Magyarország földrajza

Börzsöny

           A Börzsöny a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozó Északi-középhegység nyugati tagja. Északról és nyugatról az Ipoly völgye öleli körbe, délről a Duna határolja, míg kelet felé a Nógrádi-medence képezi az átmenetet a Cserhát felé.

            A Börzsöny legnagyobb része egyetlen nagy vulkán romja: a hegység középső táján, az ügynevezett Magas-Börzsönyben, az egykori kráter peremén találhatóak a legmagasabb csúcsok, köztük a hegység legmagasabb pontja, a 938 méter magas Csóványos is. (De itt található a hegység második és harmadik legmagasabb csúcsa, a Magosfa (916 m) és a Nagy-Hideg-hegy (864 m) is.) A szép, szinte szabályos kör alaprajzú, körülbelül 550-600 km² területű hegységtől DK-en csak apróbb völgyek és alacsonyabb hegyek választják el a rendszerint a Cserháthoz sorolt Naszály hegyet. A Börzsöny déli részét belső medencék tarkítják (pl.: Márianosztrai-, Kóspallagi-, Szokolyai-medence). A lepusztult tönkmaradvány egységes felszínébe (a kis déli medencék mellett) számos völgy is mélyen bevágódott, fennsíkjai viszont a Börzsönynek nincsenek. A hegység fő tömbjéből külön kis erupció maradványaként nyúlik ki a festői Dunakanyar által „U” alakban megkerült Szent Mihály-hegy (484 m), mely a Börzsöny legdélebbi nyúlványa. Gyakran az Ipoly által levágott kis DNy-i darabot, az úgynevezett Kovácspataki-dombokat (más néven: Helembai-hegységet) is a Börzsöny részének tekintik. Bár igazság szerint, ennyi erővel a Visegrádi-hegységet is a Börzsöny „Duna által levágott” részének tekinthetnénk…

            Minthogy a hegység alapját egy harmadidőszaki ősvulkán romjai alkotják, ezért a Börzsöny túlnyomórészt vulkáni kőzetekből épül fel. A hegységet alkotó kőzetek közül is a legjellemzőbb az andezit.

            Az egyenlőtlen eloszlású, de bőséges csapadéknak köszönhetően a hegység felszíni vízfolyásokban, forrásokban és patakokban gazdag. A Börzsöny patakjainak vízhozama a vulkáni hegységekre jellemző módon nagyon sűrűn és gyorsan változik. Ennek egyik oka a tagolt felszín, a másik − lényegesebb − ok pedig az, hogy a vulkáni kőzetek csekély vízáteresztő képessége miatt a tartós esőzések, nyári záporok és zivatarok temérdek vize nem szivárog be a kőzetek mélyebb részeibe. Így bár a Börzsönyben több száz − jellemzően gyönyörű tiszta − forrás fakad, ezek vízhozama erősen ingadozó; a patakok hirtelen és látványos vízszintemelkedéseit sokkal inkább az esőzések és a hóolvadások okozzák. A Börzsöny legnagyobb állandó vízfolyása a 25,6 km hosszú Kemence-patak, amely a Csóványos keleti oldalában ered, majd nagy félkörívet leírva északnyugatnak és nyugatnak fordul, átszeli a hegységet, hogy aztán az irányt északnak vegye és végül Pereszlénynél az Ipolyba torkolljon.

            A Börzsöny túlnyomó részét zárt erdő fedi: azon kevés szerencsés hegység közé tartozik, melynek nagyjából sikerült megőrizni eredeti, természetes képét, az emberi beavatkozások nem csúfították el a tájat és így a Börzsöny erdőborítottsága az egyik legnagyobb arányúnak tekinthető. Leginkább lombos erdők borítják, fenyő csak itt-ott lép fel. A hegység alacsonyabb szintjein a tölgyesek a jellemzőek, míg fentebb a bükkösök (magashegységi- és mészkerülő bükkösök). A Börzsöny északi oldalán egyébként a bükkösök a megszokottnál jóval lejjebb is megtalálhatók. A legmagasabb csúcsok többségén magas kőrises erdőrészletek találhatóak. Az alacsonyabb lejtőkön többfelé előfordul a szelídgesztenye: híresek például Nagymaros, Nagyoroszi és Borsosberény szelídgesztenyései. A völgyek alján ritka, ősi növényfajok is fennmaradtak.

            A Börzsönyben 16 emlős- (pl.: vaddisznó, őz, hiúz, gímszarvas, róka, stb.) és 117 madárfajt (pl.: erdei szalonka, fülemüle, pacsirta, hegyi billegető, fácán, fekete gólya, kerecsensólyom, császármadár, stb.) tartanak nyilván. A halfajok közül jellemző a pisztráng, a petényi-márna, a magyar- és német bucó, a halványfoltú- és a homoki küllő. Említést érdemelnek természetesen a Börzsönyben élő foltos szalamandrák, kövi rákok és haragos siklók is.

            A hegység értékes nemesfémbányáinak érckészlete napjainkra már kimerült.

         A Börzsönyt régen nevezték Börzsönyi-hegységnek és Diósjenői-hegységnek is. Területén mindig két megye osztozott, a megyehatár a Csóványoson fut keresztül. A hegység keleti része Nógrád megyéhez, nyugati része pedig közel ezer éven át Hont megyéhez, az 1950-es megyerendezés óta pedig Pest megyéhez tartozik. A Börzsöny a mai kis-Magyarország harmadik legmagasabb hegysége − mind a hegységek átlagmagasságát, mind a legmagasabb csúcsaikat tekintve.

A történelem folyamán számos, különböző jelentőségű vár épült a Börzsöny szélső csúcsaira. Ezek közül a legismertebb alighanem a Szondi György és vitézei által az utolsó csepp vérükig védelmezett Drégely vára. De a hegység szélső (keleti és északi) kiemelkedésein található két vármegye névadó középkori székhelye is: Nógrád és Hont vára. (Előbbinek ma már Drégelyhez hasonlóan csak romjai állnak, utóbbiból pedig már azok sem látszanak.) Ezeken kívül még több tucatnyi vár létezett a Börzsönyben, az őskori erődítésektől kezdve (melyek közül nem egy a hegység belső részein létesült) a késő középkori várakig (ezek már inkább a medencék, völgyek, nyergek fölé magasodó peremhegykúpokra épültek).

            A Börzsöny vidékét színesítik az ősi templomok (pl.: Nagybörzsöny) és búcsújáróhelyek (pl.: Márianosztra), múzeumok és kilátók, valamint a ma már turisztikai célokat szolgáló kisvasutak is.