tag:blogger.com,1999:blog-10285107303194004232024-02-21T12:31:12.487+01:00Magyar História"A teendők legfontosabbika, a legelső, amit minden körülmények közt tennünk kell, az a «haza» alapos megismerése. […] Magyarországot megismerni az első kötelessége minden magyar embernek.”
Cholnoky Jenő
földrajztudósNagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.comBlogger129125tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-1653344692685843082019-01-29T23:10:00.001+01:002019-01-29T23:11:17.762+01:00<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">100 éve, hogy
Balassagyarmatról a felkelt helyiek és a segítségükre siető magyar katonai
alakulatok kizavarták a csehszlovák megszállókat. Bátor helytállásuknak
köszönhetően nemcsak (az akkoriban nógrádi megyeszékhely) Balassagyarmat maradt
meg Magyarország számára, de mivel a trianoni határokat az itteni szakasz
kivételével szinte mindenhol úgy húzták meg, hogy a vasútvonalak már pont az új
államokhoz kerüljenek (igaz, hogy azokon a részeken nincs nagyon az Ipolyhoz
hasonló, határnak kijelölhető folyó sem), így valószínűsíthető, hogy a balassagyarmati
fegyveres ellenállás nélkül ez a kb. 70 km-es vonalszakasz és környéke is
Csehszlovákiához került volna. És bár ez már csak feltételezés, de könnyen
elképzelhető, hogy enélkül ma Magyarország északi határa a Börzsönytől délre, Vácnál
húzódna... A hősies tettért egy 2005-ös emléktörvény a Civitas Fortissima (a „Legbátrabb
Város”) megtisztelő címet adományozta Balassagyarmatnak.</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipWTZJLS57hvYkDY7K2O7QhzoZ46lsONOadSBkzgYyM-oTdYUAzbJEUrPUomy-S74KEBH9IJJ2lAod6GJy1D617IvhPKwKsSnVMclKeqvXfEHHznO8TD4aTNGbiW5mvdfxUpqqwrsVLVHS/s1600/bgy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1100" data-original-width="1600" height="273" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipWTZJLS57hvYkDY7K2O7QhzoZ46lsONOadSBkzgYyM-oTdYUAzbJEUrPUomy-S74KEBH9IJJ2lAod6GJy1D617IvhPKwKsSnVMclKeqvXfEHHznO8TD4aTNGbiW5mvdfxUpqqwrsVLVHS/s400/bgy.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Balassagyarmat tágabb vidéke, egy I. világháború előtti térképrészleten. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Lilával kiemelve a trianoni határvonal látható.</i></div>
<br />Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-13100236386566519922016-02-01T13:40:00.001+01:002016-02-01T13:56:12.317+01:00Általános összefoglaló<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Februári események a magyar történelemből<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"> Így
február eljövetelének alkalmából az alábbiakban összegyűjtöttem a magyar
történelem néhány jelentősebb eseményét, amelyek februárhoz kötődnek, akkor
történtek. Az események részletes tárgyalásába természetesen most nem megyek
bele, legfeljebb egy pár soros tömör összefoglaló megjegyzést csatolok
hozzájuk. A felsorolt események közt születések nem szerepelnek −
még ha számos későbbi „nagy ember” is született februárban −,
mégpedig abból a megfontolásból, mivel születésükkor még nem voltak
történelmünk jelentős személyiségei, illetve nem lehetett biztosra tudni, hogy
azok lesznek; így az egyes születéseket önmagukban nem tekinthetjük történelmi
jelentőségű eseménynek, az adott személyek csak később, „visszamenőleg” tehetik
születésüket meghatározó eseménnyé. Az alábbi lista természetesen korántsem
teljes.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">997 — Géza nagyfejedelem halála (febr.
1.). Géza uralma (972-997) alatt jelentős lépéseket tett a magyar törzsek,
nemzetségek újraegyesítéséért, a széthúzó magyarság összefogásáért, a külföldi
(főleg nyugati) kapcsolatok kiépítéséért és a kereszténység terjesztéséért.
Megkezdett munkásságát fia, István folytatta, aki a Magyar Királyság
megalapításával teljesítette ki apja művét is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1042 — Magyar betörések német területekre
(Tulln, Morvamező, Pettau…).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1074 — Salamon király túlerőben lévő
serege vereséget mért unokatestvére, Géza (a későbbi I. Géza) seregére a kemeji
ütközetben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1116 — „Könyves” Kálmán király halála
(febr. 3.). Kálmánt a korabeli Európa legműveltebb uralkodójának tartották,
innen eredt ragadványneve. Az országba betörő és fosztogató első, szervezetlen
keresztes hadakat szétverte, Bouillon Gottfried főseregét viszont
megállapodásuknak megfelelően átkísérte az országon. Sokat küzdött trónkövetelő
öccsével, számos hadjáratot indított Halics, Kijev és Dalmácia irányába, legjelentősebb
külpolitikai eredménye azonban Dalmácia meghódítása, valamint horvát királlyá
koronázása, mellyel létrehozta a nyolcszáz éven át fennálló magyar-horvát
perszonáluniót. Történelmi jelentőségű törvényeket adott ki, adó- és
hadszervezeti reformokat hajtott végre, Nyitrán pedig új püspökséget alapított.
Példaképe, I. (Szent) István mellett helyezték végső nyugalomra,
Székesfehérvárott. (Szent István óta ő volt az első magyar király, akit az
államalapító mellé temettek el.) A trónon fia, II. István követte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1141 — II. (Vak) Béla király halála
(febr. 13.). A vak és alkoholista II. Béla személyesen ugyan képtelen volt
irányítani az országot, azonban − a szerb származású Ilona királyné és
annak öccse, Belos bán, valamint a királyi tanács révén – uralma (1131-1141) alatt Magyarország
mégis szépen épült, fejlődött. A királyi udvarban megjelent egy, az
írásbeliséggel rendszeresen, hivatásszerűen foglalkozó szervezet (a III. Béla
korabeli kancellária elődje és mintája). Már uralkodása kezdetén kíméletlenül
leszámolt belső ellenzékével. Külpolitikája ugyancsak sikeres volt, számos
környező hatalommal szövetséget vagy dinasztikus kapcsolatokat épített ki, visszafoglalta
Dalmácia egy részét, hadakozott orosz földön és meghódította Boszniát. Halála
után három nappal fiát, a 11 éves II. Gézát koronázták Magyarország
uralkodójává, Székesfehérvárott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1386 — Merénylet a rövid uralmú II. (Kis)
Károly nápolyi- és magyar király ellen (febr.7.). Károly a hónap végén,
Visegrádon, belehalt sebesüléseibe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1474 — Február elején egy, az ország
belsejébe mélyen betörő török sereg egészen Nagyváradig jutott, ahol bár a
várat bevenni nem tudták, a várost és környékét feldúlták, s borzalmas
pusztítást vittek végbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1476 — Mátyás király seregének bő egy
hónapnyi keserves harc végére sikerült bevennie a Száva menti Szabács várát
(febr. 15.). Erről az ostromról íródott jelenleg ismert legrégebbi, eredetiben
fennmaradt históriás énekünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1538 — A váradi béke megkötése (febr.
24.), a „Nyugati” Magyar Királyságot birtokló I. (Habsburg) Ferdinánd és a
„Keleti” Magyar Királyságot uraló I. (Szapolyai) János között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1565 — Schwendi Lázár, Habsburg-hadvezér,
a János Zsigmond elleni hadjárat keretében ostrommal elfoglalta
Északkelet-Magyarország egyik legerősebb várát, Tokajt (febr. 4-12.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1568 — A drinápolyi béke megkötése (febr.
17.). A Habsburg- és az Oszmán Birodalom
közötti békeszerződés a következő közel két és fél évtizedre viszonylag
nyugalmasabb időszakot – legalábbis a nagy hadjáratok szünetelését – biztosított
Magyarország számára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1607 — Rákóczi Zsigmond erdélyi
fejedelemmé választása (febr. 11.). Az első Rákóczi-fejedelem nem uralkodott
sokáig, a következő év márciusában le is mondott a trónról, majd 1608 végén
befejezte küzdelmes életét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1664 — Zrínyi Miklós, téli hadjáratának
egyik legfontosabb stratégiai lépéseként, felégette az eszéki hidat (febr.
1-2.), mellyel elvágta a dunántúli török erők legfőbb utánpótlási útvonalát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1673 — A hazánk történetében gyászos
szerepet játszó Ampringen János Gáspár (Johann Caspar von Ampringen) kinevezése
Magyarország kormányzójává (febr. 27.).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1711 — Az előző év őszén labanc fogságba
esett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost, a megmentésére Rákóczi részéről tett
mindenféle alkudozások ellenére, a császáriak végül, mint „esküszegőt és
dezertőrt”, kivégezték (febr. 6.). Nem sokkal később (febr. 21.) Rákóczi elhagyta
az országot, hogy külföldön I. (Nagy) Péter cárral tárgyaljon a szabadságharc
támogatásáról, ám az események alakulása folytán, ezután életében már soha
többé nem tért vissza Magyarországra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1785 — Horea és Closca kivégzése
(kerékbetörés útján) Gyulafehérváron (febr. 28.). Az 1784-es erdélyi román
parasztfelkelés vezérei sok ezer ártatlan civil lakos lemészárlásáért és falvak
százainak felgyújtásáért voltak felelősek. Bár a lázadásnak elsősorban nem
etnikai jellege volt, mivel az áldozatok túlnyomó többsége a nem-ortodox
nemesség és jobb módú lakosság közül került ki, ezért a vérengzés Erdély
társadalmi szerkezete miatt főleg a magyarságot sújtotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1849 — Bem apó veresége Vízaknánál (febr.
4.), majd több napos visszavonulás után, egyik legszebb győzelme Piskinél
(febr. 9.). Guyon Richárd sikeres áttörése a Branyiszkói-hágóban (febr.5.). A
szerencsétlen Dembiński tábornokra bízott honvédsereg csatavesztése Kápolnánál
(febr. 26-27.).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1853 — Libényi János csákvári szabólegény
sikertelen merénylete Ferenc József császár ellen (febr. 18.) és ennek
következtében kivégzése Bécsben (febr. 26.).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1861 — A februári pátens kiadása (febr.
26.). Ferenc József császár még egyszer megkísérelte a Habsburg Birodalom
központosítását egy törvényerejű rendelet kiadásával. Az összbirodalmi
alkotmány erősen korlátozta volna a tagországok önállóságát. A februári pátens
által megvalósítani kívánt politikai rendszer végül az önálló magyar
államisághoz ragaszkodó magyarok ellenállásán megbukott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1867 — Id. Andrássy Gyula kinevezése
Magyarország miniszterelnökévé (febr. 17.). Ezzel Andrássy lett az 1848-49-es
szabadságharc óta Magyarország első független miniszterelnöke. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1893 — Puskás Tivadar találmánya alapján,
a világon először Budapesten, elindult a telefonhírmondó szolgáltatás
(febr.15.).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1899 — Széll Kálmán kormányalakítása
(febr. 26.).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1918 — A cattarói matrózlázadás
(febr.1-3.).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1919 — Pozsonyi vérengzés (febr.12.). A
csehszlovák megszállás elleni békés tiltakozókra sörtüzet nyitottak a
csehszlovák legionáriusok, aminek következtében összesen 9 ártatlan ember
vesztette életét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1924 — A trianoni határok egyik ma is
érvényes revíziója: február 15-én megtörtént Somoskőújfalu, Somoskő és a
Medves-fennsík egy részének ünnepélyes visszacsatolása Magyarországhoz. A
történelem fintora, hogy a hivatalos átadási jegyzőkönyvet a napnak éppen abban
a szakában (délután fél ötkor) írták alá, mint 1920. június 4-én a trianoni
békediktátumot…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1939 — Teleki Pál második
kormányalakítása és hivatali eskütétele (febr. 16.).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1945 — A vérfürdőbe torkolló budavári
kitörés (febr. 11-) és Budapest ostromának vége (febr. 13.).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1946 — A Magyar Királyság megszüntetése
és a II. Magyar köztársaság kikiáltása (febr. 1.), melynek Tildy Zoltán lett a
köztársasági elnöke és Nagy Ferenc a miniszterelnöke. A csehszlovák-magyar
lakosságcsere-egyezmény aláírása (febr. 27.). A lakosságcsere-egyezmény következtében
1947-49 között lezajló kitelepítések-áttelepítések során több mint 100 ezer
felvidéki magyart kényszerítettek otthona elhagyására, míg kis-Magyarországról
kb. 70 ezer szlovák települt át önként a Felvidékre. Február 28-án, Budapesten kivégezték
Imrédy Béla, golyó általi halálra ítélt pénzügyi szakembert, korábbi
miniszterelnököt (1938-39), akinek komoly felelőssége volt a magyar politika
szélsőjobboldali (náci-mintájú) irányba való eltolódásáért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">1947 — A párizsi békeszerződés aláírása
(febr. 10.), amely több büntetőintézkedés mellett visszaállította Magyarország
1938 előtti (tehát nagyrészt a trianoni) csonka határait, még további három
községgel csökkentve az ország területét, megszabva így Magyarország
napjainkban is érvényesnek tekintett országhatárait. Február 25-én este a
megszálló hatóságok jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták a
Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát. Letartóztatásának napja,
2000-től kezdve, a „kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja” lett
Magyarországon.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiArIieKwiQjfvZU89GHxSAQrFZb-WKju_jJReBS-5D5XrqEMaGiEqK4rQdSy4kb6I-EJVwcEAZWqE6Ifs_dfi76z_pYMK1R1ny-_GdcVNhbXyk8X14-fg3uPzNkHsYmHWgaoEn-DjIrRe3/s1600/februarius.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="288" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiArIieKwiQjfvZU89GHxSAQrFZb-WKju_jJReBS-5D5XrqEMaGiEqK4rQdSy4kb6I-EJVwcEAZWqE6Ifs_dfi76z_pYMK1R1ny-_GdcVNhbXyk8X14-fg3uPzNkHsYmHWgaoEn-DjIrRe3/s400/februarius.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-73249395598035887012015-10-31T12:53:00.003+01:002015-10-31T12:55:09.107+01:00XVIII. századi háborúk<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az utolsó „tatárjárás” Magyarországon
</span></b><b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">―</span></b><b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az 1717-es tatár betörés<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">1717 augusztusában a török szultán parancsára
Moldvából nagy létszámú tatár sereg tört be az országba a Radnai-hágón
keresztül. A támadás elrendelésének elsődleges célja oszmán részről az volt,
hogy elterelje a Habsburg Birodalom figyelmét a déli hadszíntéren (a Temesköz
és a Szerémség vidékén) folyó harcokról, megossza az ellenség erőit és zavart
keltsen annak hátországában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A Rakovica Mihály (Mihai Racoviță) moldvai vajda
névleges parancsnoksága alatt álló sereggel tartott pár száz kuruc is,
Esterházy Antal (egykori kuruc tábornok) vezetésével, aki megpróbált újabb
Habsburg-ellenes felkelést kirobbantani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Észak-Erdélybe pusztán lovasokból álló, szedett-vedett, ám hatalmas
létszámú tatár sereg tört be, aminek a csekély határőrség nem tudta útját
állni. A tatár had Radna, Beszterce vidékét és a Mezőség északi részét
pusztította. A megerősített helyek, várak, városok ostromával nem foglalkoztak
– erre nem is lettek volna alkalmasak – és nyílt csatát sem akartak vállalni
reguláris sereggel szemben. A hadjárat célja a rablás volt (fosztogatás és
foglyok elhurcolása), valamint zűrzavar és pánik keltése. Számos községet
felgyújtottak, lakosok százait mészárolták le és még többeket ejtettek
fogságba. Augusztus 24-én a sóbányászatáról híres mezőségi Széket például
teljesen elpusztították, lakosságának több mint háromnegyedét lemészárolták.
(Erre a tragédiára emlékeztetve fogadták meg a széki túlélők, hogy a helyiek
öltözetének színe ezentúl a fekete és a vörös lesz.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Az újabb kuruc szabadságharc kirobbantásához
toborzással próbálkozó Esterházyék felhívása visszhang nélkül maradt. Ennek
egyik oka az volt, hogy az ország lakosságának már iszonyatosan elege lehetett
a gyakorlatilag kétszáz éve folyamatosan dúló háborúskodásból; az egyszerű
emberek békére vágytak – akár a Habsburg-iga fennmaradása árán is. A
sikertelen toborzás másik, igen érthető oka pedig abban állt, hogy a kuruc
„agitátorok” nem tudták megakadályozni tatár szövetségeseik barbár
pusztításait, ami igencsak ellenséges indulatokat szült a nép körében ellenük
is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A Mezőséget prédáló tatárok ellen a csapatait
Marosvásárhelyen összpontosító Steinville erdélyi tábornok indult meg. Az
ellenség mellékhadával sikerült is megütköznie és azokat Besztercén át
kiszorítania az országból. Rakovica Mihály és Esterházy Antal is helyesebbnek
látta e hadakkal együtt elhagyni Erdélyt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A tatár had főoszlopa azonban Désen keresztül
továbbvonult a Szamos mentén, könyörtelenül pusztítva a vidéket. Feldúlták
Nagybánya környékét, onnét tovább aztán felperzselték a Szamosközt és
eljutottak Nagykárolyig is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Károlyi Sándor tábornok (szintén egykori kuruc
hadvezér, a szatmári béke megkötője), Északkelet-Magyarország főparancsnoka már
a tatár betörés előtt próbált volna megelőző csapást mérni a gyülekező
ellenségre, azonban a megyei csapatok összevonásárára sokáig még azután sem
kapott engedélyt, hogy az ellenséges betörés már napokkal korábban
bekövetkezett. A császári vezetés még mindig gyanakodva figyelte az eseményeket
és az egykori kuruc parancsnokokat, tartva tőle, hogy az összevont fegyveresek
esetleg egy új felkelés magvát alkothatják majd. (Pedig félelmük alaptalan
volt. Végsősoron több egykori kuruc fogott fegyvert a tatárok ellen, mint ahány
velük együtt érkezett az országba.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Közben a beözönlő tatár hordák szörnyű pusztítást
vittek végbe, végiggyújtogatták és rabolták Máramaros, Ugocsa és Szatmár megyék
nagy részét, valamint több ezer lakost fűztek rabszíjra és hurcoltak magukkal.
Aztán ahogy végre összegyűltek a megyei csapatok és Károlyi vezetésével egyesülve
ellenük indultak, a Tiszáig jutott fosztogató had jobbnak látta mielőbb
elhagyni hazánk területét. Közrejátszott ebben az is, hogy augusztus végén
eljutott a hatalmas belgrádi (török) vereség híre a tatárokhoz is. Az akció
ezzel teljesen értelmét vesztette (leszámítva az öncélú rablást), hiszen
Belgrád elestével a Habsburg-török háború sorsa eldőlt, és arra sem látszott
már semmi esély, hogy a lakosságot lázadásra bírják. Minthogy észak felé
megerősített várak védték a hágókhoz vezető völgyek bejáratait, ezért a
visszavonuló tatár seregnek nem maradt jobb választása, mint a
Máramarosi-medencén keresztül a Borsai-hágó felé venni az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Eddigre azonban sokfelé fegyvert ragadott a parasztság
is. Egyes helyőrségek támogatásával, gyakran ugyancsak egykori kuruc
parancsnokok vezetésével, lecsaptak a zsákmányukkal visszavonuló tatárokra és
összességében több ezer foglyot szabadítottak ki. Az ellenség visszavonulása
egyre keservesebb meneküléssé fajult. A Visó és az Iza völgyében menekülő
tatárokat újabb és újabb meglepetésszerű támadások cincálták meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeptember 4-én a tatár fősereg maradéka már a
határhoz közelítve kapaszkodott föl a Visó völgyéből a Borsai-hágó irányába. Itt
azonban a Sándor Lupu borsai pópa − szintén egykori kuruc harcos − vezette magyar és román parasztok,
valamint rengeteg korábbi kuruc katona jól szervezett rajtaütése várta őket. A
máramarosi felkelők óriási fenyőfákkal és hatalmas kőtorlaszokkal teljesen
eltorlaszolták a völgyben fölvezető szűk hegyi utat, olyannyira, hogy azon még
gyalog sem igen lehetett átjutni, nemhogy lóval, pláne zsákmánnyal és
foglyokkal megrakodva. Mikor a keskeny úton hosszan kígyózó tatár sereg eleje
elérte a torlaszokat, éles füttyentések süvítettek végig az erdőn. Egyszerre
mennydörgő recsegés, morajlás, bömbölő robaj rázta meg a völgyet: a
völgyoldalban félig keresztülvágott törzsű szálas fenyőfákat hátulról egyidejűleg
meglökték, rádöntötték az ellenségre, és egyúttal az asszonyok és leányok
eltávolították a gátakat a felhalmozott kőrakások elől, rázúdítva a
sziklagörgetegeket is a tatár horda nyakába. Akiket nem söpört el a „rájuk
boruló erdő és hegyoldal”, azoknak sem jutott több pár pillanatnál felocsúdni a
megrökönyödésből, mert máris záporoztak feléjük a lövedékek, azután minden
irányból megrohanták őket a felfegyverzett parasztkatonák. Irgalmatlan nagy
vereséget szenvedett a tatár rablóhad a Borsai-hágóban. Az előző két hét – és a korábbi századok… − szenvedéseitől bosszúszomjassá vált magyar és
román parasztok nem kímélték az ellenséget, óriási mészárlást csaptak köztük. A
tatár főseregnek alig fele tudta magát úgy-ahogy átvágni a véres forgatagon,
sokan csak nagy kerülővel, és közülük sem mindenki jutott ki végül élve az
országból. Az ellenség másik felét a felkelők legyilkolták, az elhurcolt
foglyokat pedig kiszabadították. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ilyen csúfos véget ért a hazánkra törő utolsó „tatárjárás”.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem szabad azonban megfeledkeznünk az áldozatokról, arról, hogy a tatár
betörés így is tragikus méretű pusztítást eredményezett. Az ellenséges hordák
több mint kétszáz falvat gyújtottak föl, emberek ezreit mészárolták le és sok
százakat hurcoltak el (sikerrel) fogságba. A rablóhadjáratnak emberek, állatok,
házak, templomok, kúriák, műkincsek megszámlálhatatlan sokasága esett
áldozatul. Mindazonáltal a „föld népének”, a parasztok, egykori kurucok,
helyőrségek és vármegyei hadak bátor és leleményes helytállásának köszönhetően,
a tatárok feletti 1717-es győzelem méltán kerülhetett be a magyar történelem
hadi eseményeinek dicső krónikájába.</span><o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXQVhWSQJka1mOBq3-dfKFYAi0AlT7Nn1u6KHETFfZLWoVszlpaNDWU2xP2AEhEHlh6-YMqa4R-A2CS7aLhyphenhyphenqNueqAJoOtZ0rmgUpYIUMmTPXPDGi5BO9O0zW3zEIa5SbzCKud3d2v1NMm/s1600/1717.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="387" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXQVhWSQJka1mOBq3-dfKFYAi0AlT7Nn1u6KHETFfZLWoVszlpaNDWU2xP2AEhEHlh6-YMqa4R-A2CS7aLhyphenhyphenqNueqAJoOtZ0rmgUpYIUMmTPXPDGi5BO9O0zW3zEIa5SbzCKud3d2v1NMm/s400/1717.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-59261534902733560962015-06-04T07:11:00.001+02:002015-06-04T07:11:02.016+02:00<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">"Még ha száz esztendeig tart is a trianoni gonoszság, még akkor is csak Magyarországnak fogjuk nevezni a Kárpátok koszorújában azt a területet, ami ezer esztendeig a mienk volt s föltétlenül megint a mienk lesz a természettörvények kérlelhetetlen következetességével. Csakhogy ezt a kiegészülést nem szabad összetett kézzel várnunk, hanem szünet nélkül, szakadatlanul munkálnunk is kell. A teendők legfontosabbika, a legelső, amit minden körülmények közt tennünk kell, az a haza alapos megismerése. Minden magyar embernek jól kell ismernie hazáját."</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Cholnoky Jenő</span></b></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-74257904718325004732015-02-12T11:12:00.000+01:002015-10-16T19:09:00.833+02:00<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">E hét közepén kettős kerek történelmi évfordulóra emlékeztünk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">140 éve született ugyanis Maderspach Viktor (1875</span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">−1941) mérnök, katona, sportoló, vadászati szakíró, a dél-erdélyi (bányasági) Iszkronyban. Az 1848-49-es szabadságharc során már nagyszülei is ékesen bizonyították a magyar hazához való hűségüket. Maderspach Viktor pedig elsősorban mint egy magyar harcos túlélő, egy valóságos vad "akcióhős" vált emlékezetessé az utókor számára. Mint a Déli-Kárpátok kiváló ismerője, az 1916-os erdélyi román betörés során a hegyekben gerillacsapatok és különítmények szervezésével és vezetésével jelentősen hozzásegítette a német és magyar csapatokat a románok gyors kiűzéséhez. A háború után, a sorozatos provokációk egyike 1921 májusában véres összetűzésig fajult, ami miatt mindenét hátrahagyva, mint üldözött vad kellett kiszöknie otthonából és kalandos körülmények közepette a havasokon (s a Délvidéken) keresztül a megmaradt kis Magyarországra menekülnie. Még ugyanebben az évben részt vett a nyugat-magyarországi szabadságharcban </span></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18.3999996185303px;">− ahol ő vívta ki csapatával az igen jelentős második ágfalvai győzelmet </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18.3999996185303px;">−, majd mint legitimista, IV. Károly visszatérése érdekében küzdött a második királypuccs idején. A sors volt oly kegyes hozzá, hogy Észak-Erdély 1940-es visszacsatolását még megélte, míg Magyarország második világháborús összeomlását már nem kellett itt e földi létben elszenvednie.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18.3999996185303px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18.3999996185303px;">70 éve történt a hírhedt budavári kitörés. Budapest ostromának végén, február 11-ének éjjelén, a budai várban bennrekedt, körülkerített védők közül kb. 20 000 ember </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18.3999996185303px;">− főleg német katonák, kisebb részt pedig magyar katonák, valamint civilek </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18.3999996185303px;">− megkísérelt kitörni az ostromgyűrűből, hogy ezáltal elkerüljék a lemészárlást vagy a fogságot, és elérjék a Zsámbéki-medencétől nyugatra húzódó német vonalakat. (Illetve a magyarok esetében a cél többnyire az élve hazajutás volt.) Az erősen közrefogott várból való kitörés azonban ekkor már elkésett volt (Hitler egyébként még ekkor is határozottan megtiltotta Budapest feladását), ráadásul a szovjetek számítottak is rá. Ezért aztán az akció mészárlásba torkollott, a várból kitörő tömeget az ellenség halomra lőtte. A kiözönlő emberek fele a kitörés elején, főként a Széll Kálmán tér és a Széna tér környékén elesett; a többiek pedig számos irányba szétszóródva, folyamatos harc közepette menekültek az utcákon fölfele a budai hegyek felé. Az éjszaka és a következő napok folyamatos üldözéssel, ember-hajtóvadászattal teltek. A 20 000 kitörő 85%-a elesett, és mindössze kevesebb mint 800 ember érte el a német vonalakat </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18.3999996185303px;">− többnyire ők is sebesülten. A budavári kitörésben a valóban becsületes, hős katonáktól kezdve, az aljas és gyáva náci vagy nyilas bűnözőkig sokféle ember vett részt; emiatt aztán e vérfürdőbe torkolló akció emléke mind a mai napig roppant ellentmondásos megítélésű. Katonai szempontból mindenesetre katasztrófa volt, emberi szempontból pedig az az igazság, hogy se nem fekete, se nem fehér: hanem egy drámai történet, tele hősökkel, gyilkosokkal és áldozatokkal.</span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-8713500177721482412014-12-29T11:53:00.004+01:002014-12-29T11:53:51.825+01:00Az alábbi két néprajzi témájú kis cikkemhez új térképek készültek:<br />
<a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2011/10/magyarsag-neprajzi-terkepe.html">Matyók</a><br />
<a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2011/12/magyarsag-neprajzi-terkepe.html">Barkók</a>Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-53200150137455034252014-10-06T00:30:00.000+02:002014-10-05T23:34:07.100+02:00<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Az 1848-49-es magyar szabadságharc 13 katonai vezetőjének és az első magyar miniszterelnök kivégzésének 165. évfordulóján emlékezzünk hálával és tisztelettel mindazokra, akik életüket adták a magyar szabadságért!</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<u>1849.aug.22.</u>: Arad<br />
Ormai Norbert<br />
<div>
<br /></div>
<u>1849.okt.6.</u>: Arad<br />
Lázár Vilmos<br />
Dessewffy Arisztid<br />
<a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2010/09/az-1848-49-es-forradalom-es.html">Kiss Ernő</a><br />
Schweidel József<br />
Poeltenberg Ernő<br />
Török Ignác<br />
Láhner György<br />
Knézić Károly<br />
<a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2010/07/az-1848-49-es-forradalom-es.html">Nagysándor József</a><br />
Leiningen-Westerburg Károly<br />
Aulich Lajos<br />
<a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2011/03/az-1848-49-es-forradalom-es.html">Damjanich János</a><br />
<a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2010/10/az-1848-49-es-forradalom-es.html">Vécsey Károly</a><br />
<br />
<u>1849.okt.6.</u>: Pest<br />
Batthyány Lajos<br />
<br />
<u>1849.okt.10.</u>: Pest<br />
Jeszenák János<br />
Csány László<br />
<br />
<u>1849.okt.24.</u>: Pest<br />
Szacsvay Imre<br />
Perényi Zsigmond<br />
<br />
<u>1849.okt.25.</u>: Arad<br />
<a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2010/09/az-1848-49-es-forradalom-es_26.html">Kazinczy Lajos</a><br />
<br />
…és még sok más jeles hazafi halt vértanúhalált vagy szenvedte el más módon 165 éve a kegyetlen megtorlást…</div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-86291906215359463682014-08-31T21:30:00.003+02:002014-08-31T21:30:20.629+02:00Korábbi, érdekes magyar településnevekről szóló cikkem frissítésre, bővítésre került, valamint új térképet is rajzoltam hozzá: <b style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.40399932861328px;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2011/12/vicces-vagy-aranyos-telepulesnevek.html">Vicces vagy aranyos településnevek</a></span></b>Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-1495997631651295232014-07-26T18:03:00.000+02:002014-07-26T18:04:03.040+02:00Magyarország az I.világháborúban<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A Nagy Háború kirobbanása<o:p></o:p></span></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az első világháború
kitörésének (1914. július 28.) 100. évfordulója alkalmából, úgy gondoltam,
időszerű lenne, hogy mostani cikkemben bemutassam Magyarországnak a háborúba
való bekapcsolódósához (kirobbantásához) vezető okokat, érveket. A „Nagy
Háború” kezdetének centenáriumán elmélkedjünk el rajta egy kicsit, hogy hazánk
miért is kapcsolódott be a küzdelembe; annak ellenére, hogy nekünk e háborúhoz
igazán semmi érdekünk nem fűződött, Magyarországnak nem voltak területszerzési
céljai (állami szinten legalábbis), a háborútól nem vártunk (és nem is igen
várhattunk) ránk nézve semmi jót. A történteket persze megváltoztatni nem lehet,
de az okok és a „mi lett volna…?”-kérdés feszegetéséből nagyon sokat
tanulhatunk. Ráadásul a tények ismeretében észérvek sorával tudjuk
alátámasztani, hogy miért volt rendkívül igazságtalan és valótlan az a
vélekedés, mely később Magyarországot a háború egyik legfőbb felelőseként
állította be s ennek következtében megszállással és ránk nézve katasztrofális
békediktátummal sújtották hazánkat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"> Tudni kell először is,
hogy a korban, amikor az első nagy világégés kirobbant, már hosszú évek óta
gyakorlatilag egész Európa háborús lázban égett. Mindenhol számítottak rá,
várták, hogy egyszer a közeljövőben, nem tudni pontosan hol és mikor, kitör „a
nagy háború”, a nemzetek mindent eldöntő megmérkőzése, amely újraosztja majd a
világot. Ráadásul a legtöbb ország, legalábbis a nagyobb hatalmak, mind úgy
képzelték (különböző okok miatt), hogy hadseregük a kezdetektől fogva
dicsőségesen nyomul majd előre és egy gyors offenzívával kivívják a nagy
győzelmet. Gondolták ezt annak ellenére, hogy a szövetségi rendszerek miatt
nyilvánvaló volt, hogy az eljövendő háború nem két ország konfliktusa lesz,
hanem egy világméretű vérontás. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A háborús várakozásban sok tényező
szerepet játszott. Az elsődleges és legfontosabb igény (különösen Németország
részéről) a gyarmatok újrafelosztása volt, nyilván a saját országuk
szempontjából az akkor meglévő helyzetnél sokkal kedvezőbb módon. De szerepet
játszottak olyan célok is, mint például a bosszúállás (Franciaország) vagy a
kontinens vezető hatalmi szerepének betöltése vagy éppen különféle nemzetiségi
célok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"> Magyarország ekkoriban
azon kevés ország közé tartozott, melyeknek abszolút nem volt érdeke a háború
kirobbanása. Az esetleges vereség nyilvánvalóan katasztrofális következményeket
tartogatott, de még a győzelem sem ígért számunkra semmi jót. Bár voltak
vélemények, melyek a déli irányú terjeszkedés mellett érveltek, az országnak és
a magyarok nagy részének egyáltalán nem voltak hódító szándékai. Hiszen még fél
évszázada sem tartott a „boldog békeidők” prosperáló, látványos fejlődéssel
járó időszaka, amit egy háború iszonyatos költségei, szenvedései és egyéb
terhei nyilvánvalóan megakasztottak volna. (Noha a másik oldal meg a
meghódított területek nyersanyagainak és munkaerejének kiaknázásával tudott
érvelni.) De nem is ez volt a legfőbb ellenérv a hódításokkal szemben. Tisza
István, az akkori magyar miniszterelnök elsősorban azért ellenzett a
leghatározottabban bármiféle hódító törekvést, mivel az esetlegesen
országunkhoz csatolt területek idegen lakosságával felborulhatott volna
Magyarország vagy a birodalom törékeny etnikai egyensúlya. Hiszen a Monarchia
területi növekedésével csökkent volna a magyarok aránya s így alighanem
befolyása is a birodalmon belül, Tisza egyik legfőbb törekvése pedig mindig is
a magyarság vezető szerepének biztosítása volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"> Azt is sejteni lehetett,
hogy a problémás Balkán magában rejti a háború kirobbanásának veszélyét. Már a
világháború előtti években lezajlott, úgynevezett első és második balkán háború
során is felmerült Ausztria-Magyarország bekapcsolódásának eshetősége, ami
összeurópai háború kirobbanásához vezethetett volna. Itt ütköztek ugyanis a
nagyhatalmak érdekszférái. Magyarországon a legfőbb ellenséget Oroszországban
látták, amely mint a szlávok vezető állama, nagy hatással és befolyással volt a
balkáni államokra. Ezért számunka és a birodalom számára sem volt elfogadható
az, ha az ellenséges viselkedésű Szerbia és a többi balkáni kis ország
megerősödik és a hazánkra is veszélyt jelentő oroszok bábjává válik. Tisza
Magyarországa számára azonban ezen államok meghódítása sem jelenthetett kedvező
megoldást, hiszen az az etnikai arányok megváltozásához vezetett volna. Mégha a
meghódított területeket nem is Magyarországhoz csatolják: az meg feltehetően a
birodalom trialista átalakítását, a magyarok befolyásának csökkenését
eredményezte volna.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"> A régóta éleződő
konfliktus, a „balkáni puskaporos hordó” kanócát végül a szarajevói merénylet
lobbantotta lángra. Hamar kiderült ugyanis, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös
1914. június 28-i meggyilkolása nem valamiféle magányos merénylő tette volt,
hanem a nagyszláv propaganda hatása alatt cselekedő, Szerbia által támogatott
terrorszervezet jól kitervelt akciója. A Monarchia és Németország vezetése
egyaránt úgy vélte, hogy elérkezett az idő, a megfelelő indok a háború
kirobbantására. Hogy a merénylet után mégis kerek egy hónap telt még el a
háború kirobbanásáig, az elsősorban Tisza Istvánnak volt köszönhető.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Míg az utcákon fokozódott a feszült
hangulat, sokan követelték Szerbia megbüntetését, azt, hogy a birodalom ne
hagyja kemény válaszlépések nélkül a szerbek folyamatos provokációit,
mesterkedéseit s immár a trónörökös meggyilkolását; addig Tisza jól tudta, hogy
a fegyveresen konfliktus Magyarországnak nem lehet érdeke. És ebben a
meggyőződésében az csak a legjelentéktelenebb (és nyilván nem hangoztatható)
érv volt, hogy Ferenc Ferdinánd egyébként is mélységesen gyűlölte a magyarokat,
tehát abszolút érdemtelen és abszurd, hogy az ő halála miatt indítsunk háborút.
Ha életben marad, és uralkodó lesz belőle, valószínűleg gyökeresen átalakította
volna a birodalmat </span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">–</span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> egyértelműen a magyarok kárára.
Tehát aligha jártunk volna jobban vele. A háború ellenzésében ez csak érzelmi
ok volt, ám ennél sokkal lényegesebbek voltak az előbb említett észérvek. Tisza
István ezért, illetve Magyarország nem megfelelő felkészültsége miatt
akadályozta meg július első napjaiban, hogy a Monarchia azonnal megtámadja
Szerbiát. További érvei között szerepelt, hogy Romániára mint szövetségesre
aligha lehet számítani (noha hivatalosan a központi hatalmak szövetségi
rendszeréhez tartozott), mivel a románokkal való egyezkedései (melyet az
itthoni ellenzék hazaárulásnak titulált) nem vezettek eredményre (többek közt a
meggyilkolt Ferenc Ferdinánd ránk nézve káros befolyása is hozzájárult ahhoz,
hogy a románok nem fogadták el Tisza egyetlen javaslatát sem), amazok pedig egyre
inkább Oroszországra tekintgettek, mint igényeik esetleges támogatójára.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A merénylet után összehívott
koronatanácsban egyedül Tisza tiltakozott az ellen, hogy az Osztrák-Magyar
Monarchia hadüzenetet küldjön Szerbiának. Utólag, a tények ismeretében már
kijelenthető, hogy a korabeli Európában Tisza István volt az egyetlen vezető
államférfi, aki határozottan szót emelt a háború ellen. „Érdekes” egyébként,
hogy a koronatanácsban és a háborúpárti értelmiségiek körében is gyakran olyan
nemzetiségi politikusok, hangadók szavazták le Tisza Istvánt, akik később a
Monarchia széthullása révén létrejött / kibővült új országuk színeiben már
éppen a magyarok háborús felelősségét próbálták túlhangsúlyozni és szándékosan
félreértelmezték Magyarország szerepét. Ennek a propagandának pedig jelentős
szerepe volt annak az aránytalanul súlyos büntetésnek a meghozatalában, amit
aztán Magyarországra kiszabtak a háború után…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A Monarchia és Németország vezetői is
tisztában voltak vele, hogy a hadüzenet valószínűleg egy hatalmas, általános
háborúhoz fog vezetni. Mégpedig azért, mivel Oroszország nyíltan támogatta
Szerbiát, és számítani lehetett rá, hogy Franciaország és Nagy-Britannia pedig Oroszország
segítségére fognak sietni. A német és osztrák vezérkari főnökök, a katonai
vezetés és az általuk meggyőzött uralkodóik (II. Vilmos és Ferenc József)
azonban a tervezett villámháború révén mégis gyors sikerre, mindössze pár
hónapos harcra számítottak. Ezt mi sem példázza jobban, mint II. Vilmos császár
hírhedten elhamarkodott kijelentése, miszerint: „Mire a falevelek lehullanak,
győztes katonáink itthon lesznek!”. Jó nagyot tévedett, mert azok a falevelek
ötször is lehullottak, és végül még a háborút sem nyertük meg… A haditerv
lényege az volt, hogy míg Ausztria-Magyarország legyőzi a gyengének hitt
Szerbiát, addig Németország egy villámháborúval megveri Franciaországot.
Ezalatt Oroszországot a Monarchia hadereje leköti, mivel úgy gondolták, hogy az
orosz felvonulás különben is meglehetősen lassú lesz. A németek bíztak a britek
semlegességében (akiknek a franciákkal voltak azért háttérbe szorított gyarmati
ellentéteik), valamint hogy a francia vereség után már esélyük és reményük sem
lesz a kontinensen partra szállni. Ezután közös támadás indult volna az oroszok
ellen. Románia és Olaszország szövetségesi hűsége területi igények miatt erősen
kétes volt, Németország azonban bízott benne, hogy legalább semlegesek maradnak
(már csak amiatt is, merthogy Romániának német uralkodói dinasztiából származó
királya volt). Ezen stratégiai várakozások közül a valóságban aztán semmi nem
úgy alakult, ahogy elképzelték, de ez már egy másik történet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">1914 júliusában, a Tiszával vitázó
politikusok mind úgy vélték, hogy a birodalom tekintélye immár csak győztes háborúval
állítható helyre. A merénylet az utolsó csepp volt a pohárban, félő volt, hogy
ha Szerbia packázását ezúttal is komoly szankció nélkül hagyják, akkor
elveszíthetik Németország szövetségét, mivel az egy gyenge, megalázott
birodalom mellett nem fog kiállni. Döntő kérdés volt, hogy Németország biztosan
vállalja-e a háborút az Osztrák-Magyar Monarchia mellett? Hiszen a németek
nélkül rendkívül kockázatos lett volna Szerbiát megtámadni, mivel az köztudott
volt, hogy Oroszország afféle „előretolt bástyájaként” tekint a délszláv
államra, így nyilvánvalóan háborút indít annak megtámadója ellen. Németország
azonban nemhogy támogatásáról biztosította a Monarchiát, de kifejezetten akarta
a háborút, mivel megfelelő alkalomnak látta az európai elszigeteltségéből való
kitörésre. Németország tehát más okokból, de ugyancsak a háborút sürgette,
mivel ekkor érezte a legmegfelelőbbnek a katonai pillanatot. Katonailag
egyértelműen erősebbnek érezték magukat a néhány évtizede megvert
Franciaországnál (noha azok azóta folyamatosan készültek a fegyveres bosszúra)
és a méretéhez képest fejletlen, szegény, az 1905-ös japán vereségből még alig
magához tért Oroszországnál is. Emellett gazdasági téren is a német birodalom
egyértelműen az akkori világ egyik legerősebb országa volt. A német vezetés azonban
úgy gondolta, hogy az ellenség évről-évre egyre jobban behozza katonai
lemaradását, Oroszország is fölfejlődik, kiépíti vasúthálózatát, és egy későbbi
nagy háborúban így már kevésbé jó esélyekkel lehetne felvenni a harcot velük.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Fentiekből látható, hogy Tisza István
diplomáciai rendezést javasló megoldásai így elfogadhatatlanok voltak a németek
és osztrákok számára, akik úgy vélték, hogy minden késlekedés az esélyeiket
rontja. Magyarország akkoriban, a Habsburgok birodalmának részeként, a
kiegyezés után is közös ügynek megmaradt hadüggyel és külüggyel, sajnos nem
tehette meg, hogy másként döntsön, mint a birodalom többi része. Azonban a
kiegyezésnek köszönhetően a Monarchia vezetésének is szüksége volt a magyar
miniszterelnök támogatására és hozzájáruló szavazatára. Persze az is felmerült,
hogy ha túl sokáig akadékoskodik, akár le is lehetne váltani és egy háborúpárti
politikust ültetni Magyarország miniszterelnöki székébe, ez azonban elég
hosszas és nehézkes megoldásnak tűnt, ráadásul Ferenc József nem is szívesen
cserélte volna le Tiszát, akinek személyében egyébként a dualista berendezkedés
egyik legfőbb magyarországi támaszát látta. Tisza azonban a német támogatás
tudatában is ellenezte a háborút, a már említett okok miatt. Szerbia
megsemmisítését vagy (akár részleges) elfoglalását pedig teljességgel
elfogadhatatlannak nevezte.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hosszas viták után azonban július
közepére a kocka lassan megfordult. A vasakaratú magyar miniszterelnököt
vitapartnerei ígéretek és burkolt fenyegetések sorával végül meggyőzték. Nagy </span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">– és utólag már látjuk, hogy mennyire jogos – </span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">félelmére, hogy a Szerbiával és
Oroszországgal vívott háború közben Románia rátámadna Erdélyre, a katonai
vezetés válaszul megígérte neki, hogy megerősítik a keleti országrész védelmét,
valamint lépéseket tesznek a bolgárokkal való szövetség megkötése érdekében,
hogy amazok délről sakkban tudják tartani az esetlegesen áruló szándékú
románokat. Megszavazták továbbá, hogy szerb területeket a győztes hadjárat után
sem fognak a birodalomhoz csatolni. Hangsúlyozták, hogy a német birodalom
katonai ereje elegendő lesz a hatalmas számbeli fölényben lévő ellenségek
legyőzéséhez is. A legnagyobb hatással azonban Tisza döntésének
megváltoztatására alighanem a fenyegetés volt. Tudtára hozták ugyanis, hogy a
Szerbia elleni hadüzenet elmulasztása esetén Ausztria-Magyarország elveszítené
Németország minden további támogató szándékát, így egy esetleges későbbi
háborúban már nem számíthatnának a segítségére. A német szövetség elvesztésének
rémképe, ne adj’ Isten egy későbbi német-orosz szövetség pedig egyértelműen
végzetes következményekkel járt volna az oroszokkal előbb-utóbb szembekerülő
Magyarország számára. Így már nem volt más választás. Ahhoz ráadásul, hogy a
németek ne holmi csatlósként, hanem egyenrangú partnerként tekintsenek a Monarchiára,
szükség volt az erélyes, határozott fellépésre Szerbia ellen.<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ilyen út vezetett hát a háború
eldöntéséhez. Immár Tisza beleegyezésével a Monarchia vezetői olyan jegyzéket
állítottak össze Szerbia számára, melyet az bizonyosan nem fog majd elfogadni.
A jegyzék átadásával még megvárták a magyarországi aratási munkák végét, majd
július 23-án elküldték az ultimátumot Szerbiába. A 48 órás határidejű ultimátum,
mely Szerbia önrendelkezését sértette volna, a szerbek és oroszok számára
valóban elfogadhatatlannak bizonyult. Orosz javaslatra és fegyveres támogatásuk
biztosítása mellett Szerbia így visszautasította az ultimátum főbb pontjait,
mire az osztrák-magyar követ azonnal megszakította a diplomáciai kapcsolatokat.
Július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának. A következő pár napban sorra
bekapcsolódott a hadüzenet-váltásba Oroszország, Németország, Franciaország és
Nagy-Britannia is (majd a későbbiekben még további országok), a néhány
hónaposra tervezett villámhadjárat pedig több mint négy éven át tartó
öldökléssé, az emberiség történetében addig példátlan méretű világháborúvá
terebélyesedett.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj27pf1i7GhYZvLevwjcsLu6gfQtiphpTXNM_DLuAcpilkHx4JKFd7Q6fmeBGfutdFxxoStH2oD6rv19QwdyGBcG8v_EO080-5aXAHL23Bjb0YhXafhXcL7rFhqc8cbUBP9o34GvysHzAWv/s1600/Terkep1_nagykep.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj27pf1i7GhYZvLevwjcsLu6gfQtiphpTXNM_DLuAcpilkHx4JKFd7Q6fmeBGfutdFxxoStH2oD6rv19QwdyGBcG8v_EO080-5aXAHL23Bjb0YhXafhXcL7rFhqc8cbUBP9o34GvysHzAWv/s1600/Terkep1_nagykep.jpg" height="198" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>forrás: OSZK-DKA</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-59462439222238720012014-03-09T11:40:00.003+01:002020-01-19T13:15:08.285+01:00Magyarország földrajza<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A rézbányászat (rövid) története<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A réz egyike azon fémeknek, melyek a
történelem és napjaink folyamán egyaránt kiemelkedően fontos szerepet
töltöttek/töltenek be az emberiség életében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A réz vöröses színű fém, mely a
természetben számos helyen és formában fordul elő: a földkéregtől kezdve, az
álló- és folyóvizeken át, az emberi szervezetig. Sűrűsége szobahőmérsékleten
(20 °C-on) 8,96 g/cm<sup>3</sup> (ezzel olyan közepesen nehéznek számít a fémek
között), olvadáspontja pedig 1083 °C.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A réz körülbelül 9000-10000 éve van
jelen az emberiség történetében, mi több, ez volt az első fém, amit az ember
nagyobb mennyiségben kezdett el felhasználni. Először mind kifinomultabbá váló
használati- és művészeti tárgyak, eszközök, fegyverek formájában; majd
pénzérmeként és egyre több ötvözet részeként; később pedig hangszerek, huzalok,
kábelek, víz-, gáz-, fűtéscsövek, permetszerek, autó- és számítógép alkatrészek
alakjában. Napjainkban is a réz a harmadik legnagyobb mennyiségben használt
fém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egyik legfőbb erénye a réznek, hogy
jól ötvözhető, így aztán számos különböző alkalmazási területen lehet
felhasználni. Több mint 400 féle rézötvözet létezik, és mindegyik kombináció más-más
egyedi tulajdonságokkal bír. A legnevezetesebb és leggyakoribb rézötvözetek
közé tartozik például a bronz (réz+ón), a sárgaréz (réz+cink) vagy az újezüst –
más néven alpakka – (réz+cink+nikkel).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Emellett fontos, hogy a réz kiváló
elektromos- és hővezető. Elektromos vezetőképességének köszönhetően a réz
jellemzően az áramtermelést és –szállítást szolgáló kábelek legfontosabb
alapanyaga; a többi fémhez képest jobb hővezető képessége miatt pedig
légkondicionálókban, járművek és számítógépek hűtőberendezéseiben és számos más
területen lehet hatékonyan felhasználni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A réz erősen korrózióálló, tehát a
legtöbb fémhez képest a korróziós folyamatok csak nagyon lassan mennek végbe
rajta. Viszont a légköri hatások következtében a réz felületeken az idő múlásával
lassan zöld vagy sötétbarna (hogy mennyi idő alatt és milyen színű, az a
környezeti viszonyoktól és a térbeli elhelyezkedéstől függ), kémiailag stabil
védőréteg, úgynevezett „patina” képződik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Antimikrobiális tulajdonságainak köszönhetően
réz felületeken a baktériumok hamar elpusztulnak. E fertőtlenítő,
antibakteriális hatásai miatt már évezredek óta használják a gyógyászatban vagy
az ivóvíz tisztán tartására, de alkalmazása például kórházi kilincsek vagy
kapaszkodók formájában is ajánlatos, hiszen a felületére került kórokozók
gyorsan elpusztulnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ráadásul a réz 100%-ban újrahasznosítható,
tehát tulajdonságai változatlansága mellett lehet újra és újra felhasználni.
Megjegyzendő, hogy a réz újrahasznosítása ráadásul hatalmas
energia-megtakarítást is jelent a rézércből való kitermeléshez képest, így a réz
újrahasznosításának a fenntartható fejlődésben is komoly szerep jut.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Napi átlag 1-3 mg rézre az emberi
szervezetnek is szüksége van. Ezt a természetes ivóvízen kívül számos ételből
fedezhetjük: például diófélékből, bizonyos magvakból, májból, mákból vagy éppen
csokiból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">De ideje, hogy áttérjünk a réz bányászatára!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A földkéreg átlagos rézkoncentrációja 0,0067%.
A földkéreg külső 10 km-ében ez az arány csak 0,0033%. A bányák többsége
0,2-0,8% közötti koncentrációval dolgozik, de akadnak olyan ércbányák is,
melyek az 5-6%-ot is elérik. Rézásványok száznál is több variációban léteznek,
bár csak néhányat dolgoznak fel széles körben rézzé. A természetben
előfordulnak úgynevezett termésrezet tartalmazó ércek, melyekből olvasztással
könnyen, egyszerűen lehet rezet kinyerni. Ezek azonban nagyon ritkák. Napjaink
bányáira sokkal jellemzőbb, hogy szulfidos ércből (ez a gyakoribb) vagy oxidos
ércből állítanak elő tiszta rezet. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 12pt; text-indent: 35.4pt;">Gazdaságilag a legjelentősebb és leggyakoribb rézásványok a kalkopirit,
a kuprit és a malachit. </span><span style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 12pt; text-indent: 35.4pt;">A rézércet külszíni fejtéssel vagy
mélyműveléssel (tehát felszín alól) bányásszák. Az ércbányászat 90%-ban
felszíni fejtéssel történik, iszonyatos – esetenként lenyűgöző, ám mégis nagyon
ronda − sebeket ejtve a földfelszínen és az anyatermészetben. A bányászat után
az ércből aprítás, őrlés, rostálás, dúsítás („lebegtetés”, ülepítés, stb.),
pörkölés és más kémiai reakciók, majd elektrolízises finomítás útján nyerik a
színtiszta rezet. És közben gyakran súlyosan mérgezik a környék talaját,
levegőjét vagy vizét. Létezik másféle (ugyanúgy káros), például az úgynevezett
„hidrometallurgiai” módszer is, azonban ezek alkalmazása kevésbé gyakori.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A világ első, helyileg is ismert nagy
rézbányái a Közel-Keleten voltak, sok ezer évvel ezelőtt. A réz latin (cuprum)
és így angol (copper) elnevezése is Ciprus nevéből származik, ugyanis a római
korban már – sőt, már az azt megelőző évezredben is – e szigeten bányászták a
legtöbb rezet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Magyarország régen nem csak az arany és az
ezüst, de a réz bányászatában is kitüntetett helyet foglalt el az országok
sorában. Már a középkorban is jelentős rézbányászattal rendelkeztünk (főként
Besztercebánya és vidéke), de a reformkorban például hazánk volt a világ
negyedik legnagyobb réztermelője. Ekkoriban a legjelentősebb hazai réztermelő
vidék kétségkívül a szomolnoki bányakerület volt, a Gömör-Szepesi-érchegység
keleti részén. Ebből a térségből származott a korabeli Magyarországon
kibányászott réz kétharmada. E bányakerület leggazdagabb bányái Szomolnok,
Igló, Gölnicbánya, Margitfalva, Szlovenka (Szalánk), Jászó és Óvíz határában
voltak. Ezeket követték a Bánsági-hegyvidék (Oravicabánya központtal) és Zólyom
vármegye (Besztercebánya, Libetbánya, stb.) bányái; mindkét vidék kb.
külön-külön 10-14%-át tette ki a teljes hazai rézkitermelésnek. Említésre
méltóak még a fontosabb erdélyi rézbányák is: az Erdélyi-szigethegységben
található Rézbánya (mely inkább a késő-középkor-kora-újkorban volt gazdag), a
dél-erdélyi Obrézsa (Bisztranyíres), az észak-erdélyi Nagybánya környéke és a
székelyföldi Balánbánya – bár ez utóbbi inkább csak a XIX. század közepére vált
országos jelentőségű rézbányává. (Sőt, a század vége felé ez maradt a szűkebb
értelemben vett Erdély egyetlen nagy rézbányája.) Könnyen elképzelhető, hogy a
középkorban az erdélyi Réz-hegységben is folyt rézbányászat, ám erről biztos
információkkal egyelőre nem rendelkezünk. Egykor a Kőszegi-hegység nyugati
határvidéke is jelentős bányászattal bírt, hiszen a középkorban Szalónak, az
újkorban pedig Borostyánkő környékén bányásztak rezet. A mai Magyarország
területén lényegében Rudabánya az egyetlen, mely már a régi időkben − Rudabánya
esetében főleg a késő középkorban − is nevezetes réztermelő bányásztelepülés
volt. Emellett a Mátrában többször is találtak már 10 kg-ot meghaladó tömegű
termésréz tömböket. Recsken még ma is jelentősebb réztartalék lelhető fel.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Napjainkban Chile a Föld legnagyobb
rézérc-kitermelője: jelenleg a világon bányászott réz 32%-a innen származik.
Európában Oroszország és Lengyelország áll a rézkitermelés élén. A világ
jelenleg ismert réztartaléka megközelíti a 700 millió tonnát. Tudományos
becslések szerint a Föld összes rézforrása – beleszámolva a mélytengeri
lelőhelyeket is – akár 3000 millió tonnánál is több lehet. És nem szabad
eközben megfeledkezni róla, hogy az újbóli felhasználások arányát is érdemes
lenne jelentősen megnövelni. Újrahasznosíthatóságának köszönhetően Európa
jelenlegi rézfogyasztásának kb. 40%-a származik újrahasznosított forrásból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpggaRJrJ4BPTyNpQSMqUZQLI6c1nwDdNk4kJVGFCLig4dWUfknUwj6maSaKWfgZLNxlRn-PKHEUFik4G4hfDoQP30IsVJQ401ruHtfZmYzNsbeaF63BYKBLPcp7Cmed7FKep2rx1XsrIt/s1600/r%C3%A9zb%C3%A1ny%C3%A1k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpggaRJrJ4BPTyNpQSMqUZQLI6c1nwDdNk4kJVGFCLig4dWUfknUwj6maSaKWfgZLNxlRn-PKHEUFik4G4hfDoQP30IsVJQ401ruHtfZmYzNsbeaF63BYKBLPcp7Cmed7FKep2rx1XsrIt/s1600/r%C3%A9zb%C3%A1ny%C3%A1k.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-25689908395102517582014-02-01T18:17:00.001+01:002014-02-01T18:28:28.063+01:00A második magyar köztársaság kora<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Magyarország utoljára elveszített
területei ― A „pozsonyi hídfő”<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Noha kétségtelen, hogy Magyarország
mai határait alapvetően a trianoni békediktátum jelölte ki, sokan
megfeledkeznek róla, hogy a jelenlegi határokat nem ez, hanem az 1947-es
párizsi békeszerződés határozza meg. Bár a határok tekintetében a párizsi
szerződés nagyvonalakban megegyezik a trianonival, mégis van néhány eltérés.
Nézzük, melyek is ezek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A trianoni béke 1920. június 4-i
aláírását követő években az összezsugorodott Magyarország határait még négy
alkalommal módosították (1921, 1922, 1923, 1924). És bár ezek nem voltak túl
jelentős határkiigazítások, de legalább mind a négy alkalommal a mi javunkra
történtek. Legjelentősebb e módosítások közül Sopronnak és környékének visszaadása
volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> 1938 és 1941 között aztán minden
évben jelentős revízióra került sor. Visszacsatolták a Felvidék déli
(magyarlakta) részét, Kárpátalját, Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, Bácskát, a
Drávaszöget és a Muravidéket. A 93 073 km<sup>2</sup> területű csonka-Magyarország
négy év alatt 170 640 km<sup>2</sup>-re gyarapodott. (Az ország eredeti,
első világháború előtti területe Horvátországgal együtt 325 400 km<sup>2</sup>
volt, Horvátország nélkül 282 000 km<sup>2</sup>.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A második világháborút hivatalosan
is lezáró párizsi békeszerződésben viszont az 1938-1941 közötti
határmódosításokat érvénytelennek tekintették és visszaállították az 1938
előtti határokat. A magyar félnek még a legszerényebb, etnikai alapú
határmódosítási javaslatait sem vették figyelembe. Vagyis elvileg figyelembe
vették, azonban a magyargyűlölő Eduard Beneš csehszlovák elnök közbenjárásán és
a Szovjetunió álláspontján minden olyan magyar elképzelés megbukott, ami az
1938 előtti csehszlovák-magyar határ akár kis mértékű módosítására is irányult.
Sőt, ami igazán nem túl közismert tény, hogy bár csekély mértékben, de 1947-ben
tovább csonkították országunkat, még a két világháború közötti állapotokhoz
képest is!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az újjáalakult Csehszlovákia ugyanis
– stratégiai okokra hivatkozva – mindenképp meg akarta növelni Pozsony környéki
területeit, ezért azt kérte a békekonferenciától, hogy ítéljenek neki további
öt magyar kistelepülést (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún, Rajka, Bezenye) Pozsonnyal
szemben, a <a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2012/05/magyarsag-neprajzi-terkepe.html">Fenyér</a> területéről. A háború utáni nem-hivatalos, illetve
fél-hivatalos csehszlovák igények között egyébként egészen elborult agyú elképzelések
is voltak, melyek a trianoni határok visszaállításán túl még Csehszlovákiához
csatolták volna például Sopron, Győr, Vác, Salgótarján, Miskolc és
Sátoraljaújhely városát is, sőt, a még vadabb tervek szerint elcsatolták volna
Szombathely, Sárvár, Tokaj és Nyíregyháza vidékét is. Szerencsére ezek a
kívánságok nem találtak meghallgatásra, viszont az öt fenyéri település közül
hármat (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún) átcsatoltak Csehszlovákiához. E három település területét szokás azóta a „pozsonyi
hídfő” névvel is illetni. Az így elveszített három falu lakossága túlnyomórészt
horvát és német volt, jelentős magyar kisebbséggel. Napjainkra már a szlovákok
kerültek többségbe mindhárom településen.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az 1947. február 10-én aláírt
párizsi békeszerződésben tehát Magyarország 1938. január 1-i állapotok szerinti
határait állították vissza, azzal a különbséggel, hogy még további három mosoni
falut – és ezzel 43 km<sup>2</sup>-t − csatoltak el Csehszlovákia javára. A korábbi
területi veszteségek rögzítése és az új, kicsiny területveszteség – valamint az
előírt katonai korlátozások és jóvétel-fizetés − mellett a párizsi béke olyan
szempontból még kedvezőtlenebb volt Magyarország számára, mint a trianoni béke,
hogy nem biztosította a határon túl rekedt kisebbségek jogait sem, ráadásul az itt
hagyott szovjet csapatok jóvoltából az ország önállósága sem állt helyre
ténylegesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDyB2sFhnK_VDaw7xKhxCDYH8erseMXp6iPnLkMTtsHuXJGItlmB-N4BDv5fJIR0u18hYe5rE1Eql7YpsIrz0fji145nkZD93yntp84i8w8n5GccxhE6pPkWajPENFaKny8PmJ-9_oaAW_/s1600/pozsonyihidfo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDyB2sFhnK_VDaw7xKhxCDYH8erseMXp6iPnLkMTtsHuXJGItlmB-N4BDv5fJIR0u18hYe5rE1Eql7YpsIrz0fji145nkZD93yntp84i8w8n5GccxhE6pPkWajPENFaKny8PmJ-9_oaAW_/s1600/pozsonyihidfo.jpg" height="220" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-41207774201230730232014-01-19T18:25:00.001+01:002014-01-19T18:25:58.111+01:00<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Egy korábbi cikkemhez új térképet készítettem: <a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2011/09/magyarorszag-iivilaghaboruban.html">A tordai harcok</a></span><br />
<br />Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-42756703024344472872013-12-24T21:56:00.002+01:002013-12-24T21:56:20.788+01:00<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Minden kedves olvasómnak áldott, békés karácsonyt kívánok!</b></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><b> Ádám</b></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-3467117994988243502013-11-24T00:10:00.001+01:002013-11-24T00:10:56.842+01:00A magyarság néprajzi térképe<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Báródság<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Magyarország néprajzi szempontú
felosztásában Báródságnak nevezzük Bihar megye keleti szélén, a Sebes-Körös
jobb partján, a Réz-hegység aljában, Élesd és a Király-hágó között elterülő
kistájat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A magyar államalapítás után a
vidéket (mely egyébként már a honfoglalás óta magyarok által lakott volt) az
Erdélybe/ből vezető hadi- és kereskedelmi út őrzésére rendelt várjobbágyok
népesítették be, s így egyike lett a középkori Magyarország kiváltságos
területeinek. Az itteni falvak még az Árpád-korban a sólyomkői királyi uradalom
részévé váltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A kistérség központjának Nagybáród (régi
nevén Magyarbáród) és Kisbáród számított. A Báródság egyes települései,
különösképp Rév (más néven Körösrév vagy Biharrév), illetve részint Nagybáród igen
híresek voltak fazekasságukról is. (Rév fazekasmestersége még az utóbbi
évtizedekben is jelentős volt, az itt használt jellegzetes fehér agyag pedig egyesek
szerint a világon egyedülálló…)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A XVI. század közepén, az Erdélyi
Fejedelemség megalakulásakor a Báródság területe ismét katonai feladatokat
kapott: az újonnan megszervezett báródsági nemesi kerület már nem csak a
Nagyvárad-Kolozsvár országutat őrizte, hanem a báródsági nemesek dolga volt a
Király-hágón áthaladó erdélyi fejedelmek és főurak fegyveres kíséretének és
szolgálatának ellátása is. A Báródságot ekkoriban hivatalosan a Sólyomkőn lakó
várkapitány által kormányozták, a gyakorlatban azonban a nemesi kerület
közvetlen katonai vezetője a nagybáródi hadnagy volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A Rákóczi-szabadságharc után (és Sólyomkő
felrobbantásával) a báródsági kerület katonai jelentősége megszűnt, noha autonóm
törvénykezése és gyűlései, valamint kapitányi címe formálisan még sokáig
fennmaradtak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A Báródságba már viszonylag korán, a
XIV. században megkezdődött a románok betelepülése, azonban az etnikai arányok
jelentősebb megváltozása csak a török-kor vége felé (szászfenesi csata, Várad
eleste, stb. események eredményeképp) következett be. A környéken jelentékenyebb
létszámú magyar népesség ma már csak a Báródság peremén, Élesden és Réven lakik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1tyNt3F3bXd-KQKN23b-YvLjW6DHWtjlsBThQJmQtvIVWLThWjJ6nHmdrDwvy0HZsm4HLhUuOvw0_J_SIzuABhlM2l-RYBUW7jKCWU12Az-DX-Z_ge6EVh5gf4dB4Vhii1mImnUBDKQsN/s1600/b%C3%A1r%C3%B3ds%C3%A1g.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1tyNt3F3bXd-KQKN23b-YvLjW6DHWtjlsBThQJmQtvIVWLThWjJ6nHmdrDwvy0HZsm4HLhUuOvw0_J_SIzuABhlM2l-RYBUW7jKCWU12Az-DX-Z_ge6EVh5gf4dB4Vhii1mImnUBDKQsN/s320/b%C3%A1r%C3%B3ds%C3%A1g.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-5240785761436911062013-08-16T23:40:00.001+02:002013-08-27T23:49:12.245+02:00Az Erdélyi Fejedelemség<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: Arial;">A zernyesti csata<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">I. Apafi Mihály fejedelem uralkodásának (1661−1690) utolsó
éveire − a törökök magyarországi kiűzésével párhuzamosan − az Erdélyi
Fejedelemség függetlensége a Habsburg Birodalomtól egyre inkább névlegessé
vált. Apafi hasztalan próbálta minden eszközzel megőrizni Erdély függetlenségét
a török alóli felszabadító háborúk utáni időkre is, az irányítás fokozatosan
kicsúszott a kezei közül. Erdélyben 1687 óta császári csapatok tartózkodtak, az
egykor önálló Erdélyi Fejedelemség pedig gyakorlatilag lassan Habsburg-uralom
alá került. Mikor I. Apafi Mihály 1690 áprilisában meghalt, I. Lipót császár
korábbi ígéretét megszegve nem ismerte el az ifjú II. Apafi Mihályt Erdély
fejedelmének, hanem a hatalom tényleges gyakorlására kormányzótanácsot rendelt
mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Ekkor lépett színre ismét a „bujdosók fejedelme”, az
elmúlt másfél évtized Habsburg-ellenes felkeléseinek vezére, Thököly Imre. Erdélyt
ugyanis az oszmán uralkodó továbbra is vazallus államának tekintette, ezért 1690
júniusában II. Szulejmán szultán a kis Apafival szemben az oszmán érdekeket
látszólag készségesebben kiszolgáló Thökölyt nevezte ki Erdély fejedelmévé. (Noha
a Béccsel kötött korábbi megállapodás értelmében a Habsburg és az Oszmán
Birodalom is II. Apafi Mihály trónigényét kellett volna, hogy támogassa.) Hogy
jelöltje trónigényének gyakorlati érvényt szerezzen, török, tatár és
havasalföldi román hadakat is Thököly mellé rendelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Thököly júliusban átkelt a Dunán, majd
keresztülvonult a Havasalföldön, ahol a román vajda kénytelen volt végigvezetni
és élelmezni „nem szívesen látott vendégeit”. Thököly 17-20 000 főnyi
serege − mely magyar kurucokból, törökökből, tatárokból és havasalföldi
románokból állt − ezután augusztus elején a Kárpátkanyar felé vette az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Donathus Heissler tábornok, Erdély császári
főparancsnoka, valamint az öreg Teleki Mihály főgenerális számítottak Thököly
Imre támadására, ezért júliusban nemesi felkelést hirdettek és az összegyűlt
csapatokkal elzárták a Kárpátok hágóit. A két parancsnok − hadaik legnagyobb
részével − a Bodzai-szorost szállta meg, mivel ezen át várták az ellenség
támadását. Ebben nem is tévedtek, mivel Thököly eredetileg valóban ebből az
irányból akart betörni az országba; azonban mikor értesült róla, hogy itt (a
védekezők számára rendkívül kedvező stratégiai helyen) összpontosul az ellenség
fő ereje, akkor ügyesen módosított tervén. Augusztus 15-én kora reggel egy
kétezer fős kuruc-török-tatár sereg meglepetésszerűen lecsapott a törcsvári
sáncokat védő maroknyi, mit sem sejtő helyőrségre és felkoncolták őket. Mielőtt
azonban Thököly főseregével áttörhetett volna a Törcsvári-szoroson, Heissler és
Teleki (csekély erőket a Bodzai-szorosban is hagyva) seregével odasietett, ahol
harcba keveredtek a szoroson átvonulni készülő ellenséggel. (Az idős Teleki
ekkor, a harc előtt mondta embereinek: „Hogy én rám senki ne panaszkodjék, hogy
az ország generálisa lévén, elbúttam, ím ezt a fehér szakállamat ide
kegyelmetek közibe hoztam, s kész vagyok itt is meghalni.”)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Thököly azonban ekkor ismét sikeresen kicselezte
ellenfeleit. Míg Heissler kb. 8 000 fős (ám többségében jól felszerelt és
kiképzett) hada a Törcsvári-szorosban küzdött a nagyjából azonos létszámú
román-török seregrésszel (melynek vezetését Thököly a havasalföldi vajdára
bízta), addig maga Thököly a kurucokkal és tatárokkal, valamint a többi török
csapattal (közel 10 000 fő) merész vállalkozásra szánta el magát. Mialatt a
Törcsvári-szorosban váltakozó intenzitással folyt az eredménytelen harc, addig
Thököly bujdosóival átkelt a havasokon és néhány nap alatt az ellenség hátába
került. Seregével olyan meredek hegyi ösvényeken vonult végig a legnagyobb
titokban, melyeken azelőtt lovas ember valószínűleg sosem járt, de még csak
gyalogszerrel sem sokan. (Nem véletlenül nevezte el később Orbán Balázs e hadi
tettéért Thökölyt a „magyar Hannibál”-nak.) A hágókat és szorosokat ugyan
erősen védelmezték, azonban a magas hegyeken a bujdosók katonai ellenállásba
nem ütköztek, mivel a járhatatlannak hitt havasok sűrű erdein keresztül senki
nem számított támadásra. Az átkelés pontos útvonala nem ismert, de több kutató
és saját véleményem szerint ez legnagyobb valószínűséggel a Királykő hegységtől
nyugatra, a Fogarasi-havasok keleti nyúlványaihoz tartozó Tamás-hegyélen
keresztül történhetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A Törcsvári-szorosban ellenálló Heissler tehát
augusztus 21-én meglepetten vette észre, hogy Thököly seregének nagyobbik fele
a „semmiből előtűnve”, immár a háta mögött, Zernyest falu mellett tartózkodik.
A császári főparancsnok még nem egészen értette, mi történt, ezért első
lépésben csak 3 székely és 6 osztrák lovas századot küldött (Henter Mihály és
Doria ezredes vezetésével) Thököly ellen. A székelyek egy része − talán a
túlerőt látva, talán mert nem akartak a Habsburgokért meghalni − hamar futásnak
is eredt, a többiek viszont rávetették magukat a Thököly által megtámadásukra
küldött tatárokra. Azok látszólag menekülve hátráltak a császári lovasok rohama
elől, azonban rövidesen kiderült, hogy ez csupán színjáték volt, és kelepcébe
csalták Henter és Doria csapatait. A tatárok váratlanul ismét ellenük fordultak
és ekkor vágott közbe Thököly is a többi, addig megbúvó csapatával. Heissler
lassan felismerte, hogy a csata immár nem is a szorosban, hanem Zernyestnél dől
el, ezért serege nagy részével a gyűrűbe fogott lovas századok után sietett.
Vesztére. A bujdosók meginduló ellentámadása minden oldalról körülfogta és
rázúdult Heissler és Teleki seregére. Az 1690. augusztus 21-én lezajlott
zernyesti csata a császáriak (és császár-párti erdélyiek) teljes vereségével
végződött. Heissler tábornok, Doria ezredes és számos tiszt a kurucok fogságába
esett, a katonák jelentős része pedig holtan maradt a csatatéren. Az idős
Teleki Mihály is, mikor már látta, hogy a csata végérvényesen elveszett,
menekülni próbált, azonban a török lovasok utolérték és megölték.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A zernyesti győzelem következtében Thököly néhány
hétre Erdély urának tudhatta magát, sőt, szeptember 22-én a keresztényszigeti
országgyűlésen hivatalosan is megválasztották Erdély fejedelmévé. Azt, hogy
Thökölyt nem öncélú hatalomvágy vezérelte, hanem az ország sorsának jobbra
fordítása, szerintem mi sem bizonyítja jobban, hogy győztes hadjárata után sem
szállt fejébe a dicsőség, hanem esélyeit reálisan mérlegelve megpróbálta
felvenni a kapcsolatot I. Lipót császárral, hogy frissen megszerzett kedvező
helyzetére támaszkodva sikerrel egyezkedhessen Erdély és a magyarság
önállóságának megvédése érdekében. Uralma azonban egészen rövid ideig tartott
csupán, mivel I. Lipót fegyverekkel válaszolt neki: a Badeni Lajos vezetésével
érkező császári fősereg október végére kiszorította Erdélyből, s Thököly így kénytelen
volt ismét Törökországba menekülni. Rövid fejedelemsége és dicsősége mellett a
zernyesti diadallal annyi személyes eredményt legalább elért, hogy Heissler
tábornok szabadon bocsátásáért cserébe visszakapta évek óta fogságban tartott
hős feleségét, Zrínyi Ilonát, valamint jelentős mennyiségű aranyat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Hogy Thököly elképzelései és szándékai mennyire
voltak helyesek, valamint hogy akciójának volt-e bármi értelme − arról a
vélemények mind a mai napig erősen megoszlanak. Thököly Imrére egyesek
hataloméhes áruló kalandorként tekintenek, aki céljai elérése érdekében nem
átallott a törökök minden kívánságát szolgai módon teljesíteni. Mások viszont a
jó szándékú vezetőt, a tragikus sorsú nemzeti hőst látják benne, aki az ekkor
már veszélyesebb ellenségnek tartott Habsburgok ellen küzdve próbálta meg
(talán naivan és a nem megfelelő történelmi pillanatban) helyreállítani a
nemzeti királyságot, az önálló Magyar Királyságot. Akárhogy is volt, azt
azonban el kell ismerni, hogy katonai vállalkozásként Thökölyék átkelése a
havasokon és a bravúros zernyesti győzelem − a többszöri gyors és megfelelő
terv-módosítás, az ügyes cselek, a jól alkalmazott könnyűlovas taktika, az
elterelő és bekerítő hadműveletek, stb. − mindenképp zseniális hadvezéri és
emberi teljesítmény volt.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbrKobuSLFsq-kRBNwdI2Bogn9Bcwz9oNlmqaA2rhO3UT1DCSclxfVCq1RrzUF4_5jU_Xkexh8vk_DNefyNRvEJ09ADHHEDwND5tq5YHUG_8J_Usb7k0PkBQyOZ1eXwTj_3cc8nzGYHAPE/s1600/zernyesti+csata.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="207" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbrKobuSLFsq-kRBNwdI2Bogn9Bcwz9oNlmqaA2rhO3UT1DCSclxfVCq1RrzUF4_5jU_Xkexh8vk_DNefyNRvEJ09ADHHEDwND5tq5YHUG_8J_Usb7k0PkBQyOZ1eXwTj_3cc8nzGYHAPE/s320/zernyesti+csata.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Arial;"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-73603085739744966622013-06-04T18:07:00.004+02:002013-06-04T18:08:03.298+02:00<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> "Még ha száz esztendeig tart is a trianoni
gonoszság, még akkor is csak Magyarországnak fogjuk nevezni a Kárpátok
koszorújában azt a területet, ami ezer esztendeig a mienk volt s föltétlenül
megint a mienk lesz a természettörvények kérlelhetetlen következetességével.
Csakhogy ezt a kiegészülést nem szabad összetett kézzel várnunk, hanem szünet
nélkül, szakadatlanul munkálnunk is kell. A teendők legfontosabbika, a legelső,
amit minden körülmények közt tennünk kell, az a «haza» alapos megismerése. […]
Magyarországot megismerni az első kötelessége minden magyar embernek.”</span></span></b><o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><b>Cholnoky Jenő</b></i></span></div>
</div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-71425514903995632962013-05-27T20:21:00.000+02:002013-05-27T20:22:51.152+02:00Magyarország földrajza<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Börzsöny</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri;"><b><br /></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri;"> </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A
Börzsöny a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozó Északi-középhegység
nyugati tagja. Északról és nyugatról az Ipoly völgye öleli körbe, délről a Duna
határolja, míg kelet felé a Nógrádi-medence képezi az átmenetet a Cserhát felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A Börzsöny legnagyobb része egyetlen
nagy vulkán romja: a hegység középső táján, az ügynevezett Magas-Börzsönyben,
az egykori kráter peremén találhatóak a legmagasabb csúcsok, köztük a hegység
legmagasabb pontja, a <st1:metricconverter productid="938 m←ter" w:st="on">938
méter</st1:metricconverter> magas Csóványos is. (De itt található a hegység második
és harmadik legmagasabb csúcsa, a Magosfa (<st1:metricconverter productid="916 m" w:st="on">916 m</st1:metricconverter>) és a Nagy-Hideg-hegy (<st1:metricconverter productid="864 m" w:st="on">864 m</st1:metricconverter>) is.) A szép, szinte
szabályos kör alaprajzú, körülbelül 550-600 km<sup>2</sup> területű hegységtől
DK-en csak apróbb völgyek és alacsonyabb hegyek választják el a rendszerint a
Cserháthoz sorolt Naszály hegyet. A Börzsöny déli részét belső medencék
tarkítják (pl.: Márianosztrai-, Kóspallagi-, Szokolyai-medence). A lepusztult
tönkmaradvány egységes felszínébe (a kis déli medencék mellett) számos völgy is
mélyen bevágódott, fennsíkjai viszont a Börzsönynek nincsenek. A hegység fő
tömbjéből külön kis erupció maradványaként nyúlik ki a festői Dunakanyar által
„U” alakban megkerült Szent Mihály-hegy (<st1:metricconverter productid="484 m" w:st="on">484 m</st1:metricconverter>), mely a Börzsöny legdélebbi nyúlványa.
Gyakran az Ipoly által levágott kis DNy-i darabot, az úgynevezett
Kovácspataki-dombokat (más néven: Helembai-hegységet) is a Börzsöny részének
tekintik. Bár igazság szerint, ennyi erővel a Visegrádi-hegységet is a Börzsöny
„Duna által levágott” részének tekinthetnénk…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Minthogy a hegység alapját egy harmadidőszaki
ősvulkán romjai alkotják, ezért a Börzsöny túlnyomórészt vulkáni kőzetekből
épül fel. A hegységet alkotó kőzetek közül is a legjellemzőbb az andezit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az egyenlőtlen eloszlású, de bőséges
csapadéknak köszönhetően a hegység felszíni vízfolyásokban, forrásokban és
patakokban gazdag. A Börzsöny patakjainak vízhozama a vulkáni hegységekre
jellemző módon nagyon sűrűn és gyorsan változik. Ennek egyik oka a tagolt
felszín, a másik − lényegesebb − ok pedig az, hogy a vulkáni kőzetek csekély
vízáteresztő képessége miatt a tartós esőzések, nyári záporok és zivatarok
temérdek vize nem szivárog be a kőzetek mélyebb részeibe. Így bár a Börzsönyben
több száz − jellemzően gyönyörű tiszta − forrás fakad, ezek vízhozama erősen
ingadozó; a patakok hirtelen és látványos vízszintemelkedéseit sokkal inkább az
esőzések és a hóolvadások okozzák. A Börzsöny legnagyobb állandó vízfolyása a <st1:metricconverter productid="25,6 km" w:st="on">25,6 km</st1:metricconverter> hosszú
Kemence-patak, amely a Csóványos keleti oldalában ered, majd nagy félkörívet
leírva északnyugatnak és nyugatnak fordul, átszeli a hegységet, hogy aztán az
irányt északnak vegye és végül Pereszlénynél az Ipolyba torkolljon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A Börzsöny túlnyomó részét zárt erdő
fedi: azon kevés szerencsés hegység közé tartozik, melynek nagyjából sikerült
megőrizni eredeti, természetes képét, az emberi beavatkozások nem csúfították
el a tájat és így a Börzsöny erdőborítottsága az egyik legnagyobb arányúnak
tekinthető. Leginkább lombos erdők borítják, fenyő csak itt-ott lép fel. A
hegység alacsonyabb szintjein a tölgyesek a jellemzőek, míg fentebb a bükkösök
(magashegységi- és mészkerülő bükkösök). A Börzsöny északi oldalán egyébként a
bükkösök a megszokottnál jóval lejjebb is megtalálhatók. A legmagasabb csúcsok
többségén magas kőrises erdőrészletek találhatóak. Az alacsonyabb lejtőkön többfelé
előfordul a szelídgesztenye: híresek például Nagymaros, Nagyoroszi és
Borsosberény szelídgesztenyései. A völgyek alján ritka, ősi növényfajok is
fennmaradtak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A Börzsönyben 16 emlős- (pl.:
vaddisznó, őz, hiúz, gímszarvas, róka, stb.) és 117 madárfajt (pl.: erdei
szalonka, fülemüle, pacsirta, hegyi billegető, fácán, fekete gólya, kerecsensólyom,
császármadár, stb.) tartanak nyilván. A halfajok közül jellemző a pisztráng, a
petényi-márna, a magyar- és német bucó, a halványfoltú- és a homoki küllő.
Említést érdemelnek természetesen a Börzsönyben élő foltos szalamandrák, kövi
rákok és haragos siklók is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A hegység értékes nemesfémbányáinak
érckészlete napjainkra már kimerült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A Börzsönyt régen nevezték
Börzsönyi-hegységnek és Diósjenői-hegységnek is. Területén mindig két megye
osztozott, a megyehatár a Csóványoson fut keresztül. A hegység keleti része
Nógrád megyéhez, nyugati része pedig közel ezer éven át Hont megyéhez, az
1950-es megyerendezés óta pedig Pest megyéhez tartozik. A Börzsöny a mai
kis-Magyarország harmadik legmagasabb hegysége − mind a hegységek
átlagmagasságát, mind a legmagasabb csúcsaikat tekintve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A történelem folyamán számos, különböző jelentőségű
vár épült a Börzsöny szélső csúcsaira. Ezek közül a legismertebb alighanem a
Szondi György és vitézei által az utolsó csepp vérükig védelmezett Drégely
vára. De a hegység szélső (keleti és északi) kiemelkedésein található két
vármegye névadó középkori székhelye is: Nógrád és Hont vára. (Előbbinek ma már
Drégelyhez hasonlóan csak romjai állnak, utóbbiból pedig már azok sem
látszanak.) Ezeken kívül még több tucatnyi vár létezett a Börzsönyben, az
őskori erődítésektől kezdve (melyek közül nem egy a hegység belső részein
létesült) a késő középkori várakig (ezek már inkább a medencék, völgyek,
nyergek fölé magasodó peremhegykúpokra épültek).</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A Börzsöny vidékét színesítik az ősi
templomok (pl.: Nagybörzsöny) és búcsújáróhelyek (pl.: Márianosztra), múzeumok
és kilátók, valamint a ma már turisztikai célokat szolgáló kisvasutak is.</span><span style="font-family: Calibri;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjXMJp6-DoOqX6rraUMQs5ougbtbEMcGqoP1hHr5zC2Xwfv4qz6ichuw74GpSqeHmEMHAlx3rfRSK37vAWSwfP0dktiSWs23cWv2WCID8Y4uWaTC6xGg2S_6stm4sW4K2wHqzgv9CF2ejY/s1600/borzsony.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjXMJp6-DoOqX6rraUMQs5ougbtbEMcGqoP1hHr5zC2Xwfv4qz6ichuw74GpSqeHmEMHAlx3rfRSK37vAWSwfP0dktiSWs23cWv2WCID8Y4uWaTC6xGg2S_6stm4sW4K2wHqzgv9CF2ejY/s320/borzsony.jpg" width="315" /></a></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-85164990114280606082013-02-17T14:52:00.001+01:002013-02-17T14:52:19.928+01:00Az Anjou-házi királyok kora<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: Arial;">A rozgonyi csata<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> 1301-ben az Árpád-ház férfiágának
kihalásával zűrzavaros, veszélyes idők köszöntöttek a Magyar Királyságra. A
tartományurak – akiket szokás kiskirályoknak vagy oligarcháknak is nevezni –
gátlástalan hatalmaskodása a felbomlás szélére taszította az országot. Noha
1301-ben a Přemysl-házból származó cseh Vencel, 1305-ben pedig a
Wittelsbach-házi bajor Ottó kísérelte meg a magyar trón megszerzését (leányágon
mindketten IV. Béla leszármazottai voltak); végül hiába vonultak be az országba
és hiába koronázták őket magyar királlyá – tényleges hatalmuk szinte egy
pillanatig sem volt hazánkban, majd rövid szerencsétlenkedéseik után mindketten
sikertelenül voltak kénytelenek távozni az országból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Rajtuk kívül volt még egy harmadik
trónkövetelő is (viszont igényének bejelentését tekintve időrendben az első),
aki igényt tartott a magyar trónra, és aki szintén IV. Béla király
leszármazottja volt. Ő az Anjou-házból származó Caroberto volt, aki később
hivatalosan I. Károlyként uralkodott Magyarországon, az utókor pedig leginkább
Károly Róbert néven ismeri. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Károlyt már 1301-ben – egy alkalmi koronával −
Magyarország királyává koronázták. Ez azonban még nem sokat jelentett, mert
Anjou Károlyt ekkoriban „csak” horvát főurak (Subicsok, Babonicsok,
Frangepánok, stb.) és a pápa támogatta. Utóbbinak köszönhetően azonban rövid
időn belül a magyar egyházi főméltóságok, püspökök többsége is Károly Róberthez
csatlakozott és nagy szerepük volt az Anjou jelölt hatalmának fokozatos kiépítésében.
Károly a két másik trónkövetelő, Vencel és Ottó próbálkozásai idején is
Magyarországon tartózkodott, majd az ő bukásuk után még jobban aktivizálódó
diplomáciával (vagy esetenként pénzzel és fegyverekkel), valamint megélénkülő
egyházi támogatással sikerült elérnie, hogy fokozatosan egyre többen ismerjék
el uralmát belföldön és külföldön egyaránt. Károly Róbertet 1307-ben, a Rákos
mezején tartott országgyűlésen királlyá választották, 1308-ban pedig már számos
tartományúr is elismerte hatalmát. 1309-ben másodszorra, 1310-ben pedig
harmadszorra is megkoronázták – utóbbi alkalommal már a Szent Koronával, minden
tekintetben érvényes módon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A trónért folytatott küzdelem azonban ezzel még
mindig nem zárult le végérvényesen. Noha Károly Róbert immár minden kétséget
kizáróan Magyarország törvényes uralkodója volt, hatalma az ország egy nagy
része felett még mindig csak névleges volt. A legerősebb „kiskirályok” ugyanis
továbbra is szinte teljesen önállóan, a király akaratától függetlenül
folytatták kormányzásukat „saját” tartományaikban. Hiába voltak tehát sokan
névleg hívei vagy szövetségesei, a legnagyobb tartományurak valójában a király
ellehetetlenítésén és hatalmának korlátozásán munkálkodtak. Így aztán az
egyezkedések és megállapodások részsikereit követően, az oligarchák hatalmának
megtörése és behódoltatásuk érdekében, eljött a fegyveres megoldások ideje is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Az első lépés a legnagyobb „kiskirály”, az
északnyugati országrészeket uraló Csák Máté elleni 1311-es hadjárat volt.
Lényeges eredményre azonban ez a hadjárat még nem vezetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A következő fordulópont akkor következett be, mikor –
a névleg a király hívének számító, valójában azonban önállóan politizáló – Aba
Amádé nádor vitába keveredett Kassa városával. Az északkeleti részeket uraló
Aba Amádé már régóta, különféle cselekkel próbálta hatalmába keríteni a gazdag
várost, melynek polgárai akár fegyverrel is hajlandóak voltak megvédeni
szabadságukat. A két fél között a feszültség végül kisebb zavargásba
torkollott, ahol egy dulakodás során Aba Amádét megölték. Amádé fiai
pereskedésbe kezdtek Kassával, azonban a király bírái a városnak adtak igazat.
A király valószínűleg a jogi igazságtól függetlenül állt ki Kassa mellett,
mivel fölismerte, hogy ellenkező esetben hatalmát veszélyeztető
„szövetségesét”, lényegében saját ellenségét támogatná. Feltevése, hogy Aba
Amádé és fiainak hűsége csak addig érvényes, amíg nem kerülnek ellentétbe a
királlyal, helyesnek bizonyult. Az 1311 októberében kötött „megegyezés” után az
Amádé-fiak rögtön Csák Mátéhoz fordultak és szövetséget kötöttek a legnagyobb
tartományúrral a király ellen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A király gyülekező seregét 1312 kora tavaszán
megelőzték az ellene szövetkezők. Csák Máté a Dunától északra portyázott, az
Amádé-fiak pedig rátörtek Sárospatakra. Utóbbiak támadását azonban a védők visszaverték,
aminek következtében az Amádé-fiak – bár seregeik és a királyhű csapatok közt
Zemplén és Abaúj területén sor került néhány kisebb összecsapásra – északra
menekültek és Sáros várába húzódtak vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A Károly Róbert vezette királyi had április 10-én
érkezett Sáros vára alá, ahol a megadásra való felszólítás sikertelensége után
hosszú ostrom vette kezdetét. A védők ugyan keményen tartották maguk, azonban
május közepére már-már elfogyott az élelmük. Csakhogy ekkor a lázadók számára
kedvező fordulat állt be: Károly Róbert hírt kapott Csák Máté erős, cseh
páncélos zsoldosokkal is megerősített felmentő seregének közeledéséről, aminek
következtében sürgősen fel kellett hagynia az ostrommal, nehogy két tűz közé
szoruljon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A király a hozzá hűséges Szepesség hegyei közé vonult
félre, ahol seregéhez szepesi szászok egész sokasága csatlakozott. (A sereg
ilyen mértékű kiegészítésében nagy érdemeket szerzett Görgey István szepesi
ispán, akinek buzdító szavaira tömegek gyűltek a király zászlai alá.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Csák Máté személyesen nem jött el az északkeleti
országrészbe, az általa küldött segélyhadakat az Amádé-fiak távoli rokona, Aba
nembeli Aba vezette, akit szép termeténél fogva általánosan Szép- vagy Nagy
Abának neveztek. A király seregének elvonulása lehetővé tette, hogy Aba nembeli
Nagy Aba és a Sárosba húzódott Aba nembeli Amádé-fiak seregei egyesüljenek. Az
egyesített „kiskirályi” sereg a magát Lőcsére befészkelt királlyal egyelőre nem
foglalkozott, hanem először Kassa városán akartak bosszú állni. Az egyesült sereg
főparancsnoka Balassa Demeter lett, míg Csák Máté segélyhadát személyesen Nagy
Aba, saját seregrészüket pedig az Amádé-fiúk vezették.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Míg a tartományúri seregek eredménytelenül
ostromolták Kassát, a király is megindult – szepesi szászokkal kiegészített –
seregével Kassa felé. A várostól még jóval északra, a királyi hadak a Hernád
szűk völgyéből áttértek a közeli, jóval szélesebb Tarca-völgybe, mely a lovas
seregek működéséhez sokkal alkalmasabbnak ígérkezett. Noha a király serege
számbelileg még mindig alatta maradt ellenfelei hadának, számítani lehetett rá,
hogy rövidesen a királyi táborba érkeznek a szintén Károly Róbertet támogató
johannita lovagok is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A királyi had közeledéséről tudomást szerezve az
ellenség serege június 15-én beszüntette Kassa ostromlását és a várostól
északkeletre, a Hernád és Tarca között elterülő magaslaton, a Kassai-hegyen,
melyet akkoriban Furcsa-hegynek hívtak, foglalták el állásaikat. Az előnyös
magaslatot ráadásul erdő borította, melynek rejtekében felfejlődhettek a
harchoz és figyelemmel kísérhették a király seregének útját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Károly Róbert hada a Tarca túlpartján, Rozgonytól
északra kezdett el csatarendbe fejlődni. Demeter mester azonban nem szándékozta
megvárni, míg a királyi sereg harcra teljesen kész állapotba kerül, ráadásul
attól is tartott, hogy állásait esetleg délkeletről megkerülik. Ezért még
Károly seregének felvonulása közben, támadásra szánta el magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A Kassától északkeletre lévő Rozgony melletti csatát
1312. június 15-én vívták meg. A hegyoldalról lezúduló ellenséges támadás
erejének hatására Károly Róbert serege csakhamar hátrálni volt kénytelen. Bár
az is lehet, hogy csak színlelt visszavonulásról volt szó, hogy aztán a király
hívei váratlanul újra intenzíven harcba bocsátkozva előnyösebb harci pozíciót
érjenek el. A két sereg közt rövid időn belül olyan véres öldöklés bontakozott
ki, amilyenre a leírások szerint a tatárjárás óta nem volt példa
Magyarországon. A főtámadást a király csapata ellen intézték, így Károly Róbert
sok vitéze a vérével pecsételte meg hűségét. Súlyos személyi veszteségek érték
a királypártiakat, elesett Károly Róbert zászlótartója is. A király mellett
kitartók azonban még testvéreik elvesztése után, gyakran súlyos sebesülten is
folytatták a véres harcot. De sűrűn hullottak az ellenség urai és harcosai is,
különösen miután nemsokára megérkeztek a harcba a királyt támogató johannita
lovagok is. Sőt, a keresztes lovagok beérkezése után rövidesen elesett a
tartományúri sereg szinte minden vezetője is: Balassa Demeter, Aba Nagy Aba és
két Amádé-fiú egymás után hullottak el. Az ellenség körében a vezéreik
elvesztése miatti zűrzavart fokozta egy váratlan fordulat: az ostrom alól
felmentett kassai polgárok – akik azelőtt nem számítottak Károly Róbert
feltétlen híveinek – megmentőik segítségére siettek és meglepetésszerűen
oldalba támadták az oligarchák seregét. Noha a király oldalán többen estek el,
e váratlan esemény végképp megfordította és eldöntötte az összecsapás
kimenetelét. Károly Róbert király győzelme kiteljesedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Az ütközet révén az Amadé-kiskirályság
hatalma végérvényesen megtört és összeomlott, Csák Máté befolyási övezetének
határa pedig, ha szerény mértékben is, de hátrább húzódott, északnyugat felé –
számára a rozgonyi csata inkább csak „erkölcsi veszteség” volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> A rozgonyi csata közel sem
jelentette a tartományúri hatalom elleni fegyveres harc végét. Ez a küzdelem
még bő egy évtizedig folytatódott, a rozgonyi csata csupán ennek a harcnak az
első nagy, látványos lépcsőfoka volt. Azonban vitathatatlan, hogy a rozgonyi
csata ennek ellenére mégis fordulópontot jelentett, mivel e hosszú harc
legfontosabb összecsapása volt. Károly Róbert és fő ellenfele Csák Máté között
ugyanis sosem került sor döntő összecsapásra – mindkettőjük tisztelte és
tartott annyira a másiktól, hogy ilyenre ne merjen vállalkozni. Azonban a
rozgonyi győzelem megnövelte annyira Károly Róbert tekintélyét, hogy az addig
kétkedők közül is rengetegen az oldalára álljanak. A többiekkel pedig szépen,
lassan, fokozatosan, egymást követő harcokban és tárgyalásokban számolt le. 1321-ben
aztán meghalt Csák Máté, és I. Károly uralma ezután rövidesen végre az egész
országra kiteljesedett és megszilárdult. Az anarchikus állapotok
felszámolásával, majd okos reformokkal Magyarország egyik legszebb virágkora
vette kezdetét, aminek ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy Károly Róbert
uralkodói teljesítménye az egyik legkiemelkedőbb volt a magyar királyok
sorában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh3zo9GWZvT1XV6z9No81dfeSq6bES34ekzygFIYjDORC8KqpvKXoU-MgL_TcZsbYH2XFNhvS8h08spmYJreGaTROlzf8kqTfLQFM2PTaWPuXAEiu92PHUVzoxrGn3JSg7Sml91Jb1lQzv/s1600/rozgonyi+csata2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh3zo9GWZvT1XV6z9No81dfeSq6bES34ekzygFIYjDORC8KqpvKXoU-MgL_TcZsbYH2XFNhvS8h08spmYJreGaTROlzf8kqTfLQFM2PTaWPuXAEiu92PHUVzoxrGn3JSg7Sml91Jb1lQzv/s320/rozgonyi+csata2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-46990948752511738722013-01-12T11:47:00.002+01:002013-01-12T11:47:29.389+01:00<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Ma van 70 éve annak, hogy a Don-kanyarban a szovjetek áttörték a magyar 2. hadsereg védvonalait és rövid időn belül elsöpörték a gyengén felszerelt, átfagyott és nyomasztó létszámbeli hátrányban lévő magyar csapatokat. A magára hagyott magyar hadsereg német segítség hiányában hamar elvérzett az iszonyatos számbeli és technikai túlerő ellenében. A súlyos vereség "doni katasztrófa" néven vonult be a magyar történelembe. </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Emlékezzünk tisztelettel a hazájuktól távol elesett hős magyar katonákra!</b></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-24404701193883223322013-01-05T15:55:00.000+01:002013-01-05T15:55:08.482+01:00Magyarország földrajza<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: Arial;">Magyarország legmagasabb pontja<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Magyarország területének legmagasabb
hegycsúcsa – a honfoglalástól kezdve egészen ezer éven át – lényegében mindig a
Magas-Tátra legmagasabb pontja, a 2655 méteres Gerlachfalvi-csúcs volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Ezen a helyzeten nem változtatott a középkori
országhatárok benyúlása a Balkánra, sem az Árpádok halicsi terjeszkedése, sem
Nagy Lajos birodalma, sem Hunyadi Mátyás hódításai. (Esetleg ha a magyar
hadjáratok által érintett, és csak egészen rövid időre „meghódított”
területeket is figyelembe vesszük, akkor találhatunk ennél magasabb csúcsot
Magyarország „területén”, azonban ezek a pontok csak kissé erőltetetten
sorolhatók országunkhoz.) Ahogy nem változott a Gerlachfalvi-csúcs elsősége a
török-kor alatt sem, hiszen a Magas-Tátra vidéke mindvégig Magyarországnál
maradt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Tehát bő ezer éven át e <b><i><span style="color: maroon;">2655</span></i></b>
méteres hegycsúcs volt Magyarország legmagasabb „oltára”. Csakhogy a <b><i><span style="color: #333399;">Gerlachfalvi-csúcs</span></i></b> ezen kitüntetett
elsőségéről hosszú időn át csak nagyon kevesen tudtak, és akik tudtak róla
(vagy inkább „hitték”), azok sem tudták bizonyítani. Kilencszáz éven át egy sor
hegycsúcsról hitték és mondták azt, hogy az hazánk legmagasabb pontja. Azonban
ezt nemhogy pontosan lemérni nem tudták, de tegyük hozzá: a hobbiból űzött
hegymászás és „bakancsos turizmus” megindulása előtt sokakat ez nem is igazán
érdekelt. Végül aztán a XIX. század második felében, a fejlettebb mérési
technikák és a „turistaság” megjelenésével végre tudományosan is
megállapították, hogy hazánk legmagasabb pontja bizony a Gerlachfalvi-csúcs. A
haza legmagasabb „oltára” (ahogy a rajta elhelyezett emléktábla hirdette)
1896-ban a Millennium alkalmából új nevet kapott: átkeresztelték Ferenc
József-csúcsra. Sokak szerint az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója méltatlan
volt arra, hogy nevét viselje a haza legmagasabb csúcsa; azonban végül nem is
annyira emiatt, mint inkább a hatalom- és ideológiaváltások okán a XX.
században számos különféle – sokkal méltatlanabb – nevet viselt a csúcs.
Szerencsére ma már ismét Gerlachfalvi-csúcs a hivatalos neve (németül: Gerlsdorfer
Spitze, szlovákul: Gerlachovský štít).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Ritkán vizsgált szempont – és talán egy-két
történelmi-földrajzi érdeklődésű, kutató kedvű, hazafias érzelmű elvetemült
túrázón kívül nem is sokaknak jutna eszébe ilyesmiről cikket írni –, hogy a XX.
századi határváltozásokkal együtt hogyan változott az is, hogy éppen mikor
melyik csúcs volt a Magyarország aktuális politikai határain belüli legmagasabb
pont. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Mert bizony az első világháború után Trianon révén az
ország területének nagy részével együtt a Magas-Tátra is elveszett Magyarország
számára. Így lett az új, kis-Magyarország legmagasabb pontja a Mátra teteje, az
<st1:metricconverter productid="1014 m←ter" w:st="on"><b><i><span style="color: maroon;">1014</span></i></b>
méter</st1:metricconverter> magas <b><i><span style="color: #333399;">Kékes</span></i></b>.
Mivel akkoriban a határokon nem lehetett csak úgy szabadon átkelni és a
közlekedés is nehézkesebb volt, ezért e szomorú „kitüntetés” irányította rá a
figyelmet az eddig turisztikailag viszonylag elhanyagolt Mátrára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Az 1938 novemberi első bécsi döntéssel aztán ismét
változott az ország legmagasabb pontjának a helye. A Felvidék déli részének
visszacsatolásával egyidejűleg a Kékes boldogan adta át addig kissé rossz
szájízzel viselt címét az új északi határ mellett fekvő Rozsnyói-hegység egyik
legmagasabb csúcsának, az <st1:metricconverter productid="1293 m←ter" w:st="on"><b><i><span style="color: maroon;">1293</span></i></b> méter</st1:metricconverter> magas <b><i><span style="color: #333399;">Pozsáló</span></i></b>nak. Az Ökörhegynek is nevezett
Pozsáló (vagy Pozsálló) egyébként nem a legmagasabb csúcsa a Rozsnyói-hegységnek,
viszont a hegység 1322 méteres teteje, az Aranyasztal továbbra is Magyarország
határain kívül rekedt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A Pozsáló azonban csupán szűk fél évig tartotta első
helyezését, mivel Kárpátalja 1939 márciusi visszafoglalásával helyét a régi-új
északkeleti határon őrködő <b><i><span style="color: maroon;">2061</span></i></b>
méteres <b><i><span style="color: #333399;">Hóvár</span></i></b> (ruszinul: Hoverla)
vette át. A Hóvár egyébként a Máramarosi-havasok részét képező Csornahora – a
„Chornahora” amúgy „Fekete hegy”-et jelent, azonban e hegység nevét a magyarban
sem szokták lefordítani, csak legfeljebb magyaros írásmóddal írják le – teteje,
manapság pedig ez Ukrajna legmagasabb pontja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Másfél év múlva, Észak-Erdély visszacsatolásával az
ország legmagasabb pontjának tekintett csúcs ismét „áttevődött”, mégpedig a
Radnai-havasok <st1:metricconverter productid="2303 m←ter" w:st="on"><b><i><span style="color: maroon;">2303</span></i></b> méter</st1:metricconverter> magas
tetejére, a <b><i><span style="color: #333399;">Nagy-Pietrosz</span></i></b>ra. A
visszaszerzett területekkel kibővült Magyarország legkiemelkedőbb pontját a
kormányzó tiszteletére Horthy-csúcsra nevezték át.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Azonban a 2303 méteres hegytető is csak négy évig
maradt az ország főcsúcsa. A második világháború elvesztésével Magyarország
ismét az 1938 előtti határai közé szorult vissza. A háborút hivatalosan lezáró
1947-es párizsi békeszerződés aztán (még ha csak egészen pici területtel is)
még ehhez az állapothoz képest is tovább csonkította az országot, ez azonban az
ország legmagasabb ormának helyére nem volt hatással.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Így Magyarország hivatalos politikai határain belüli
legmagasabb pontjának címét 1944 óta újból a Kékes viseli. Az a tény, hogy a
Kékes hosszú évtizedek óta (kis-)Magyarország legmagasabb pontja, legalább
nagyban segítette a Mátra turizmusának fellendülését. Ha a határok ebben a
pillanatban megváltoznának, a Mátrának szerintem az már akkor is örök hírnevet
szerezne, hogy „a második legtöbb ideig volt Magyarország legmagasabb csúcsa”,
még ha nagyságrendekkel kevesebb ideig is, mint a Gerlachfalvi-csúcs.
Szerencsére ma már a határok jobb átjárhatósága miatt nem jelent gondot a
Kárpát-medence Kékesnél magasabb csúcsira való eljutás sem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Minthogy a mai kis-Magyarország hivatalos neve
„Magyarország”, ezért akár joggal használható is a Kékesre a „Magyarország
legmagasabb csúcsa” elnevezés, még ha az egyesek fülének – nekem is – rosszul
cseng és pontatlannak hangzik. Annál furcsább, mikor az informális
beszélgetéstől kezdve a „tudományos” írásokig gyakran „hazánk legmagasabb
csúcsának” nevezik a Kékest. (És gyanítom, hogy ezen írások szerzőinek
általában már eszébe sem jut, hogy történelmi okokból kifolyólag a mai
közigazgatási értelemben vett Magyarország területe nem egyezik meg a magyar
haza fogalmával.) Persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mekkora
területre szűkíti le a „haza” fogalmát. Az én hazám legmagasabb pontja mindenesetre
mindig is a Gerlachfalvi-csúcs volt, és politikai határoktól függetlenül mindig
az is marad…</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxPjMn9lOxYDACYIa3tQXSRrrQhd4ThArgJnBhIYbdkBk0UZAcPjtQFvNHOE40JoOe2dZLVW5gC7NHsLML_cE-WzXDsldfNeoMXTb1Slo1VvkGMdqgzcaLmYJnHDJ7BkCEBwWohx4wm7Nl/s1600/legmagosabb+az+orszagban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxPjMn9lOxYDACYIa3tQXSRrrQhd4ThArgJnBhIYbdkBk0UZAcPjtQFvNHOE40JoOe2dZLVW5gC7NHsLML_cE-WzXDsldfNeoMXTb1Slo1VvkGMdqgzcaLmYJnHDJ7BkCEBwWohx4wm7Nl/s320/legmagosabb+az+orszagban.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-91578977638861125712012-12-25T17:26:00.004+01:002012-12-25T17:26:46.831+01:00<b><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Minden kedves olvasómnak nagyon kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok!</span></b><br />
<b><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ádám</span></b>Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-24937564753624807432012-11-17T16:15:00.004+01:002017-10-30T16:49:00.356+01:00Magyarország az I.világháborúban<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "arial";">A caporettói áttörés<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial";"> Olaszország 1915-ös hadbalépését
követően, szűk két és fél éven belül tizenegy jelentős, mindkét oldalon súlyos
vérveszteséggel járó csata zajlott le az Isonzó folyó mentén. Az olaszoknak a
háborúhoz való váratlan csatlakozásáról és az Isonzó menti véres állóháború
harcairól egy régebbi cikkemben már beszámoltam: <a href="http://magyar-historia.blogspot.hu/2011/06/magyarorszag-az-ivilaghaboruban.html">Tizenkét csata az Isonzónál</a>. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial";">E szörnyűséges állóháború
eredménye olasz oldalon 660 000 fős, az Osztrák-Magyar Monarchia részéről
pedig 420 000 fős veszteség volt. (Veszteség = halottak + sebesültek +
hadifoglyok.) Jelentős létszámbeli fölényük ellenére az olaszok nem voltak
képesek áttörni az osztrák-magyar frontot, egyetlen lényegesebb eredményük a
Doberdói-fennsík – egy összesen 250 km<sup>2</sup>-es terület – elfoglalása
volt (a 6. isonzói csata során). Az olaszok csekély sikerét beárnyékolta az is,
hogy emberveszteségük eközben viszont a másfélszerese volt a Monarchiáénak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial";"> Az isonzói csaták sorát a
tizenkettedik, az úgynevezett caporettói áttörés zárta, 1917 őszén. Ekkor – az
előző tizeneggyel ellentétben – a központi hatalmak indítottak nagyszabású
támadást. Ez volt az első alkalom az olasz fronton, amikor a Monarchia csapatai
mellett a németek is harcba szálltak, igen jelentős segítséget nyújtva ezzel.
