Magyarország nemzetiségi térképe

ELADÓ TÉRKÉP:

Magyarország nemzetiségi térképe

         Ebben a bejegyzésemben – eddig rendhagyó, de a későbbiekben esetleg többször előforduló módon – egy nem saját-készítésű, papíralapú reprint térképemet mutatom be, melyet szívesen eladnék az erre vágyó és méltó érdeklődőnek.

            E térkép nem más, mint a híres Kogutowicz Károly (1886−1948) geográfus által tervezett, Budapesten 1927-ben kiadott nagyméretű nemzetiségi térkép reprint változata, melynek méretei 83,7 × 55,5 cm.

            Véleményem szerint ez a valaha kiadott legjobb térkép az egykori Magyarország (100 évvel ezelőtti) nemzetiségi viszonyainak és a trianoni békediktátum etnikai hatásainak bemutatására. Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért gondolom így.

            A nemzetiségeket jól elkülöníthető színekkel ábrázolják. Például piros színnel jelölik a magyarokat – a nemzetiségi térképeken egyébként hagyományos módon −, narancssárgák a németek, lilák a románok, zöldek a szlovákok, barnák a ruszinok, citromsárgák a szerbek, stb.

           A térkép jól láthatóan jelöli a régi (1918 előtti) magyar határokat, illetve a trianoni-, pontosabban az 1927-es (tehát már Sopron és még néhány település visszacsatolása utáni) határokat is. Emellett diszkréten – hiszen egy nemzetiségi térképen ezek kevésbé fontosak −, de jól kivehetően ábrázolják a vármegye-határokat is. A térképen a megyék nevei mellett számos nagyobb település neve is feltüntetésre került. A megfelelő betűméreteknek köszönhetően ezek úgy tudják nagyban segíteni a tájékozódást, hogy közben nem zavaróak, nem takarnak ki túl sokat (szinte semmit) a nemzetiségi határokból és a lakosságot jelölő színekből.

