnak, régi barátjával, Lengyelországgal is újra közös határa lett. Ennek igazi jelentősége akkor mutatkozott meg, miután Németország lerohanta Lengyelországot (Teleki, a lengyel-magyar barátságra hivatkozva, nem volt hajlandó a lengyelek ellen vonuló német csapatok átkelését engedélyezni, az ország területén keresztül) és Magyarország megnyitotta a határt a lengyel menekültek tömegei előtt, hogy azok elpusztított hazájukat hátrahagyva letelepedhessenek Magyarországon vagy továbbutazzanak nyugatra.
A Magyarországhoz került, jelentős számú ruszin népesség pedig kiváló lehetőséget kínált Teleki Pálnak arra, hogy korábban hirdetett, a nemzetiségek felé megértést és toleranciát tanúsító nemzetiségpolitikai elveit a gyakorlatban is megvalósíthassa. Bár ő mindent megtett ez irányban, ezen törekvései sajnos a háborús állapotok biztonsági szempontjai és a szélsőjobboldal ellenállása miatt meghiúsultak. Szomorú tény, hogy Kárpátalját ma irányító Ukrajna sem foglalkozik különösebben az ottani magyar kisebbség igényeivel és a szomszéd népeik semmibevételéről árulkodik többek közt a magyar emlékek rombolása vagy az erdők kiirtása is, ami nagyban hozzájárul a napjainkban előforduló, magyarországi árvizekhez is.
Forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/gazd/stat/ezerev39.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése