Magyarország egykori vármegyéinek bemutatása során immár lassan elhagyjuk a Felvidéket, és délkelet felé fordulva nekilátunk Kárpátalja s az Északkeleti-Kárpátok megismerésének. Emlékeztetőül:
1910-ben a Magyar Szent Korona Országainak:
Területe: 325 400 km2
Lakossága: 20 886 000 fő
Magyarság aránya: 48%
Zemplén
A Magyar Királyság északkeleti részén elhelyezkedő Zemplén vármegye nem tartozik a földrajzilag egységes vármegyék közé. Egyesek szerint nyugodtan három (két kisebb és egy közepes méretű) vármegyére is lehetett volna osztani, ez azonban alacsony népsűrűsége miatt nem valósult meg. A hosszú, furcsa, göcsörtös alakú megye északi fele az Északkeleti-Kárpátok hegyvonulataihoz tartozik, nyugati határán pedig az Eperjes-Tokaji-hegység húzódik. Többi területe az Alföld legészakibb részének tekinthető. Zemplén megye folyóvizekben gazdag; déli határát a Tisza alkotja, a megyén pedig olyan jelentősebb vizek folynak végig, mint a Laborc vagy a Bodrog. Síkvidéki területein jelentős növénytermesztés, hegyvidéki területein pedig erdőgazdálkodás zajlott. Mezőgazdaságának igazi, messze földön is nevezetes hírnevét azonban a hegyaljai szőlőtermesztés és borászat, a tokaji bor hozta meg. De nem elhanyagolható például Szerencs gazdasági szerepe sem, ahol 1889-ben az akkori Európa legnagyobb cukorgyára létesült, néhány évtizeddel később pedig híres csokoládégyár is épült a településen.
A Szent István által alapított vármegye eredeti, névadó központja a Bodrog partján, a Latorca és az Ondava összefolyásánál (ma Szlovákia) található. A török-korban többnyire a Királyi Magyarországhoz, néhány évig pedig az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. Ebben az időben a megye lakosságának több mint fele áttért a protestáns hitre, melyben valószínűleg nagy szerepe lehetett a korabeli Magyarország egyik legjelentősebb oktatási intézményének, a Sárospataki Református Kollégiumnak is. (Sárospatak fénykora egyébként a XVII. század első felére tehető, mivel ekkor a magyar művelődés egyik legjelentősebb központja volt.) Zemplén megye fontos szerepet játszott a Thököly- és hegyaljai felkelésben, valamint a Rákóczi-szabadságharcban is. A XVIII. században a megye végleges székhelye Sátoraljaújhely lett. A Sátoraljaújhely melletti Széphalomon élt és dolgozott 1806-tól haláláig a magyar nyelvújítás vezetője és a korabeli irodalmi élet szervezője, (távoli, oldalági rokonom,) Kazinczy Ferenc. A trianoni békediktátum értelmében a megye közel háromnegyede Csehszlovákiához került (magából, az addigi központból, Sátoraljaújhelyből is elcsatoltak egy kis részt), kis-Magyarországnál maradt darabja pedig ma Borsod-Abaúj-Zemplén megye keleti részét alkotja.
Ung
A megye délnyugati részét alföldi síkság, északkeleti részét pedig hegységek és sűrű ősrengetegek borították. Fő folyója az Ung (a Tisza épp csak a megye déli részét érinti). Határán – és egyúttal a történelmi országhatáron – található a nevezetes Uzsoki-hágó.
A magyarok Árpád vezetésével érkeztek a későbbi Ung vármegye területére. Megyeszékhelye és legfontosabb központja mindigis Ungvár volt. A XIV. század elején – Zemplénhez hasonlóan – Aba Amádé uralta. A megye területe 3230 km2 volt. 1910-ben lakosságának éppen egyharmadát tette ki a magyarság. Trianon következtében mindössze két település (Záhony és Győröcske) maradt belőle Magyarországnál.
Bereg
Alakja, mérete és „felépítése” Ung vármegyééhez hasonló, azonban földrajzilag talán még annál is „szebb”, logikusabban indokolt. Még abban is hasonlít Ungra, hogy itt is található egy híres hegyi átjáró: északkeleti határán van a Vereckei-hágó, melyen keresztül a honfoglaló magyarok főserege Árpád fejedelem vezetésével a Kárpát-medencébe érkezett. A megye legjelentősebb folyói a Latorca, a Tisza és a Borsova.
A vármegye neve az Árpád-korban még Borsova volt. Bereg/Borsova megyében kötötték 1233-ban II.András királlyal a híres beregi egyezményt, mely a magyarországi főpapság megerősödését eredményezte. A tatárjárás után a beregi vár átvette a borsovai vár központi és „névadói” szerepét. Amikor a kiskirályokkal vívott harcok során a beregi vár is elpusztult, a megye irányításának központi szerepét Munkács vette át. (Munkács legfőbb nevezetessége, hogy várát két éven át hősiesen védte Zrínyi Ilona a császári hadakkal szemben; valamint, hogy itt született Munkácsy Mihály festőművész.) Gyakorlatilag itt, Bereg megyében kezdett el kibontakozni a Rákóczi-szabadságharc is. A kiegyezést követően – az addig is fontos szerepeket betöltő – Beregszász lett a vármegye székhelye. A második világháború utáni szovjet uralom alatt a magyar lakosság nagy részét elhurcolták kényszermunkára. Napjainkban Bereg nagy része Ukrajnához tartozik, csupán az úgynevezett Beregi-síkság maradt Magyarországnál (olyan híres falvakkal, mint Tarpa, Tákos és Csaroda), melyet több megyével egyesítve, létrehozták belőlük Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése