Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2012. május 5., szombat

A magyarság néprajzi térképe

Fenyér, a „nyulasok mezeje” 


 Fenyér. E kevéssé ismert kistáj-név a történelmi Magyarország nyugati határvidékének azt a kisalföldi részét illette, melyet a Lajta, a Duna, a Szigetköz és a Hainburgi-rög határol. 
 Az elnevezés a vele azonos köznévből ered. A fenyér (így kisbetűvel) régen ugyanis mészben szegény talajú, ritkás növényzetű síkságot jelentett. Jellemzően törpecserjék, nyírfák és különféle bokrok nőnek e gyér, füves síkságon, azonban a növényvilága – az itt élő madárfajokhoz és egyéb állatkákhoz hasonlóan – a földrajzi elhelyezkedés szerint változó lehet. (A „nagybetűs” Fenyérre mindenesetre az előbbi növényzeti leírás volt jellemző s ezért, tipikus „fenyér-jellege” miatt kapta a Fenyér nevet.) 
 E kis nyugati területet az Árpád-korban magyarok lakták, azonban a sok német betörés és a hadjáratok miatt az itteni magyarság ötszáz-hatszáz év alatt szinte teljesen kipusztult, illetve áttelepült. A helyükre érkező új jövevények révén a Fenyér lakossága németté vált. Az idetelepült németséget, az úgynevezett Heidebauereket, mint sajátos nyelvjárási és néprajzi csoportot, a környék magyarjai „nyulasok”-nak nevezték. Így kapta a Fenyér a „Nyulasok mezeje” tájnevet is, ami a XVIII. századig szintén használatban volt. A török-kor folyamán aztán a terület több részére az oszmánok elől menekülő jelentős számú horvát is érkezett. Így lett például (az 1947-ben Csehszlovákiához csatolt) Horvátjárfalu és Dunacsún is horvát többségű település. Az utóbbi időkben a Fenyér egyes községeibe szlovákok is előszeretettel települtek. 
 A Fenyér a történelem folyamán nagyrészt a Magyar Királyság határterületeként, Moson vármegye északi részét képezte. A XX. századi határmódosítások következtében ma a Fenyér területén Ausztria, Magyarország és Szlovákia osztozik. Az említetteken túl itt található települések például Németjárfalu, Rajka vagy Lajtakörtvélyes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése