Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2014. március 9., vasárnap

Magyarország földrajza

A rézbányászat (rövid) története

            A réz egyike azon fémeknek, melyek a történelem és napjaink folyamán egyaránt kiemelkedően fontos szerepet töltöttek/töltenek be az emberiség életében.
            A réz vöröses színű fém, mely a természetben számos helyen és formában fordul elő: a földkéregtől kezdve, az álló- és folyóvizeken át, az emberi szervezetig. Sűrűsége szobahőmérsékleten (20 °C-on) 8,96 g/cm3 (ezzel olyan közepesen nehéznek számít a fémek között), olvadáspontja pedig 1083 °C.
            A réz körülbelül 9000-10000 éve van jelen az emberiség történetében, mi több, ez volt az első fém, amit az ember nagyobb mennyiségben kezdett el felhasználni. Először mind kifinomultabbá váló használati- és művészeti tárgyak, eszközök, fegyverek formájában; majd pénzérmeként és egyre több ötvözet részeként; később pedig hangszerek, huzalok, kábelek, víz-, gáz-, fűtéscsövek, permetszerek, autó- és számítógép alkatrészek alakjában. Napjainkban is a réz a harmadik legnagyobb mennyiségben használt fém.
            Egyik legfőbb erénye a réznek, hogy jól ötvözhető, így aztán számos különböző alkalmazási területen lehet felhasználni. Több mint 400 féle rézötvözet létezik, és mindegyik kombináció más-más egyedi tulajdonságokkal bír. A legnevezetesebb és leggyakoribb rézötvözetek közé tartozik például a bronz (réz+ón), a sárgaréz (réz+cink) vagy az újezüst – más néven alpakka – (réz+cink+nikkel).
            Emellett fontos, hogy a réz kiváló elektromos- és hővezető. Elektromos vezetőképességének köszönhetően a réz jellemzően az áramtermelést és –szállítást szolgáló kábelek legfontosabb alapanyaga; a többi fémhez képest jobb hővezető képessége miatt pedig légkondicionálókban, járművek és számítógépek hűtőberendezéseiben és számos más területen lehet hatékonyan felhasználni.
            A réz erősen korrózióálló, tehát a legtöbb fémhez képest a korróziós folyamatok csak nagyon lassan mennek végbe rajta. Viszont a légköri hatások következtében a réz felületeken az idő múlásával lassan zöld vagy sötétbarna (hogy mennyi idő alatt és milyen színű, az a környezeti viszonyoktól és a térbeli elhelyezkedéstől függ), kémiailag stabil védőréteg, úgynevezett „patina” képződik.
Antimikrobiális tulajdonságainak köszönhetően réz felületeken a baktériumok hamar elpusztulnak. E fertőtlenítő, antibakteriális hatásai miatt már évezredek óta használják a gyógyászatban vagy az ivóvíz tisztán tartására, de alkalmazása például kórházi kilincsek vagy kapaszkodók formájában is ajánlatos, hiszen a felületére került kórokozók gyorsan elpusztulnak.
Ráadásul a réz 100%-ban újrahasznosítható, tehát tulajdonságai változatlansága mellett lehet újra és újra felhasználni. Megjegyzendő, hogy a réz újrahasznosítása ráadásul hatalmas energia-megtakarítást is jelent a rézércből való kitermeléshez képest, így a réz újrahasznosításának a fenntartható fejlődésben is komoly szerep jut.
Napi átlag 1-3 mg rézre az emberi szervezetnek is szüksége van. Ezt a természetes ivóvízen kívül számos ételből fedezhetjük: például diófélékből, bizonyos magvakból, májból, mákból vagy éppen csokiból.
De ideje, hogy áttérjünk a réz bányászatára!
A földkéreg átlagos rézkoncentrációja 0,0067%. A földkéreg külső 10 km-ében ez az arány csak 0,0033%. A bányák többsége 0,2-0,8% közötti koncentrációval dolgozik, de akadnak olyan ércbányák is, melyek az 5-6%-ot is elérik. Rézásványok száznál is több variációban léteznek, bár csak néhányat dolgoznak fel széles körben rézzé. A természetben előfordulnak úgynevezett termésrezet tartalmazó ércek, melyekből olvasztással könnyen, egyszerűen lehet rezet kinyerni. Ezek azonban nagyon ritkák. Napjaink bányáira sokkal jellemzőbb, hogy szulfidos ércből (ez a gyakoribb) vagy oxidos ércből állítanak elő tiszta rezet. A rézércet külszíni fejtéssel vagy mélyműveléssel (tehát felszín alól) bányásszák. Az ércbányászat 90%-ban felszíni fejtéssel történik, iszonyatos – esetenként lenyűgöző, ám mégis nagyon ronda − sebeket ejtve a földfelszínen és az anyatermészetben. A bányászat után az ércből aprítás, őrlés, rostálás, dúsítás („lebegtetés”, ülepítés, stb.), pörkölés és más kémiai reakciók, majd elektrolízises finomítás útján nyerik a színtiszta rezet. És közben gyakran súlyosan mérgezik a környék talaját, levegőjét vagy vizét. Létezik másféle (ugyanúgy káros), például az úgynevezett „hidrometallurgiai” módszer is, azonban ezek alkalmazása kevésbé gyakori.
A világ első, helyileg is ismert nagy rézbányái a Közel-Keleten voltak, sok ezer évvel ezelőtt. A réz latin (cuprum) és így angol (copper) elnevezése is Ciprus nevéből származik, ugyanis a római korban már – sőt, már az azt megelőző évezredben is – e szigeten bányászták a legtöbb rezet.
Magyarország régen nem csak az arany és az ezüst, de a réz bányászatában is kitüntetett helyet foglalt el az országok sorában. Már a középkorban is jelentős rézbányászattal rendelkeztünk (főként Besztercebánya és vidéke), de a reformkorban például hazánk volt a világ negyedik legnagyobb réztermelője. Ekkoriban a legjelentősebb hazai réztermelő vidék kétségkívül a szomolnoki bányakerület volt, a Gömör-Szepesi-érchegység keleti részén. Ebből a térségből származott a korabeli Magyarországon kibányászott réz kétharmada. E bányakerület leggazdagabb bányái Szomolnok, Igló, Gölnicbánya, Margitfalva, Szlovenka (Szalánk), Jászó és Óvíz határában voltak. Ezeket követték a Bánsági-hegyvidék (Oravicabánya központtal) és Zólyom vármegye (Besztercebánya, Libetbánya, stb.) bányái; mindkét vidék kb. külön-külön 10-14%-át tette ki a teljes hazai rézkitermelésnek. Említésre méltóak még a fontosabb erdélyi rézbányák is: az Erdélyi-szigethegységben található Rézbánya (mely inkább a késő-középkor-kora-újkorban volt gazdag), a dél-erdélyi Obrézsa (Bisztranyíres), az észak-erdélyi Nagybánya környéke és a székelyföldi Balánbánya – bár ez utóbbi inkább csak a XIX. század közepére vált országos jelentőségű rézbányává. (Sőt, a század vége felé ez maradt a szűkebb értelemben vett Erdély egyetlen nagy rézbányája.) Könnyen elképzelhető, hogy a középkorban az erdélyi Réz-hegységben is folyt rézbányászat, ám erről biztos információkkal egyelőre nem rendelkezünk. Egykor a Kőszegi-hegység nyugati határvidéke is jelentős bányászattal bírt, hiszen a középkorban Szalónak, az újkorban pedig Borostyánkő környékén bányásztak rezet. A mai Magyarország területén lényegében Rudabánya az egyetlen, mely már a régi időkben − Rudabánya esetében főleg a késő középkorban − is nevezetes réztermelő bányásztelepülés volt. Emellett a Mátrában többször is találtak már 10 kg-ot meghaladó tömegű termésréz tömböket. Recsken még ma is jelentősebb réztartalék lelhető fel.

Napjainkban Chile a Föld legnagyobb rézérc-kitermelője: jelenleg a világon bányászott réz 32%-a innen származik. Európában Oroszország és Lengyelország áll a rézkitermelés élén. A világ jelenleg ismert réztartaléka megközelíti a 700 millió tonnát. Tudományos becslések szerint a Föld összes rézforrása – beleszámolva a mélytengeri lelőhelyeket is – akár 3000 millió tonnánál is több lehet. És nem szabad eközben megfeledkezni róla, hogy az újbóli felhasználások arányát is érdemes lenne jelentősen megnövelni. Újrahasznosíthatóságának köszönhetően Európa jelenlegi rézfogyasztásának kb. 40%-a származik újrahasznosított forrásból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése