Hazánk néhány települése nevezetességeinek, érdemeinek, központi szerepének, a hozzá kapcsolódó személyeknek vagy eseményeknek köszönhetően állandó, közismertté vált jelzőket kapott. Ezek a jelzők találóan kiemelik egy-egy település legfőbb (vagy egyik legfőbb) – rendszerint pozitív – jellemzőjét. Az ilyen jelzőket nyert települések közül gyűjtöttem néhányat csokorba.
Egyrészt ott vannak az egykori országos jelentőségű központok, melyeknek jelzői önmagukért beszélnek. „A középkori magyar királyok városa” Székesfehérvár, vagy gyakran csak „a királyok városa”-ként is emlegetik. Ugyanilyen alapon Veszprém „a királynék városa”. Az Erdélyi Fejedelemség egykori fővárosa, Gyulafehérvár pedig „az erdélyi fejedelmek székhelye”-ként ismert.
Ugyancsak országos jelentőségűek, de vallási szempontból, a következő városok. Debrecent, mint a magyar reformáció alighanem legfontosabb központját, „a kálvinista Róma”-ként szokták emlegetni. „A római katolikus egyház magyarországi központja” pedig kétségkívül Esztergom, azonban neki nincs ilyen általánosan ismert, hasonlattal kifejezett jelzője (vagy legalábbis nekem nem jut eszembe ilyen). A török-korban, amikor az esztergomi érseknek el kellett hagynia székhelyét, (különösen az ellenreformáció idején) a magyar katolikus egyház központjává egyértelműen Nagyszombat vált, mely így a „kis-Róma” nevet érdemelte ki.
Az ország fővárosának, Budapestnek számos, nagyon különböző minősítés jutott. Páratlan fekvésének köszönhetően szokták „a Duna fővárosá”-nak vagy „a Duna gyöngyszemé”-nek nevezni. De használatosak rá különféle, esetenként gúnyos vagy túlzó jelzők is, melyekből most inkább nem idéznék.
Nevezetesek a „legbátrabbak” és „leghűségesebbek” is, melyek elismerő jelzőjüket a Trianon körüli időkben Magyarországhoz való ragaszkodásukért – és megmaradásuk vagy visszacsatolásuk eléréséért – kapták. A legismertebb Sopron, „a Leghűségesebb Város” (Civitas Fidelissima), de ide tartozik „a Legbátrabb Város”, Balassagyarmat (Civitas Fortissima), „a legbátrabb falu”, Kercaszomor és „a leghűségesebb falu”, Szentpéterfa is. Róluk és környezetük Magyarországhoz való visszakerülésének történetéről már korábbi cikkeimben megemlékeztem. (A menekvés három útja; A soproni népszavazás)
Népcsoportok vagy kistájak központjaira utalnak, hogy Mezőkövesd „a Matyóföld fővárosa”, Jászberény „a Jászság fővárosa”, Dunaszerdahely pedig „a Csallóköz szíve”. Egyes tájaknak pedig több „fővárosa” is akad. „A Balaton fővárosa” címre például Balatonfüred, Keszthely és Siófok is számot tart. Ahogy a „Székelyföld központja”-ként is szokták emlegetni Marosvásárhelyt, Székelyudvarhelyt, Csíkszeredát, Sepsiszentgyörgyöt, vagy esetenként még Gyergyószentmiklóst és Kézdivásárhelyt is. Szerintem megállapíthatjuk, hogy a „több-fővárosú” tájegységek „fővárosai” nem kell, hogy feltétlen egymás fölött álljanak: maradjunk annyiban, hogy mindegyik kicsit máshogy, másképp és más miatt tölt/töltött be központi szerepet. Egyes tájegységekhez kapcsolódó város-jelzők meg éppen olyan jellegű központi szerepre utalnak, mely a határmentiségből, vagy fontos utak ellenőrzéséből adódik. Így lett például az Erdélyi Fejedelemség legerősebb erődítménye, az Erdély határán (a Partiumban) fekvő Nagyvárad „Erdély kapuja”, a Mátra és az Alföld találkozásánál lévő Gyöngyös pedig „a Mátra kapuja”.
A Szent László által alapított Nagyváradot (ahol egyébként az alapító királyt később el is temették) szokták „Szent László városa”-ként is emlegetni. Főbb nevezetességükről, jellemzőikről kapták beceneveiket az alábbiak is: „kincses Kolozsvár”; Komárom, „az erődök városa”; a műveltségéről és református hagyományairól nevezetes Sárospatak, mint „a Bodrog-parti Athén”; a főváros melletti, borászatáról híres Etyek pedig „Budapest szőlőskertje”.
Természetesen lehetne még sok-sok hasonlót felsorolni. Neves személyek szülővárosait, szülőfalvait is szokás a leghíresebb ottani szülötthöz kötve emlegetni, ezekből azonban nyilván rengeteg van, ezért nem soroltam fel őket. Vannak persze még olyan általános mottók is, mint „a napfény városa”, „a legszebb falu” és hasonlók, de ezeket olyan sok település veszi magára, hogy különösebb értékük és jelentőségük nincsen.