            A nemzetiségi térképek egyik legfőbb problémája mindig az volt, hogy a népsűrűségre vonatkozóan nehezen tudtak adatokat megjeleníteni s ezáltal a különféle sűrűséggel benépesített területek színezése megtévesztő lehet. Hiszen egy nemzetiségeket pusztán terület-színezéssel jelölő térképen mondjuk egy 10 fő/km² népsűrűségű, nagy kiterjedésű hegyvidék nyilván sokkal látványosabban jelenik meg, mint mondjuk egy 1000 fő/km² sűrűn lakott nagyváros. Ha mondjuk ez a nagyváros 50 km² területű, míg a mellette lévő említett hegység 700 km²-es (próbáltam magyar viszonylatokban reális adatokat venni példának) és a várost a magyarok többségét jelző színnel ábrázolják, míg a hegységet a románokéval; akkor a szemlélődő azt a súlyosan téves következtetést vonhatja le ebből, hogy az egész 750 km²-es területen (város+hegység) a románok sokszoros (10-20-szoros) többségben vannak. Pedig ha ismerné a népsűrűségi vagy a lakosságszámra vonatkozó adatokat is, akkor tudhatná, hogy valójában 7-szer annyi magyar lakik ezen a vidéken, mint román. Mert hiába sokkal nagyobb területű a hegység a városnál, ha előbbiben csak el-elszórva akad egy kunyhó, míg utóbbiban sűrűn sorakoznak a városi utcákban a házak. A legtöbb térképen azonban ez nem látszik, csak az, hogy a hegység 14-szer akkora, mint a város. Hogy az egyenletesen színezett területek okozta ezen téves következtetéseket elkerüljék, több féle módszerrel is próbálkoztak már. Készültek például olyan térképek (pl.: Cholnoky Jenő is készített ilyet), ahol a viszonylag kis területeket, járásokat sem egy színnel színezték be, hanem a járás etnikai arányainak megfelelően többféle színnel töltötték ki. Azonban ez sem tökéletes, hiszen csak arányokat mutat, tehát nem küszöböli ki például az abból eredő problémákat, hogy az egyes járások lakosságszáma drasztikusan eltérő is lehet. Olyan térkép-verziók is készültek, ahol a nagyon gyéren lakott vidékeket egyszerűen fehéren hagyták. A színezett részek közti lakosságszám-különbségeket azonban ez sem tudja megjeleníteni. Teleki híres „vörös térképe” volt az első olyan tudományos néprajzi térkép, amely már a lakosságszámot, tehát a népsűrűséget is ábrázolni tudta. Ezt úgy oldották meg, hogy – a ritkán lakott területek fehéren hagyása mellett – hozzátették a következő elvet és megjegyzést: a térkép minden beszínezett mm²-nyi felülete 100 fő lakost jelent. Így bár a népesebb vidékeknél furcsa, szögletes alakzatok jöttek létre; de legalább jól le lehetett olvasni a valós lakosságot és a főbb nemzetiségi választóvonalak is megfelelően kivehetőek maradtak. Ez az általam most meghirdetett Kogutowicz-féle térkép azonban még ennél is profibban oldotta meg a nemzetiségek ábrázolását. Itt is megjelenik a népsűrűség, a lakosságszám, azonban Teleki térképénél sokkal részletesebb, aprólékosabb ábrázolással. Itt ugyanis minden nemzetiség esetében két féle színárnyalatot alkalmaznak. A halványabb háttérszín jelzi, hogy az adott területen – az országot itt egészen pici, település szintű területekre osztották, a tökéletes pontosság érdekében – melyik nemzetiség van jelen a legnagyobb arányban. (Ezen a térképen így a 0 fő lakosságú nagy tavakon kívül csak azok a település-területek maradtak fehéren, amelyekben egyenlőség van a nemzetiségek között.) Van azonban egy sötétebb árnyalat is, amellyel kis arányos körökben vagy tömbök formájában kiválóan meg tudták jeleníteni a lakosságszámot is. Így a legnagyobb magyar lakosságú települések (pl.: Budapest, Szeged, Debrecen) környékén hatalmas, pirossal vastagon satírozott részek vannak, míg a kiterjedt hegyvidékeken (pl.: az Erdélyi-középhegység vagy a Déli-Kárpátok hegységei) jóformán csak a halvány háttérszín jelzi az adott nemzetiség többségi arányát, valamint picike sötét foltok azt a néhány aprótelepülést, melyeknek köszönhetően a közigazgatásilag hozzájuk tartozó nagy területek is ugyanazt a színt veszik fel – csak halványabban. Ráadásul – persze ez végülis már az előbb leírtakból is következik – a térkép nem csak az adott településen többségben élőket jeleníti meg, hanem a többi nemzetiséghez tartozó lakosságot, így biztosítva, hogy senki ne maradjon le a térképről. Így míg az egy színnel dolgozó térképeknél ugyanolyan piros lenne például egy olyan település, ahol 51% a magyarok aránya, mint az, ahol 90%; addig ezen a Kogutowicz-féle térképen előbbi arány esetén szinte a magyarral egyenlő súllyal jelenik meg a másik fő nemzetiség is (vagy ha több felé oszlik az a 49%, akkor ezeknek megfelelő arányban), utóbbi esetben pedig csak egy kisebb pötty vagy folt jelzi a többi 10% jelenlétét.

            A térkép szélét Magyarország középcímerének különálló részei, valamint a trianoni döntés nemzetiségi viszonyokkal kapcsolatos igazságtalanságaira rávilágító adatok és megjegyzések egészítik ki.

            Azt szeretném, ha a térkép mindenképp olyanhoz kerülne, aki meg tudja becsülni ennek tudományos, művészeti és történeti értékét, s ennek megfelelően tekint majd rá. Megrendelni tőlem lehet, a jobb oldalt legörgetve található „Kapcsolat” űrlapon keresztüli üzenetküldéssel. Ára 7800 Ft + postaköltség. Budapesten belül személyesen is oda tudom adni megbeszélés szerint, ez esetben nyilván nincs postaköltség. Mint említettem, elég nagy méretű, 83,7 × 55,5 cm-es, tehát szállítani vagy postázni henger alakban tudom, ilyen alakú kartondobozban. Használattól függően (ha például íróasztalon lesz), később esetleg érdemes lehet belaminálni, hogy tartósabb legyen. Ezt csak azért nem vállalom magamra, mivel így a szállítása végképp komoly akadályokba ütközne, úgyhogy ezt inkább rábízom új gazdájára…:)

A térkép időközben elkelt. Ha valaki szeretne belőle egy, a fent leírthoz hasonló példányt, azt önköltségi áron el tudom készíttetni, azonban ez a fentebb feltüntetett árnál néhány száz forinttal valószínűleg drágább lesz.

Azt nem tudom, ez a két kép miért fordult el, de valamiért nem akarnak jó irányba állni...