Noha az olaszok még így is enyhe számbeli fölényben voltak, ez már nem volt
olyan nyomasztó aránytalanság, ami kivitelezhetetlenné tette volna a támadást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial";"> A támadás kiindulópontjaként az
Isonzó felső folyásánál elhelyezkedő, addig csak mellékhadszíntérnek számító
Caporetto környékét jelölték ki. (Caporetto német neve Karfreit, ma pedig
[mivel Szlovéniában található] Kobarid-nak hívják. Mivel a háború előtti
határok alapján a Monarchiához tartozott, e hadi vállalkozást talán indokoltabb
lenne „karfreiti áttörésnek” nevezni [és néha valóban így is említik], azonban
a „caporettói áttörés” elnevezés sokkal megszokottabb és elterjedtebb, ezért
cikkemben én is ezt fogom használni.) A támadás Caporetto környéki döntő
részének végrehajtása az újonnan felállított német 14. hadseregre várt, mely
(nevével szemben nem csak németekből, hanem) hét német és nyolc osztrák-magyar
hadosztályból állt, parancsnoka pedig Otto von Below német tábornok volt. A
hadművelethez csatlakoztak Svetozar Boroevićnek (horvát tábornok) az Isonzó
többi szakaszán álló seregei is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial";"> A központi hatalmak offenzívája
1917. október 24-ének esős (a környező hegyekben havazós) reggelén, gázlövéssel
és hatalmas tüzérségi csapással vette kezdetét. Reggel 8-9-kor Tolmein és
Flitsch között az Isonzó völgyében több irányból támadásba lendült a 14.
hadsereg gyalogsága és néhány óra alatt megtörték az olasz 2. hadsereg
ellenállását, <st1:metricconverter productid="32 km" w:st="on">32 km</st1:metricconverter>
szélességben szakítva át a frontvonalat. Aznap estére elfoglalták Caporetto
városát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial";"> A következő két napban az Isonzó
túlpartján fekvő határhegység támpontjai is sorra a központi hatalmak kezére
kerültek. (E hegyi harcokban egy rohamcsapat élén vett részt [a később
„sivatagi róka” néven elhíresült második világháborús tábornok] Erwin Rommel
is, aki a caporettói áttörésben elért sikereiért decemberben a legmagasabb
német kitüntetést kapta meg. De számos ifjú magyar katona is kitűnt
bátorságával, akik csapataikkal óriási eredményeket értek el a hegyi harcokban,
fontos állásokat szerezve meg és több száz foglyot ejtve.) Az olasz arcvonal
ezzel összeomlott, a hadsereg bomlásnak indult, maradványait a bekerítés
fenyegette. Ezzel egy időben ugyanis Boroević Isonzó-hadseregei is csatlakoztak
a támadáshoz és rövid időn belül hátrálásra kényszerítették az Isonzó alsó
szakaszát védő olasz 3. hadsereget is. A központi hatalmak katonái kijutottak
az olasz síkságra és gyors tempóban nyomultak előre, ezért Luigi Cadorna olasz
főparancsnok kénytelen október 27-én volt elrendelni az olasz csapatok
visszavonulását a teljes isonzói frontszakaszon. A demoralizálódott olasz
katonák fegyvereiket eldobálva, rendezetlenül menekültek és tömegesen adták meg
magukat az osztrák-magyar és német csapatoknak, temérdek felszerelést és
hadianyagot hagyva hátra maguk mögött. </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;">(Ezt szemléletesen mutatja be Hemingway „Búcsú a
fegyverektől” című regénye is, amikor háborút megunt olasz katonák csoportosan „menekülnek
hadifogságba”, illetve a fegyvertelen visszavonulókat elrettentésképp hogyan
végzik ki tömegesen, fél perces hadbírósági „tárgyalást” követően…)</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "arial";">(A 3. hadsereg viszonylag rendezetten,
ám hatalmas (hadifogoly-)veszteséggel érte el a Tagliamento folyót.) Október
28-án a központi hatalmak elfoglalták az olasz fővezérség korábbi székhelyét,
Udinét is. A hadsereg összeomlása magával rántotta az egész olasz frontot, és
így az osztrák-magyar csapatok a karintiai arcvonalon, valamint a
Karni-Alpokban és a Dolomitokban is előre tudott nyomulni észak felől. Az olasz
csapatok maradványa a Tagliamento mögött próbált meg fölsorakozni, azonban
rövid idő múlva innen is vissza kellett vonulniuk. Az esőzésektől hirtelen iszonyatosan
megáradt folyó azonban rövid időre feltartóztatta a német, osztrák és magyar
csapatokat, ami így lehetőséget teremtett az olaszok számára, hogy a Piave
folyó mögé rendezetten vonuljanak vissza és ott megszilárdítsák védelmüket.
Ebben segítségükre volt, hogy az olasz hadsereg teljes összeomlása miatt
bekövetkezett vészhelyzetet látva szövetségeseik sürgősen francia és angol
csapatokat is átvezényeltek a Piavehoz. A központi hatalmak hadseregének nagy
része november 10-re felfejlődött a Piave alsó szakasza mentén, az új olasz
frontvonalat azonban itt már nem sikerült áttörni. A folyótól nyugatra fekvő
hegységekben sem jártak már jelentősebb sikerrel a későbbi támadások, amiket
így december elején leállítottak; és a Piave partján, valamint a hegységek déli
szélén téli védelemre rendezkedtek be. A német hadosztályokat az év végéig a
nyugati frontra szállították át. A megrövidült – de megerősített –
frontszakaszon új, közel egy egész évig tartó állóháború alakult ki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial";"> A caporettói áttörés – más néven
„caporettói csoda” vagy karfreiti áttörés – következtében az olasz hadsereg
összeomlott, a központi hatalmak szinte a teljes frontszakaszon bő 100 km-t
nyomultak előre, elfoglalva Olaszország északkeleti részét. Előrenyomulásukat
az olaszok csak a tél beálltával, antant-szövetségeseik által küldött csapatok
támogatásával tudták megállítani, a Piave folyónál. A súlyos kudarc után
Cadorna lemondott, helyét Armando Diaz vette át; az újjászervezett (és egyéb
antant-csapatokkal kiegészített) olasz haderő vezetését pedig ezentúl egy közös
brit-francia-olasz haditanács intézte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial";">A „caporettói áttörés” elnevezés alatt a szakértők
néhol csak az 1917. október 24. és 27. közti időszakot, máskor az október 24.
és november 10. közöttit, megint máskor pedig az október 24. és december 2.
közötti eseményeket értik. Akármekkora szakaszt is veszünk bele, az
mindenesetre biztos, hogy ez az áttörés alapvető fordulatot és óriási mozgást
hozott az addig (és utána is) abszolút állóháború jellegű olasz front
alakulásába; és a hegyi terepen való frontáttörés világ-hadtörténelmi
jelentőségű példájává lett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial";">Az 1917. október 24. és november 10. közötti
harcokban az olaszok 340-360 000 katonát vesztettek (ebből 300 000
hadifogoly), és még 350-360 000 főnyi katonaszökevényt pedig messze a
hátországban szedtek össze. Mindemellett az olaszok egyszerre elveszítették
tüzérségük felét és még töméntelen sok hadifelszerelésüket. Németország és a
Monarchia együttes veszteségei ezzel szemben 70 000 főt tettek ki (ami
természetesen szintén igen súlyos véráldozat).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial";">A központi hatalmak az áttöréssel közvetlen céljukat
már az első pár napban elérték. A hosszú távú célt – az olaszok végleges
legyőzését – azonban számos tényező miatt – az antant bőséges katonai és anyagi
túlereje, a német csapatok átcsoportosítása, az utánpótlási nehézségek, stb. –
sajnos a caporettói áttörés sem hozta meg számunkra…<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWkhTL5Oe9ib8HqxnnoC-jLhzmY-rT44JwBeQPBUM-3U0VYTrPy0Roz2pX_zM9SAC4MEFHnl4Ivrgp54NMSZyfmVMNuxT3P9sg4NhJEqFZKYS-8Vue0btBoLPfnGdwY_PCg9oeS-d1bSB6/s1600/olasz+front+m%C3%A1solata.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="229" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWkhTL5Oe9ib8HqxnnoC-jLhzmY-rT44JwBeQPBUM-3U0VYTrPy0Roz2pX_zM9SAC4MEFHnl4Ivrgp54NMSZyfmVMNuxT3P9sg4NhJEqFZKYS-8Vue0btBoLPfnGdwY_PCg9oeS-d1bSB6/s320/olasz+front+m%C3%A1solata.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLtekEncX1Yi3QqSAY0WRI9AAIwsCB4Z1XdrScNZuPtKhCCZncsmC-npceAeyMhmTQ6yoHzbG7NWhKQxp5NHwhOuUEI4FbIUol46Uvv9q5PRMMfyAs9bZ7mP7Qq1D1yC_86l6D1VZWnmBq/s1600/caporetto2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLtekEncX1Yi3QqSAY0WRI9AAIwsCB4Z1XdrScNZuPtKhCCZncsmC-npceAeyMhmTQ6yoHzbG7NWhKQxp5NHwhOuUEI4FbIUol46Uvv9q5PRMMfyAs9bZ7mP7Qq1D1yC_86l6D1VZWnmBq/s320/caporetto2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "arial";"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-48916477285388670382012-10-28T16:59:00.001+01:002012-10-28T16:59:37.766+01:00A Magyar Szent Korona Országai 1910<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: Arial;">Magyarország vármegyéi – Szilágy, Szolnok-Doboka,
Beszterce-Naszód<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial;"> Hazánk – XX. század elején érvényes közigazgatás szerinti
– vármegyéinek ismertetését ezúttal Szilágy, Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód
megyékkel folytatjuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial;">Emlékeztetőül a Magyar Szent
Korona Országainak 1910 táján érvényes állapotáról:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial;">Területe: 325 400 km<sup>2</sup><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial;">Lakossága:
20 886 000 fő<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial;">Magyarság aránya: 48%<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<u><span style="font-family: Arial;">Szilágy<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> E stilizált medvefejre emlékeztető
megye (melynek „szemei” a megye két rendezett tanácsú városa, kis „pisze orra”
pedig Kraszna település) ilyen néven hazánk egyik legfiatalabb vármegyéje. Noha
területén a magyarság már a honfoglalás idején letelepedett, Szilágy vármegye
helyén korábban Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék osztoztak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Szilágy vármegye magába foglalja a
hepehupás Szilágyságot, déli részére pedig a Réz- és a Meszes hegységek nyúlnak
be. A Szilágyság mint tájegység egy külön néprajzi cikket is érdemelne
(tervezem, hogy sort is kerítek majd rá). Jelenleg csak annyit jegyezzünk meg róla,
hogy a Szilágyság egy „hepehupás” dombvidéki táj Erdély határán, melyet egykor
sűrű erdők borítottak (ezeknek ma már szinte nyoma sincs). Neve is onnan
származik, hogy régen a magyar nyelvben gyakran jellemző fafajták nevéből
szóvégi „-gy”-vel (előtte egy magánhangzóval) képeztek erdőneveket (és
folyóneveket), s így kapta e szilfás dombvidék is a Szilágy nevet. A
Szilágyságot sűrű vízhálózat barázdázza keresztül, nevezetesebb folyói és
patakjai a Szilágy, a Kraszna, a Berettyó, a Zilah, valamint a megye keleti
szélén keresztülfolyó Szamos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Mint említettem, a Szilágyság a
magyarok által egyik legkorábban benépesített területek közé tartozott. Hét
évszázadon keresztül (még a tatárjárás után is) etnikailag meglehetősen
homogén, túlnyomórészt magyarok lakta terület volt. Mindezt azonban a XVI-XVII.
század háborús pusztításai drasztikusan megváltoztatták. A török-kor első
évtizedeiben még 50 000 ember lakott a Szilágyságban (szinte mind
magyarok), míg a Rákóczi-szabadságharc után már csak 33 000, ráadásul a
román beköltözések miatt eddigre lassacskán kiegyenlítődött a területen élő
magyarok és románok aránya. E szomorú vérveszteségek után a szilágysági
magyarság kisebbségbe kerülésének útján a következő „lökést” a földesurak
meggondolatlan és önző telepítéspolitikája adta. Olcsóbb munkaerő reményében
ugyanis újabb román csoportokat telepítettek be Erdélybe, így ide is, aminek
következtében a XIX. századra a Szilágyságban átbillent a népességi mérleg a
románok javára. 1876-ban Kraszna és Közép-Szolnok megyékből, valamint Doboka
vármegye egy részéből létrehozták Szilágy vármegyét. Az új vármegye
lakosságának azonban már csak 37,9%-a volt magyar…Trianon következtében teljes
területe Romániához került, azóta ez az arány még tovább romlott. 1968-ban, az
új román megyék kialakításakor újból létrejött „Szilágy megye”, ez azonban a
korábbinál kicsit keletebbre tolva, enyhén módosult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Szilágy vármegye legjelentősebb települései
Szilágysomlyó, Zilah és Kraszna voltak. Szilágysomlyó a fejedelemség korában
Kraszna vármegye székhelye, valamint a Báthory-család somlyói ágának
legjelentősebb birtokközpontja volt. Maga Báthory István fejedelem is itt
született. Zilah pedig az 1876-ban létrejött Szilágy vármegye székhelye és
legnagyobb városa lett (92,7%-ban magyar lakossággal). Ugyancsak Szilágy megye
keleti részén, a Szamos közelében található a többszörösen híressé vált Zsibó,
ahol 1705-ben a Rákóczi-szabadságharc egyik fontos csatája zajlott, valamint
amely település a Wesselényiek birtokközpontjaként vált nevezetessé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<u><span style="font-family: Arial;">Szolnok-Doboka<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Szolnok-Doboka vármegye ilyen
összetételben ugyancsak 1876-ban jött létre. Esetében azonban neve mindkét
tagjának volt megyenév-előzménye, hiszen területét Belső-Szolnok vármegyéből és
Doboka vármegye középső részéből hozták létre (valamint kisebb részt Kővár
vidékéből).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> A korai Árpád-korban alakult ki a
Szamos-Tisza-i sószállító útvonal mentén az egészen különleges „szerkezetű”
Szolnok vármegye, melynek két tömbjét több száz kilométer választotta el
egymástól. Belső-Szolnok megyének Szolnok vármegye egymástól távol eső két
tömbje közül az Erdély szélén lévő sóbányák környékén kialakult keleti tömböt
nevezték; megkülönböztetésül az ország belsejében a Tiszánál lévő
Külső-Szolnoktól. Az Árpád-kor után Belső-Szolnok megye is szétvált két részre:
Belső- és Közép-Szolnokra. Belső-Szolnok ekkortól kezdve az erdélyi vajda
fennhatósága alá tartozott. Belső-Szolnok gyéren lakott, de ásványkincsekben
gazdag terület volt. Legjelentősebb az itteni só volt, melynek legfőbb bányája
Désaknán létesült. A megye déli része a Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés
több fontos eseményének volt színhelye. A vármegye székhelye a Kis- és
Nagy-Szamos összefolyásánál elterülő Dés volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Doboka ugyancsak elég képtelen
formájú vármegye volt. Ez ugyan egy tömbből állt, ám egészen furcsa alakban: a K-Ny
irányban hosszan elnyúló megye körülbelül <st1:metricconverter productid="150 km" w:st="on">150 km</st1:metricconverter> hosszú, ám mindössze
20-<st1:metricconverter productid="30 km" w:st="on">30 km</st1:metricconverter>
széles volt. Nem is csoda, hogy később lassan „feldarabolódott”, egyes részeit
fokozatosan a szomszéd, illetve újonnan kialakuló megyékhez csatolták. Doboka
vármegye megszervezője egyébként a névadó Doboka volt, Csanád vezér apja. A megye
székhelye először Doboka vára volt (a Szent István idején épült négy erdélyi
királyi vár egyike), később Bonchida, még később pedig Szék. Egykor Doboka
megye területén feküdt (később Kolozs vármegyéhez került át) az a bizonyos
Nagyesküllő nevű falu is, mely arról nevezetes, hogy miután Töhötöm (Tétény)
vezér legyőzte az erdélyi blakok vezérét, ''Gelou''-t (Gyalu), Erdély blak
lakói itt tettek hűségesküt a győztesnek, és a helyet ennek emlékére nevezték
el Esküllőnek. (A névhasonlóság miatt sokáig azt hitték (illetve saját
származás-elméletük "alátámasztására" a román történészek többsége
máig szajkózza [alaptalanul]), hogy a blakok a "vlach"-okkal, tehát
az oláhokkal (románokkal) azonosak. Mára bebizonyosodott, hogy a honfoglalás
idején itt élő blakok keleti, törökségi eredetű népek voltak, tehát semmi közük
nem volt a környékre bő 400 évvel később beszivárogni kezdő románokhoz.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> 1876-ban az egykori Doboka vármegye
keleti részét Szilágyba, nyugati részét Beszterce-Naszódba olvasztották,
középső részéből, valamint Belső-Szolnokból pedig létrehozták Szolnok-Doboka
vármegyét, melynek székhelye Dés lett. Szolnok-Doboka megye területe (1910-ben)
4786 km<sup>2</sup> volt, lakossága 251 900 fő, melynek ekkor már csupán
20,7%-a volt magyar. A megye két rendezett tanácsú városa Dés és Szamosújvár
volt, mindkettő közel 70%-ban magyar lakosságú. Désről már volt szó;
Szamosújvár pedig egyrészt arról volt nevezetes, hogy az erdélyi örmények
központja volt („Örményváros”-nak is nevezték), másrészt hírhedt várbörtönéről
volt ismert (Rózsa Sándor is itt végezte).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<u><span style="font-family: Arial;">Beszterce-Naszód<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Az északról a Radnai-havasok, délről
a Kelemen-havasok által határolt Beszterce-Naszód vármegye szinte teljes területét
zordon hegyvidékek borítják. Egyetlen lankásabb része a délnyugati csücske, itt
alakult ki (a folyója nevét felvevő) Beszterce városa is. A várost 1200 körül
alapították az e vidékre akkortájt betelepített szászok – csak ők Besztercét
eredetileg „Nösen”-nek nevezték. A későbbi vármegye másik legjelentősebb
települése Radna volt, melynek környékén az Árpád-kori Magyarország
legfontosabb ezüstbányáit művelték.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> E két város és környéke tehát főként
német anyanyelvűkkel népesült be; majd tágabb környezetével együtt „Beszterce
vidéke” néven önálló szász kerületté alakult, kiváltságos jogokkal, saját
hatóságokkal és királygróffal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Az 1241 tavaszán betörő tatárok kegyetlen pusztítást
vittek végbe a vidéken, Besztercén és Radnán is több ezer ember gyilkoltak le.
E tragikus eseményeket azonban a gazdag városok viszonylag hamar kiheverték, a
lemészárolt lakosok helyére új német telepesek érkeztek. Beszterce-Radna vidéke
így egészen a XX. századig Észak-Erdély legnagyobb összefüggő, szász lakosságú
területe maradt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A kormányzóságról való lemondásáért cserébe 1453-ban
Hunyadi János kapta meg – a szász önkormányzat sérelmére – örökletes főrendi
címként (állítólag ez az első ilyen volt Magyarországon) a „besztercei
grófságot”, amely lényegében azt jelentette, hogy a Hunyadi-család grófságként
birtokba kapta a besztercei szász kiváltságos területet. Ez az állapot azonban
nem tartott nagyon sokáig, mert Hunyadi Mátyás 1465-ben a grófságot
megszüntette és helyreállította a szászok autonómiáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A XVI-XVII. század fordulóján a román betörések
és Basta rablóhadjáratainak
következtében a szász (és magyar) lakosság megfogyatkozott, helyükre tömegesen
települtek be románok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A terület nagyja (Naszóddal és Radnával együtt)
1764-ben az erdélyi határőrvidék része lett és katonai igazgatás alá került,
csupán Beszterce város és közvetlen környezete maradt autonóm terület, ahova a
vidék megmaradt szász lakosságának nagy részét át is költöztették.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A kiegyezés után Beszterce vidékének kiváltságait
megszüntették, majd a területet 1876-ban a szomszédos megyék rovására néhány
irracionális nyúlvánnyal toldották meg – főként délkeleten, az országhatár
mentén – és Beszterce-Naszód néven önálló vármegyévé szervezték. Székhelye a
Borgói-hágó felől érkező és más utak kereszteződésében kiváló fekvést talált
egykori vásárhely Beszterce lett. Az egykori gazdag város azonban a vasút
kárvallottja lett, ugyanis a főbb vasúti vonalak elkerülték, és a mellékvonalak
is csak viszonylag későn értek el ide, így a kereskedelmi forgalom elterelődött
innen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A XX. század elején a megye lakosságának 8,4%-a volt
magyar és 20%-a német, Beszterce városának pedig 21,3%-a magyar és 44,1%-a
német (a többi nagyrészt eddigre már román).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Trianon következtében Beszterce-Naszód vármegye
teljes egészében Romániához került. A második bécsi döntésnek köszönhetően
1940-44 között újra Magyarország részévé lett, a háború után azonban megint
Romániának ítélték.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6qkQl0WVCEEQGmP56CTeqASVgJC06ORR2F7WFaj2uvErkSwDbSFj3fvtA-LMH1C0sHBOvFya2jB39T-Fx7iILdRkbTDWxGnNvtnXXggEU4XyrtI7YHM7Eh6Gh_KUA7UGunC0jcdVp0CLK/s1600/Szil%C3%A1gySzDBN.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6qkQl0WVCEEQGmP56CTeqASVgJC06ORR2F7WFaj2uvErkSwDbSFj3fvtA-LMH1C0sHBOvFya2jB39T-Fx7iILdRkbTDWxGnNvtnXXggEU4XyrtI7YHM7Eh6Gh_KUA7UGunC0jcdVp0CLK/s320/Szil%C3%A1gySzDBN.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-3377625321009639522012-10-07T10:21:00.001+02:002012-10-07T10:21:19.992+02:00Betyárok<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: Arial;">A leghíresebb betyárok áttekintése<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Betyároknak hagyományosan azokat az
újkori Magyarországon élt útonállókat, zsiványokat, bujdosó rablókat,
fosztogató szegénylegényeket nevezzük, akik köré az utókor történeteiben –
esetenként már saját korukban – különféle „legendák”, mondák szövődtek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Magyarországon a kóborlásból,
fosztogatásból élők számának rohamos növekedése először a XVII-XVIII. század
fordulóján kezdett súlyos társadalmi problémát jelenteni. Az elbocsájtott
végvári katonák tömegei, bűncselekmények miatt vagy „politikai okokból” bujdosó
szegénylegények, az elavult osztrák katonaállítási rendszer által „kitermelt”
katonaszökevények, munkátlan csavargók, valamint a fokozatosan növekvő számú
(és így egyre szegényebb) zsellérek adták a társadalmi bázisát az ekkoriban
kialakuló „betyárvilágnak”. Voltak persze olyanok is, akik egyéni tragédiájuk,
szerelmi csalódásaik, kisebb bűneik miatt sodródtak bele a betyárok életébe. A
hírhedt betyárok legtöbben a Dél-Alföldről (nevezetesen Csongrád megyéből)
származtak és arrafelé is követték el rablásaikat. Bár betyárok Erdélyben is
voltak, innen igazából senki sem emelkedett ki közülük olyan idealizált hőssé,
mint például az Alföldön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> A betyárok egy része népi hőssé
vált, – főként akik a magyar szegény emberek szempontjából „jó” ügyért álltak
ki; például az elnyomó osztrák zsandárok, vagy pökhendi gazdag urak kárára
cselekedtek, a magyar szabadságért küzdöttek, vagy szomorú és jogosnak érzett
okokból kifolyólag váltak betyárrá, netán valóban a szegényeket és elesetteket
segítették –, többségük azonban az emberek által rettegett és a korabeli
köztudatban is gazembernek tekintett zsivány volt. Az elszaporodó lótolvajok,
útonállók, gyilkosok, vásárokban és kocsmákban verekedő betyárok súlyos
veszélyt jelentettek az ország rendjére és békéjére, az emberek biztonságára. Hogy
a korábban szinte mindenki által elítélt, haláluk után pedig hamar elfelejtett
betyárok után a XIX. század derekán sok „derék betyárt” is számontartottak, az
annak is köszönhető, hogy a szabadságharc és a kiegyezés közötti osztrák
elnyomás idején már/még érdemnek számított a hatalmat és annak képviselőit
kijátszani. Természetesen nem feltétlen jó tettei miatt vált valaki hírhedt
betyárrá: sok esetben talán csak arról volt szó, hogy valaki oly régóta és oly
ügyesen csúszott ki mindig a zsandárok kezei közül, hogy lassacskán már
országszerte elkezdték kalandos történeteit elbeszélni, mindig egy kicsit
jobban kiszínezve… A „klasszikus” magyar betyárvilágnak a kiegyezés után
szakadt vége. Az 1868-ban kinevezett kormánybiztos Ráday Gedeon nagy
apparátussal, kérlelhetetlen következetességgel és gyakran kegyetlen szigorral
– de eredményesen – számolta fel a vidék életét megkeserítő betyárvilágot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Noha a betyárok (egy-két legendás
kivétellel) nem váltak olyan nemzeti hősökké, mint a Balkánon a törökök ellen
harcoló megfelelőik; sokuk személyével kapcsolatban mégis számos népköltészeti
mű, ballada, monda, dal, regény, játék és tánc keletkezett. Ezek egy része
valós eseményeket vagy jellemvonásokat örökít meg, mások pusztán mesének
tekinthetők.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> A betyároknak több fajtáját is
megkülönböztethetjük, több szempont szerint is. A „gyalogbetyárokat” – akiknek se lova, se felszerelése nemigen volt
– például nem sokra tartották, míg a lovas betyárok egy sokkal „előkelőbbnek”,
elismertebbnek tekintett kategóriát képviseltek. A betyárok megkülönböztetése
azonban sokkal értelmesebb cselekedeteik alapján. Be kell valljuk, hogy a
betyárok többsége közönséges bűnöző volt. Legrosszabbjaik – akiket nemzeti
nagyjaink is a magyarság egyik legkártékonyabb ellenségének tekintettek –
gátlástalanul fosztogattak, válogatás nélkül gyilkoltak és kegyetlenkedtek,
egyetlen céljuk a zsákmányszerzés volt. Az úgynevezett „futóbetyárok” ellenben
sajnálatra méltó, üldözött szegénylegények voltak, akiknek élete az állandó
bujdosásból, menekülésből, alkalmi bűncselekményekből állt. A betyárok
legnevesebb „fajtáját” pedig azok legendává vált „derék, igazi betyárok”
alkották, akik hírhedtek voltak az elnyomó hatalom kijátszásáról, és híresek a
szegények segítéséről, bátorságukról és epekedő leányok sorának szerelméről. Az
efféle betyároknak utólag még bűneiket is elnézték, sőt, kisebb
bűncselekményeik, melyek a szegény társadalmi rétegek szemében az igazság
érzetét keltették, még valódi virtusszámba is mentek. Nyilván a fennmaradt
betyármondák többsége róluk, ez utóbbi „kategóriáról” szól, mégha legtöbbször
kissé kiszínezve és a pozitív cselekedetek, valamint jellemvonások
felnagyításával is. A „betyárromantika” e leghíresebb alakjait, azokat a nép
hőssé vált betyárokat vesszük most sorra néhány mondatban, akiknek bár bűneik
elvitathatatlanok, bizonyos cselekedeteikből kifolyólag mégis a szegény emberek
által tisztelt hősökké váltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="font-family: Arial;">Angyal
Bandi</span></u><span style="font-family: Arial;"> (1760–1806)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Angyal Bandi, a legrégebbről ismert,
országos hírű igazi betyár – persze voltak előtte is közismert betyárok,
azonban amolyan „klasszikus”, országos hírű lovas „derék” betyárként ő volt az
első. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Ónody András néven, Sajószentpéteren látta meg a
napvilágot; és amiben még kitűnik betyár elődei és utódai közül: ő nemesi
származású volt. A róla fennmaradt számtalan történetnek épp ez volt az egyik
pikantériája, mivel az embereket kiemelten foglalkoztatta az „úri betyár”
története.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Nem tudni, hogy az iskolázott, négy nyelvet beszélő, nemes
származású Ónody András miért sodródott a „betyáréletbe”. Az 1780-as évektől
kezdve lovakat lopott (általában a Hortobágyról), orgazdasággal foglalkozott,
várásokat szalajtott szét. 1787-89-ben két évet ült a kassai börtönben – nyolc
évi büntetésének ilyen fokú enyhítését is nagyrészt származásának és rokoni
kapcsolatainak köszönhette. Szabadulása után felkereste régi cimboráit,
folytatta korábbi életmódját. Rablásait főként Borsod, Gömör és Abaúj
megyékben, valamint a Hajdúságban, a Hortobágyon és a Nagykunságban követte el;
több megyében körözték. 1799-ben ismét két évre ítélték az ekkor már Angyal
Bandiként ismert Ónodyt, azonban mivel önszántából nem vonult börtönbe, ezért
országos körözést adtak ki ellene. Az időközben négy évre súlyosbított
börtönbüntetését azonban már nem kezdte meg, mert 1806 novemberében, bujkálás
közben egyik birtokán meghalt kelevényben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Angyal Bandit jó kiállású embernek tartották;
jellemző volt rá, hogy cifra pásztorgúnyában járt, borzas bajszát pedig pödörve
viselte. Halála után ő lett a lovas betyár mintaképe, sok szegénylegény és
bujdosó példaképévé vált, akik közül többen nevét is felvették.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="font-family: Arial;">Juraj
Jánošík</span></u><span style="font-family: Arial;"> (1688–1713)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> A magyarországi nemzetiségek közül
kétségkívül a rácok (szerbek) álltak legközelebb a betyáros életmódhoz, a
rablásból és gyilkolásból való önfenntartáshoz. És bár alighanem a legtöbb
nemzetiségi betyár közülük is került ki, a szerb banditák túlnyomórészt
véreskezű, kegyetlen gyilkosok voltak, akikről magyar embernek nem sok oka lett
volna meséket zengeni. Valószínűleg ezért lehetséges, hogy a leghíresebb
nemzetiségi betyár – még ha nem is tartozik a „klasszikus” betyárok típusához –
a Magyar Királyság egyik békésebb természetű népéből, a tótok (szlovákok) közül
került ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Ő volt Juraj Jánošík, aki Juro, vagy
magyarosan Jánosik György néven is ismert. A Trencsén vármegyei Terhelyen
(akkoriban Tyerchova) született. 18 évesen beállt Rákóczi seregébe. A trencséni
csatában fogságba esve, kényszersorozás útján a császári seregbe került, ahol
megismerkedett egy hírhedt zsiványkapitánnyal, akinek 1711-ben beállt a
Kiszucai-hegyekben bujdosó bandájába. Jánošík később maga lett a betyárcsapat
kapitánya, melynek élén a Felvidék hegyei közt folytatta rablásait, valamint
Lengyelországból csempészett lovakat. 1713 márciusában elfogták és
Liptószentmiklóson kegyetlenül (horoggal átszúrással) kivégezték.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Később, mikor a születő szlovák
nemzeti mozgalomnak példaképekre volt szüksége, Jánošík alakja fokozatosan az
elnyomás elleni szimbólummá, sőt, „szlovák nemzeti hőssé” magasztosult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="font-family: Arial;">Zöld
Marci</span></u><span style="font-family: Arial;"> (1790–1816)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Berettyóújfaluról származó híres
alföldi, sárréti betyárvezér. Bátor lovas és vakmerő zsivány hírében állt, aki
kifosztotta az uraságokat és vonzó külseje miatt a lányok kedvence is volt.
1816 késő őszén a fegyverneki pusztában társaival együtt elfogták és
felakasztották. Személye rövidesen a magyar irodalom, a betyárballadák és a
ponyvaregények egyik leggyakrabban ábrázolt alakjává vált, esetenként még
népművészeti alkotásokon is megjelent…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="font-family: Arial;">Rózsa
Sándor</span></u><span style="font-family: Arial;"> (1813–1878)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Kétségkívül a leghíresebb betyár. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> A szegedi tanyavilágban született,
egy híres lótolvaj fiaként. Első bűntettét 23 évesen követte el két társával:
elloptak két tehenet, amiért Rózsát másfél évi börtönbüntetésre és
háromhavonkénti 25 botütésre ítélték. Ő azonban 10 hónap után megszökött a
szegedi börtönből és amolyan tipikus „futóbetyárrá” vált, akinek élete az
állandó menekülésből, a pusztában és tanyákon való bujkálásból állt. Lovakat és
marhákat hajtott el, tanyákat és udvarházakat rabolt ki, katonákat és más
hivatalos személyeket megölt. A folyamatos üldöztetésbe belefáradva 1844 végén
kegyelemért folyamodott, kérvényét azonban elutasították.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">1848 őszén Kossuth engedélyével és menlevelével
szabadcsapatot szervezett a szerbek ellen, azonban 150 fős csapatát
fegyelmezetlenség miatt pár hónapon belül feloszlatták. Alighanem a
szabadságharcban való részvétele is hozzájárult ahhoz, hogy később oly
nevezetes népi hőssé vált. Az időközben letelepedő és megházasodó Rózsa Sándort
azonban a szabadságküzdelem második felében már hiába kérték csapata
újjászervezésére, mert a békés útra térő bandavezér azt állította, hogy mióta
becsületes ember lett, korábbi társai kutyába sem veszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">A szabadságharc leverése után – amikor már forradalmi
szervezkedéssel is vádolták – ismét menekülnie kellett (melynek során családját
hátrahagyva, az elfogására érkező egyik katona megölése árán tudott meglépni)
és fejére kirívóan magas, 10 000 ezüstforintos vérdíjat tűztek ki,
valamint háromnyelvű, országos körözőlevelet adtak ki. A hajtóvadászatok
mellett különféle szigorú intézkedéseket is foganatosítottak az ekkor már
legendás betyár elfogása végett: például súlyos büntetésre számíthatott
mindenki, aki egy betyárnak szállást vagy élelmet adott. Letartóztatták Rózsa
Sándor feleségét is, ám értékelhető információkat tőle sem tudtak szerezni
férje hollétéről. Éveken át hiába üldözték. Egyre szorult a hurok, mindenkit
letartóztattak, akinél Rózsa Sándor megfordult (noha a nevét óvatosságból
ekkoriban nemigen mondta ki senki), minden apró jelből próbáltak a nyomára
bukkanni, egy alkalommal pedig két vadászó pandúr majdnem véletlenül találtak
rá, ám őket néhány puskalövéssel elzavarta. Rejtőzködés, váratlan
felbukkanások, kalandos szökések, lövöldözések, lovas üldözések…ezek
jellemezték Rózsa Sándor ekkori életét. Végül a betyárvezér szemében gyanúba
keveredett a Rózsát sokszor megmentő és bújtató egyik gazda, akit ezért Rózsa
felelősségre akart vonni. Az incidens azonban dulakodássá fajult, melynek során
Rózsa egykori segítője halálos sebet kapott, a gazda felesége viszont fejszével
fejbecsapta, majd a szomszédok segítségével megkötözte az eszméletlen betyárt.
1857 derekán így – a sors különös fintoraként egykori társa és egy asszony
révén – került fogságba az évtizedeken át hasztalan üldözött, hírhedt Rózsa
Sándor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Először kötél általi halálra, majd a
császár kegyelméből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A hírhedt
kufsteini várban, később pedig a theresienstadti börtönben raboskodott, szigorú
őrizet alatt. 1868 áprilisában azonban mindenki meglepetésére – Mária Valéria
hercegnő születésének alkalmából – váratlanul amnesztiával kiengedték.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Rózsa Sándor mindig szerette az
igazságot – a maga érzete szerint persze. Az ő esetében valódi értelme volt a
„betyárbecsületnek” is. Ártatlan embereket igyekezett nem bajba keverni és
legtöbbször a jómódúaktól lopott, a szegényeket, valamint az őt segítőket pedig
gyakran megjutalmazta, ígéreteit megtartotta. A zsákmányt társaival egyenlően
osztotta szét, saját magának sosem juttatott többet. Tulajdonképpen rendkívül
igazságszerető ember volt, csak a módszerei nem illettek modern, rendes ország
kereteibe. 1868-as szabadulása után sokak meghökkenésére Pestre utazott, és azt
kérte a miniszterelnöktől, hogy hadd lehessen pandúr és ő, a betyárvilág
alighanem legjobb ismerője, ezután hadd üldözze a törvényszegőket. Kérését
azonban írástudatlanságára hivatkozva elutasították. Így Rózsa hiába próbált jó
útra térni, rövidesen ott folytatta, ahol elfogatása előtt abbahagyta.
Társaival postakocsikat raboltak ki, vonatokat siklattak ki, lövöldözésekbe
keveredtek. Megsebesülésekor elfogták, de a várbörtönből megszökött. 1869
januárjában aztán Ráday Gedeon csellel Szegedre csalta és ott elfogatta.
Halálra ítélni nem merték, mert tudták, hogy a szegények nagy „szabadsághőse”
azon nyomban mártírrá válna. Így végül életfogytiglani börtön lett a sorsa. A
hírhedt szamosújvári börtönbe szállították, ahol egészsége leromlott és a
„betyárkirály” tömlöcben halt meg, tüdőbetegségben, 1878. november 22-én, 65
éves korában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Rózsa Sándor már a saját korában is legendává vált.
Nevét ismerték az országhatárokon túl is, életéről és kalandjairól irodalmi
művek születtek. Mondák, népdalok, tetteit és kalandjait elbeszélő történetek
egész tömkelege fűződik nevéhez. Sötét hajú és bajszú, szigorú tekintetű ember
volt. Betyártettei főként az Alföldhöz (különösen a Dél-Alföldhöz)
kapcsolódtak, ám országszerte tudták, hogy semmi jót nem jelent, ha „Rózsa
Sándor összevonta a szemöldökét”…Mondták róla, hogy soha senki nem hallotta
káromkodni, és mondtak még persze sok mást is, aminek jó ha a fele igaz. Azt
mindenesetre senki nem vitathatja el tőle, hogy ő lett hazánk leghíresebb,
legtöbbet emlegetett, igazi kalandos életű betyárja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="font-family: Arial;">Sobri
Jóska</span></u><span style="font-family: Arial;"> (1809–1837)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Sobri Jóska, másként: Zsubri Jóska,
eredeti nevén: Pap József, egy kanász fiaként látta meg a napvilágot a Sopron
melletti Sobor majorban, melyről későbbi nevét is kapta. Betyárcsapatával
híres, rajtaütésszerű rablótámadásokat hajtottak végre a Dunántúlon, egy ízben
még császári ezredes kastélyát is kifosztották. 1837. február 17-én (Tolna és
Somogy megye találkozásánál) a Lápafő határában lévő erdőben kerítették be
Sobri Jóskát, a hírhedt dunántúli betyárt és csapatát a zsandárok. Végsőkig
elszánt tűzharc alakult ki az erdőben, a sarokba szorított betyárok még
sebesülten sem adták meg magukat. Miután Sobri embereit a zsandárok – súlyos
veszteségek árán – sorra lelőtték, a sebesült bandavezért pedig egyre
szorosabban körülvették, kilátástalan helyzetét látva Sobri Jóska egy fának
támaszkodott és szíven lőtte magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> A közismerten helyes, magabiztos,
hetyke és halált megvető bátorságú Sobri Jóska mindössze 27 éves volt.
Alighanem Rózsa Sándor után a leghíresebb magyar betyárrá vált. Sobri azonban
kétes hírnevét sokkal rövidebb életidő alatt „érdemelte ki”, mint Rózsa Sándor.
A Dunántúl rettegett betyárja, Sobri Jóska neve körül is valóságos kultusz
alakult ki: balladák, mondák, népdalok és táncok őrzik emlékét, a róla szóló
népballadák pedig idővel őt is afféle tulajdonságokkal ruházták föl, mint
például, hogy csak a gazdagokat bántotta, a szegényeket pedig segítette, és
hasonlók.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="font-family: Arial;">Vidróczki
Márton</span></u><span style="font-family: Arial;"> (1837–1873)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Legendás mátrai betyár. A Heves
megyei Mónosbélről származott, apja juhász, ő maga pedig gyermekként
kondásbojtár volt. 1859-ben besorozták, ám ő megszökött a katonaságtól és
betyárnak állt. Egyszer Verpeléten elfogták és becsukták, ám néhány év múlva a
börtönből is megszökött. A Mátrában és vidékén kalandozott, rendszerint csak a
gazdagoktól rabolt, a szegényeket nem bántotta (de volt, hogy nemes úr életét
is pont ő mentette meg). Ha máshonnan nem, „A Vidrócki híres nyája<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;">Csörög-morog
a Mátrába…” kezdetű dalból szinte mindenki ismeri nevét. A hiedelem szerint
derék, puskákkal bőven felszerelkezett ember volt, akin ráadásul nem fogott a
golyó…Állítólag egyik bandatársa ütötte agyon álmában, Mátraverebély határában.
Egerben helyezték örök nyugalomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Számos monda kering kalandjairól,
mulatozásairól és haláláról – főként a Mátra vidékén –, valamint gyönyörű szép,
gazdag szerelméről, akivel sosem teljesedhetett be szerelmük…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="font-family: Arial;">Bogár
(Szabó) Imre</span></u><span style="font-family: Arial;"> (1842–1862)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Eredeti nevén Szabó Imre a
kiskunsági Bócsán született. Már apja is útonálló volt, akit aztán egy gazda
lőtt fejbe. Bogár (Szabó) Imre mégsem volt született bűnöző, kisebb vétkek
gyanúja miatt keveredett súlyosabb rablásokba. Rövid élete alatt főként a
Duna-Tisza közén ténykedett, de rabolt a Dél-Alföldön, és elvétve a Dunántúlon
is. 1862 nyarán esett fogságba, mely után Pesten azonnal ki is végezték. Tettei
és korai halála országos hírnevet szeretek neki. Az alig 20 éves legény
kivégzése nagy érdeklődéssel és sajnálattal kísért esemény volt,
virágkoszorúval a kezében lépkedett vesztőhelyére. Daliás termetű, szinte
gyermeki arcú ifjú volt, akiről nemcsak a mondák és a lányok, de a korabeli
újságok és beszámolók is megjegyezték, hogy milyen lenyűgözően szép külsejű és
arcú fiatalember volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="font-family: Arial;">Savanyú
Jóska</span></u><span style="font-family: Arial;"> (1845–1907)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Másképp: Savanyó Jóska, híres bakonyi
betyár. A Vas megyei Izsákfán született. Birkalopással kezdte, majd betyárnak
állt és egyre durvább bűncselekményekbe keveredett. Híressé vált tetteit
jórészt 1878 és 1884 között követte el. Nevezetes monda vele kapcsolatban
például Bezerédy István gróf kirablása. Bandájával főként a Bakonyban, illetve
Vas, Veszprém és Zala megyék teljes területén kalandoztak. Szőkés szőrzetű,
igen alacsony, ám erős testalkatú férfi volt. Öccse is betyárnak állt, ám őt a
pandúrok 1879-ben lelőtték. Savanyú Jóskáék főként kisnemeseket, valamint
tehetősebb parasztokat és kereskedőket támadtak meg. Elkövetésükre jellemző
volt a kegyetlenség, áldozataikat legtöbbször brutálisan megverték vagy
megkínozták. Többször letartóztatták, többször volt börtönben is. Ez azonban
még kisebb bűntettei idején volt, ezért hamar kiengedték. Később bandájával már
egyre súlyosabb rablásokat, sőt gyilkosságokat is elkövettek, és Savanyú az
ország legkeresettebb betyárjává vált. Sokáig mégsem tudták kézre keríteni a
Bakony erdeiben bujkáló betyárvezért. Végül 1884 májusában a halápi csárdában –
egy bojtár csalta oda őket (és italukba altatószert is kevert), akinek a
bátyját Savanyúék lőtték agyon – mulatozás közben fogták el Savanyú Jóskáékat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Arial;">Savanyú Jóska 17 évet ült az illavai, majd még 5 évet
a váci börtönben. 1906-ban szabadult, amikor a váci püspök kérelmére kegyelmet
kapott. Szabóműhelyt nyitott, ám reumája miatt ekkor már olyan kibírhatatlan
fájdalmai voltak, hogy rövidesen öngyilkosságba menekült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="font-family: Arial;">Sisa
Pista</span></u><span style="font-family: Arial;"> (1846–1910)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Benkó István néven született Nógrád
megyében, egy Szécsénytől délkeletre fekvő tanyán. Gyermekkorában
juhászbojtárként dolgozott. „Sisa” ragadványnevét állítólag arról kapta, hogy
csintalan, rosszcsont gyerek volt. Az általa őrzött nyájakból eltűnő juhok
miatt (az első ilyen esetet sosem ismerte be, hogy valóban lopott volna)
először a nógrádsipeki pandúr őrmester brutálisan megverte és megkínozta
szerencsétlen gyereket, később pedig egy évre börtönbe is került. Kiengedése
után fél évvel újabb lopások miatt megint börtönbe zárták, ahonnan azonban egy
hónap múlva megszökött. Ekkor (1873-tól) kezdődött igazi betyárélete, társakat
keresett maga mellé, és velük együtt rabolt ki vagyonos kocsmárosokat,
molnárokat és más jómódú embereket Nógrád, Hont és Heves megye területén. Mondják,
hogy a maga módján szeretett tréfálkozni és hogy tulajdonképpen ő maga sosem
rabolt: mindig csak felszólította áldozatait pénzük átadására, akik azt
ijedtükben oda is adták. 1873 novemberében követte el egyetlen emberölését: a
nógrádsipeki kocsmában mulattak a betyárok, amikor megjelent Sisa Pista egykori
megkínzója, az állásából azóta (kegyetlenkedései miatt) elcsapott pandúr
őrmester, akinek Sisa részegen egy késsel elvágta a nyakát. (A holttestre pedig
egy magyarázó levelet és a temetésre szánt pénzt helyezett el.) A gyilkosságért
fejére vérdíjat tűztek ki és több megyében üldözőbe vették. Végül mégsem a
pandúrok, hanem uradalmi intézők ismerték föl és fogták el egy egerbaktai
csárdában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Kereken 21 évet ült börtönben.
Először rövid ideig Egerben és Balassagyarmaton, majd sok éven át Lipótváron és
Illaván. Eleinte sok probléma volt dacos, indulatos viselkedésével, a neki
ártókon mindig igyekezett bosszút állni, a többiekkel szemben viszont jószívű
és barátságos volt. A hosszú börtönévek alatt lassan „megszelídült”,
beletörődött büntetésébe és megbánta bűneit (bár a hosszú büntetés tudata
mindig fájt neki), a börtön szabóműhelyében pedig szorgalmasan dolgozott. 1894
utolsó napjaiban szabadult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"> Nógrádverőcén, Drégelypalánkon és
Bernecebarátiban dolgozott lóápolóként, háziszolgaként, majd vadőrként. 56
évesen meg is házasodott. Az egykor szőke, bajszos és indulatos Sisa ekkor már
szelíd, ősz, szófukar öregember volt, aki múltját szégyellte, viszont annál
kedvesebben beszélt uráról és úrnőjéről. Vele mindig jóságos utolsó urának –
hálája jeléül – halála előtt selyempapírba csomagolva elküldte kedvenc
betyárfokosát. Sisa Pista egyike volt azon kevés betyárnak, aki se nem
erőszakos halállal halt meg, se nem börtönben végezte; hanem végleg jó útra
tudott térni s így idősen, becsületes öregemberként fejezhette be életét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs2lafV23PgOwjx32MXGk6Rn5iasUhSlEY2oyajeFWxEsFdr5ZjLnimyTCeQMe33arxIJr46jmoMnufqUzyF1OJB7zCmwu0owXPhGkiEI6kpANFBqGUNE22kvgbWI3McMPP1q7NvECkTgv/s1600/Bety%C3%A1rok2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs2lafV23PgOwjx32MXGk6Rn5iasUhSlEY2oyajeFWxEsFdr5ZjLnimyTCeQMe33arxIJr46jmoMnufqUzyF1OJB7zCmwu0owXPhGkiEI6kpANFBqGUNE22kvgbWI3McMPP1q7NvECkTgv/s320/Bety%C3%A1rok2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;"><br /></span></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1028510730319400423.post-80821603990899285222012-09-18T19:18:00.003+02:002012-09-18T19:18:53.015+02:00Küzdelem a török terjeszkedés ellen<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>A nikápolyi csata</b> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Az 1300-as évek második felében egy új hatalom jelent meg a Balkán-félszigeten, mely rohamos terjeszkedésbe kezdett Európa délkeleti végén: az Oszmán Birodalom. A törökök viszonylag gyors előrenyomulását nem csak sajátos hadviselési technikáik, hanem az is segítette, hogy az életképtelen kis balkáni államok egymással is állandó háborúskodásban álltak, így pedig könnyű prédát jelentettek az „országocskáikat” fokozatosan bekebelező oszmánoknak. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A szerbek 1389-es sorsdöntő rigómezei veresége, majd a gyenge havasalföldi román vajdaság néhány évvel későbbi behódolása következtében a Magyar Királyság közvetlen szomszédságba került ezzel az új, török fenyegetéssel. Bár Magyarországnak ekkor még csak a török vazallusok révén lett közös határszakasza az oszmánokkal, és a portyázó csapatokat is többnyire hamar szétverték, az ország addig virágzó – és színmagyarok lakta − gazdag déli (főként dél-bánáti) települései már az 1390-es években pusztulásnak indultak a török betörések következtében.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A középkori Szerbia sorsát megpecsételő rigómezei csata után Zsigmond magyar király évente vezetett hadjáratokat a törökök ellen, ezzel próbálván megtorolni és elejét venni szüntelen fosztogatásaiknak. E hadjáratok kisebb, látszólagos sikereket hoztak. Elfoglaltak néhány várat, sőt, 1392-ben Zsigmondnak már egy kisebb nemzetközi hadjáratot is sikerült összehoznia – azonban a döntő összecsapás elől a török szultán kitért, így sok eredménye ennek sem lett −, majd az 1395. évi hadjárattal visszaültette trónjára a törökök által elűzött és tőle segítséget kérő Mircea havasalföldi vajdát. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Mivel a török veszélyt ezzel megtörni nem sikerült, Zsigmond nagyszabású diplomáciai tevékenységbe kezdett számos európai országgal. (Ha hadvezérként inkább kudarcok is kötődtek Zsigmond személyéhez, be kell látnunk, hogy a diplomácia terén viszont rendkívül tehetséges volt.) Ennek eredményeképp sikerült megszerveznie egy hatalmas nemzetközi keresztes hadjáratot, a lovagi eszmények jegyében összefogó keresztények lényegében utolsó ilyen nagyszabású összeurópai vállalkozását, melyben Európa egyesült a fő ellenség, az oszmánok legyőzése és a kontinensről való kiűzése érdekében.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A koalíciós hadsereg Zsigmond személyes vezetése alatt indult útnak 1396 nyarán Magyarországról. Orsovánál átkeltek a Dunán, és az utánpótlást is biztosító folyó déli partján haladva elfoglalták az útjukba eső kisebb várakat. Szeptember közepén értek Nikápoly vára alá, ahol a hadsereghez csatlakoztak − az őt trónjára visszasegítő Zsigmonddal szövetséges − Mircea havasalföldi hadai is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A seregek létszámáról drasztikusan eltérő vélemények láttak azóta napvilágot. A kutatások jelenlegi állása és véleményem szerint a legvalószínűbb nagyjából 25 000 (maximum 30 000) fő körülire tennünk a keresztény sereg összlétszámát. Annyi viszont biztos, hogy e hadsereg gerincét a magyarok és a francia-burgund lovagok adták. A keresztény haderő közel felét (kb. 12 000 főt) a magyarok tették ki. A sereg fő ütőerejének azt a pár ezer páncélos lovagot tekintették, akik a lovagság „őshazájából”, Franciaországból és Burgundiából érkeztek; soraikban a legtapasztaltabb lovagokkal, legtekintélyesebb lovagi vezérekkel és leggazdagabb francia főurakkal. De a keresztes sereget gyarapította további, a franciákkal körülbelül megegyező összlétszámú nemzetközi kontingens, melyben Európa majdcsak minden nemzete képviseltette magát. Voltak ott szép számmal németek, angolok, lengyelek, csehek, itáliaiak, svájciak, johannita lovagok és mindenféle népek. Emellett csatlakoztak a Zsigmondnak lekötelezett román lovasok is, néhány ezer fővel. A Velencei Köztársaság ugyan harcosokat nem küldött, néhány hajóból álló flottát viszont szükség esetére rendelkezésre bocsájtott. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Meg kell jegyeznünk, hogy e keresztény nemzetközi hadsereg nem csak létszámra képviselt tekintélyes haderőt, hanem „minőségre” is: zömét jól felszerelt és vastag páncélba öltöztetett harcosok, a kontinens legtapasztaltabb lovagi elitje és a résztvevő államok legharcedzettebb katonái alkották. Így a sereget látva nem tűnt alaptalannak még Zsigmond király azon híressé vált optimista megjegyzése sem, hogy „Annyi a lándzsánk, hogy az eget is fenntarthatnánk, ha ránk szakad!”.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A hadjárat sikere azonban nem is a létszámon bukott el. Hanem a franciák önhittségén, akik ellenfeleiket és szövetségeseiket egyaránt lenézve, a keleti harcmodort viszont nem ismerve, sorra hozták ostoba parancsaikat, a pusztán saját dicsőségüket szem előtt tartó elhibázott lépéseket…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Efféle elbizakodottság miatt torpant meg az óriási, ostromgépekkel is felszerelt keresztény had Nikápoly alatt. A vár ostroma elhúzódott. A keresztény feltételezésekkel ellentétben ezúttal I. Bajezid szultán sem tért ki az összecsapás elől, hanem Nikápoly csekély számú védőjét a végsőkig való kitartásra utasította, maga pedig gond nélkül átkelt a tengerszorosokon és a harmincezer főt is meghaladó seregével egyenesen Nikápoly felé vette az irányt. Az ütközet előtt csatlakozott hozzá a török vazallus Lazarevics István szerb despota 5000 főnyi páncélos lovasa is, akiknek később szintén fontos szerep jutott az összecsapásban. Az oszmán haderő létszáma így körülbelül 40 000 főre rúgott.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCh9EyW8P0wHzFmq_HtnZbzPrHseL5qvbyc_ZBnrONdN_nvITpSaurBHTaoPZuTU1MocsGs6_Tj1t7u1FhylluxSMPrfPZkKV1zx7BNlZtlBqF9Nt17Sr44fFP3zC7jLJEsOUfHMR7ad7f/s1600/Bajezid.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCh9EyW8P0wHzFmq_HtnZbzPrHseL5qvbyc_ZBnrONdN_nvITpSaurBHTaoPZuTU1MocsGs6_Tj1t7u1FhylluxSMPrfPZkKV1zx7BNlZtlBqF9Nt17Sr44fFP3zC7jLJEsOUfHMR7ad7f/s200/Bajezid.jpg" width="136" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>(I.Bajezid, "a Villám")</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Bajezid a Nikápoly körül felsorakozott keresztényektől délre elterülő dimbes-dombos vidéken állította fel seregét, elfoglalva a taktikai jelentőségű magaslatokat és elrejtve serege egyes részeit (például a szerbeket). Hogy gyorsaságával nem sikerült meglepetésszerűen lecsapni az ostrommal foglalkozó keresztényekre, az is csak amiatt hiúsult meg, mert a felderítést is pökhendien feleslegesnek tartó francia tábornagyokkal ellentétben Zsigmond kiküldött hírszerzői révén értesült a közelgő török hadseregről.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A keresztény sereg hadrendjének felállítását a parancsnokok heves vitája előzte meg. A csata előtti haditanácson ugyanis homlokegyenest eltérő vélemények csaptak össze. A büszke franciák és burgundiak számára alapvető volt, hogy nekik kell a haderő élén állni és a lovagok elsöprő rohamával letiporni az ellenséget. Zsigmond azonban jóval megfontoltabb taktikát javasolt. Az előző évek harcaiban a magyaroknak és románoknak már volt alkalmuk valamelyest megismerni a törökök keleti jellegű taktikáját, így ők tisztában voltak vele, hogy a franciák által tervezett lovasrohammal nem lehet szétszórni az ügyesen manőverező török csapattesteket. Zsigmond nézete szerint a nagyszámú magyar és román lovasságot kellett volna az első vonalba állítani, hogy miután megzavarják a szpáhik harcrendjét, az utánuk rohamozó lovagok felmorzsolhassák az oszmán haderő szívét, a janicsárok ellenállását. Zsigmond tapasztalatokon alapuló észérveit azonban az elbizakodott francia és burgundi urak megbotránkozva utasították el, egyszerűen gyávasággal vádolva szövetségeseiket. Az óvatosabb taktikára és az ésszerű hadrend felállítására vonatkozó javaslatok tehát megbuktak a tekintélyes (és beképzelt) francia-burgundi lovagok önhittségén és büszkeségén. A csata napján így az első vonalban sorakoztak föl a francia-burgund lovagok, mögöttük a sereg nagy része: a magyar és más szövetséges páncélos lovasok, valamint gyalogosok és (a viszonylag csekély számú) íjászok, számszeríjászok. (Bár utóbbiak inkább csak védekezés esetén játszottak volna szerepet.) A szárnyakra a magyar és román könnyűlovasok álltak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A csatára Bajezid megérkezését követően, 1396. szeptember 25-én vagy 28-án került sor. A harc menetét pontosan nem ismerjük, azonban számos biztos információval rendelkezünk róla. Az összecsapás úgy kezdődött, hogy a török irreguláris erők felvonulását a franciák támadásnak vélték, ezért a franciákat vezető Philippe d’Artois – Zsigmond haditervének maradékát is felrúgva – azonnali rohamot rendelt el. (Az ütközetben d’Artois is elesett.) A török csapatok jól bevált taktikájukat alkalmazva szétváltak a janicsárok előtt, a közöttük előretörő lovagokat (és főként lovaikat) pedig a janicsárok szétlőtték (ekkoriban még nyilakkal). A nyílzáport túlélő lovagok pedig a janicsárok előtt emelt lovas-akadályoknál − földből és hegyes karókból emelt, illetve ásott sáncok − torpantak meg. A lovagok csapdába kerülve még megpróbáltak lovaikról leszállva harcba bocsátkozni, azonban a gyűrű eddigre bezárult körülöttük és a szpáhik rohama elsöpörte őket. Mivel a francia lovagok önfejűen, egyeztetés nélkül és idejekorán indították meg rohamukat, ezért a többi seregrész csak késve érkezhetett meg a csata forgatagába. Ennek ellenére, egy rövid ideig úgy tűnhetett, hogy a második harcrend lovasai mégis képesek lesznek megfordítani a franciák által elszúrt csata menetét. Ekkor azonban Bajezid bevetette a dombok fedezékében elrejtett szerb és török lovasokból álló tartalékait, akik oldalba kapták az öldöklő csatában küzdő keresztényeket, és ezáltal az összecsapás végképp az oszmánok javára dőlt el. A lovagsereg pusztulásáról érkező hírek pánikot keltettek a még épp csak felsorakozott keresztény tartalék erőkben; a menthetetlen szörnyű vérengzést látva a még harcba nem bocsátkozott magyar és román könnyűlovasok futásnak eredtek. (Mivel ők egyébként is a legtávolabb voltak, könnyűlovas jellegüknél fogva pedig a leggyorsabban tudták elhagyni a csatateret, ezért az adott helyzetben viselkedésük érthető is volt.) A teljes vereséget látva Zsigmond király és kísérete, valamint a johanniták nagymestere sietve a Dunába vágtattak lovaikkal, és a hajókhoz úszva, nagy kerülővel, több hónapos kalandos utazás útján tudtak hazatérni Konstantinápolyon és Dalmácián keresztül Magyarországra.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7qSlQqwT-tnVX8rTPcVUGJyZBT7G7iH4hUlVfKR3lwg1rxmKHEMEFrxHYXoPAdHVOtBqxaBfefF6b8ueEUMiity3O26OPM2yqkrByGO0zgcVDGFoj0qwABtjf_lS3h5ND9ctSbn9gKp05/s1600/Zsiga+menek%25C3%25BCl%25C3%25A9se.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><img border="0" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7qSlQqwT-tnVX8rTPcVUGJyZBT7G7iH4hUlVfKR3lwg1rxmKHEMEFrxHYXoPAdHVOtBqxaBfefF6b8ueEUMiity3O26OPM2yqkrByGO0zgcVDGFoj0qwABtjf_lS3h5ND9ctSbn9gKp05/s200/Zsiga+menek%25C3%25BCl%25C3%25A9se.jpg" width="200" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>(Zsigmond menekülése a nikápolyi csatából)</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Zsigmondnak azonban „csak” az általa szervezett hadjárat kudarca miatti szégyent kellett egy életen át viselnie; sokkal rosszabbul jártak viszont alvezérei, katonái és az első vonalban harcoló lovagok. A véres összecsapás végére a nikápolyi csatateret 13 000 keresztény holtteste borította. A legsúlyosabb veszteséget nyilván az első vonalban harcoló – lovaiktól önként vagy kényszerűen megszabadult – lovagok szenvedték el, akiknek nem volt menekvés a gyilkos küzdelem legközepéből; de hasonlóan súlyos vérveszteség érte a második hullámban érkező derékhadat is. A nyílzáport, akadályokat és a török harcosok harapófogóját is túlélt vastag páncélos lovagok – kevés ilyen volt – viszont így is súlyos veszteséget okoztak a törököknek is, sőt, a sáncokon átjutva számos janicsárt is lemészároltak. A szultán – aki jelentéktelenül, de szintén megsebesült − erről tudomást szerezve éktelen haragra gerjedt, és az ütközet után több mint ezer foglyot végeztetett ki. A legtekintélyesebbeket és leggazdagabbakat azonban életben hagyta, szabadon eresztésükért pedig irdatlan pénzösszegeket követelt családjaiktól. Számos magyar főúr és ismeretlen katona halt hősi halált vagy esett fogságba a nikápolyi csatában. Török fogságba került maga a nádor, Jolsvai Leusták is, akinek – az ország leggazdagabbjai közé tartozó − családja még birtokaik jó részének elzálogosításával és eladásával sem tudták előteremteni a kiváltásához szükséges pénzösszeget, így az egykori nádor török rabságban halt meg néhány évvel később. A lovagvezérek közül életben maradt, azonban fogságba esett számos nagyúr, így például a burgundi trónörökös. Az ő kiváltása csak elképesztő méretű velencei kölcsönök révén vált lehetségessé: apja akkora összeget fizetett érte, mint amennyi körülbelül Zsigmond király egy évi magyarországi összes bevételeivel volt egyenlő… Ha nem is ekkora összegeket, de ugyancsak alig (vagy egyáltalán nem) előteremthető váltságíjakat fizettek ki a többi tekintélyes fogolyért is, melynek megfizetéséhez a magyar és a burgundi uralkodó is hozzájárult valamelyest.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A nikápolyi csata sok szempontból történelmi tanulság és hadtörténeti sorsforduló volt. Ez volt a történelem során az első alkalom, amikor a magyar hadsereg a teljes szultáni fősereggel került szembe a harcmezőn. A győzelem lehetőségének elszalasztása nem rajtunk múlott – a következmények viszont hazánkra nézve lettek a legsúlyosabbak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A vereség legfőbb tanulsága Zsigmond számára az a felismerés volt, hogy e megváltozott erőviszonyok között a Magyar Királyság már nem tudja – még komoly nemzetközi támogatással sem – támadó hadjárat útján megtörni az Oszmán Birodalom erejét s a török fenyegetést elűzni a határoktól. (Bár Timur Lenk 1402-es keleti „közbelépésének” köszönhetően bő egy évtizedre a török veszély háttérbe szorult, azonban nem sokára fokozott intenzitással jelentkezett újból.) Hiába a jól felszerelt, erős lovagsereg is, ha nincs kellő tapasztalat az ellenség harcmodorával kapcsoltban és hiányzik a fegyelmezett összetartás. (Nyugat-európai történészek mind a mai napig hajlamosak cserbenhagyással, árulással és gyávasággal vádolni a hadjáratot szervező magyarokat, holott a franciák voltak azok, akik nem hallgattak a kelet-európaiak bölcs tanácsaira. Pedig ha a magyar és román tapasztalatokat összehangoltan egyesítették volna a fejlett haditechnikával és az egyébként jól képzett és felszerelt lovagi harcmodorral – akkor talán még a sikerre is lett volna némi esély.) Ezzel szemben a török oldalt jól begyakorlott hadmozdulatok, modern haditechnika, rég elfeledett keleti taktikai elemek és fegyelmezettség jellemezték. Ezért hát Magyarország számára nem maradt más, mint felkészülni a török rablókkal – esetenként hódítókkal – szemben megvívandó hosszú háborúra. Zsigmond többféle hadszervezeti reform révén igyekezett változtatni. Bevezette például a „telekkatonaság” intézményét. És ami a legfontosabb: a támadásról védekezésre való átállás jegyében kezdte el Zsigmond annak a masszív végvárrendszernek a kiépítését, mely aztán közel 130 éven át több-kevesebb sikerrel állta útját az Oszmán Birodalom hódításainak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> A nikápolyi csata nem csak a török-ellenes háborúk mérföldköve volt, de egyúttal a lovagkor egyik utolsó nagy csatája is. A hadtörténészek hagyományosan azok a sorsdöntő összecsapások közt említik (1315: Morgarten, 1346: Crécy, 1396: Nikápoly, 1415: Azincourt, stb.), melyek a legélesebben világítottak rá a lovagi harcmodor alkonyára, és amelyek – más-más okok és szempontok miatt – végképp bebizonyították, hogy a megváltozott haditechnika és taktika következtében a korábbi évszázadok lovagi hadviselése immár a múlté.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXeQrI23BXsWEhpJJWLhoNUfMs8DWQ8qRCyZ3jpjsbBRruFQYEs5QXORBUm7ccy43i1g8S3zQEkhPfHgxlhxfxl9sbQk6memOc90hUtg74JvJui7FK5wBHKxv7F6RG1jXuj_cpqbSqGt9i/s1600/Nicopole_battle_map_1396.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXeQrI23BXsWEhpJJWLhoNUfMs8DWQ8qRCyZ3jpjsbBRruFQYEs5QXORBUm7ccy43i1g8S3zQEkhPfHgxlhxfxl9sbQk6memOc90hUtg74JvJui7FK5wBHKxv7F6RG1jXuj_cpqbSqGt9i/s200/Nicopole_battle_map_1396.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i>(A csatához ezúttal nem készítettem térképet, mivel találtam a neten egy viszonylag elfogadható térképet hozzá.)
</i></div>
Nagy Ádámhttp://www.blogger.com/profile/17132467403447096758noreply@blogger.com0