Hirtelen ennyi állandó (és találó) jelzővel illetett település jutott eszembe. Ha valakinek még vannak ötletei, eszébe jutnak efféle jelzők és hasonlatok, akkor kíváncsian várom, megjegyzésként nyugodtan kiegészítheti (később is) velük a cikket. :)
Egyrészt ott vannak az egykori országos jelentőségű központok, melyeknek jelzői önmagukért beszélnek. „A középkori magyar királyok városa” Székesfehérvár, vagy gyakran csak „a királyok városa”-ként is emlegetik. Ugyanilyen alapon Veszprém „a királynék városa”. Az Erdélyi Fejedelemség egykori fővárosa, Gyulafehérvár pedig „az erdélyi fejedelmek székhelye”-ként ismert.
Ugyancsak országos jelentőségűek, de vallási szempontból, a következő városok. Debrecent, mint a magyar reformáció alighanem legfontosabb központját, „a kálvinista Róma”-ként szokták emlegetni. „A római katolikus egyház magyarországi központja” pedig kétségkívül Esztergom, azonban neki nincs ilyen általánosan ismert, hasonlattal kifejezett jelzője (vagy legalábbis nekem nem jut eszembe ilyen). A török-korban, amikor az esztergomi érseknek el kellett hagynia székhelyét, (különösen az ellenreformáció idején) a magyar katolikus egyház központjává egyértelműen Nagyszombat vált, mely így a „kis-Róma” nevet érdemelte ki.
Az ország fővárosának, Budapestnek számos, nagyon különböző minősítés jutott. Páratlan fekvésének köszönhetően szokták „a Duna fővárosá”-nak vagy „a Duna gyöngyszemé”-nek nevezni. De használatosak rá különféle, esetenként gúnyos vagy túlzó jelzők is, melyekből most inkább nem idéznék.
Nevezetesek a „legbátrabbak” és „leghűségesebbek” is, melyek elismerő jelzőjüket a Trianon körüli időkben Magyarországhoz való ragaszkodásukért – és megmaradásuk vagy visszacsatolásuk eléréséért – kapták. A legismertebb Sopron, „a Leghűségesebb Város” (Civitas Fidelissima), de ide tartozik „a Legbátrabb Város”, Balassagyarmat (Civitas Fortissima), „a legbátrabb falu”, Kercaszomor és „a leghűségesebb falu”, Szentpéterfa is. Róluk és környezetük Magyarországhoz való visszakerülésének történetéről már korábbi cikkeimben megemlékeztem. (A menekvés három útja; A soproni népszavazás)
Népcsoportok vagy kistájak központjaira utalnak, hogy Mezőkövesd „a Matyóföld fővárosa”, Jászberény „a Jászság fővárosa”, Dunaszerdahely pedig „a Csallóköz szíve”. Egyes tájaknak pedig több „fővárosa” is akad. „A Balaton fővárosa” címre például Balatonfüred, Keszthely és Siófok is számot tart. Ahogy a „Székelyföld központja”-ként is szokták emlegetni Marosvásárhelyt, Székelyudvarhelyt, Csíkszeredát, Sepsiszentgyörgyöt, vagy esetenként még Gyergyószentmiklóst és Kézdivásárhelyt is. Szerintem megállapíthatjuk, hogy a „több-fővárosú” tájegységek „fővárosai” nem kell, hogy feltétlen egymás fölött álljanak: maradjunk annyiban, hogy mindegyik kicsit máshogy, másképp és más miatt tölt/töltött be központi szerepet. Egyes tájegységekhez kapcsolódó város-jelzők meg éppen olyan jellegű központi szerepre utalnak, mely a határmentiségből, vagy fontos utak ellenőrzéséből adódik. Így lett például az Erdélyi Fejedelemség legerősebb erődítménye, az Erdély határán (a Partiumban) fekvő Nagyvárad „Erdély kapuja”, a Mátra és az Alföld találkozásánál lévő Gyöngyös pedig „a Mátra kapuja”.
A Szent László által alapított Nagyváradot (ahol egyébként az alapító királyt később el is temették) szokták „Szent László városa”-ként is emlegetni. Főbb nevezetességükről, jellemzőikről kapták beceneveiket az alábbiak is: „kincses Kolozsvár”; Komárom, „az erődök városa”; a műveltségéről és református hagyományairól nevezetes Sárospatak, mint „a Bodrog-parti Athén”; a főváros melletti, borászatáról híres Etyek pedig „Budapest szőlőskertje”.
Természetesen lehetne még sok-sok hasonlót felsorolni. Neves személyek szülővárosait, szülőfalvait is szokás a leghíresebb ottani szülötthöz kötve emlegetni, ezekből azonban nyilván rengeteg van, ezért nem soroltam fel őket. Vannak persze még olyan általános mottók is, mint „a napfény városa”, „a legszebb falu” és hasonlók, de ezeket olyan sok település veszi magára, hogy különösebb értékük és jelentőségük nincsen.
Hirtelen ennyi állandó (és találó) jelzővel illetett település jutott eszembe. Ha valakinek még vannak ötletei, eszébe jutnak efféle jelzők és hasonlatok, akkor kíváncsian várom, megjegyzésként nyugodtan kiegészítheti (később is) velük a cikket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése