Kedves Látogató!

Ezt az oldalt a magyar történelem és a térképészet összekapcsolásával, ismeretterjesztés céljából hoztam létre. Úgy gondolom, hogy a történelmi események, személyek, nemzetünk természeti- és kulturális értékei mind-mind kisebb-nagyobb (és több-kevesebb) földrajzi helyekhez kapcsolódnak. Bár ezeket az eseményeket és embereket többnyire lehetséges földrajzi környezetüktől elválasztva is tárgyalni, véleményem szerint nem érdemes. Hiszen éppen ezek az események, személyek és nevezetességek által lesz színes, telik meg tartalommal a földrajzi tér, ahogy fordítva is igaz: a helyek egyedi jellemzői, a földrajzi környezet is mindig hozzáad valamit a nevezetes (szellemi és fizikai) emlékekhez. Nem kartográfia-történeti oldalt szeretnék szerkeszteni, csupán egy olyan történelmi oldalt, mely elsősorban térképek alapján, vagy legalább hozzájuk kapcsolódva, a földrajzi környezetre és a topográfiára hangsúlyt helyezve tárgyalja a magyar történelem néhány eseményét, mozzanatát. Ezt egy-egy rendszeres, hosszabb-rövidebb bejegyzés formájában képzelem el, melyek révén az olvasó alaposabban megismerheti hazánkat, a Kárpát-medence történelmét és földrajzát.

2010. július 6., kedd

Trianon

A menekvés három útja

Három különböző nagyságú település, három lehetséges megoldás egy igazságtalan békediktátum korrigálására.
Talán kevesen tudják, de az 1920. június 4-én Magyarországra erőltetett trianoni béke megkötése után is történtek kisebb-nagyobb határváltozások. Három ilyen, egészen eltérő módon megoldott visszacsatolást szeretnék most megemlíteni.
Ezek közül az első, valójában még a trianoni béke előtt történt, az előzetes demarkációs- és fegyverszüneti vonalak, valamint az idegen megszállás elleni fellépésként. 1919 januárjában a csehszlovák csapatok – az antant által meghatározott demarkációs vonalra is fittyet hányva – megszállták a stratégiai és gazdasági jelentőségű Balassagyarmatot és térségét. A város bátor hazafiai azonban nem tűrték el a cseh megszállást, és a pacifista kormány rendelkezései ellenére úgy döntöttek, hogy bármi áron is, de megvédik otthonukat. Néhány magyar katona, vasutasok és civilek fogtak fegyvert, és 1919. január 29-én kiűzték a csehszlovák megszállókat; ezzel felszabadítva Balassagyarmatot, a Börzsöny és a Cserhát északi részét és kiérdemelték az utókor megbecsüléseként a „Civitas Fortissima”, azaz a „Legbátrabb Város” címet. Balassagyarmat példájának a trianoni béke megkötése után is voltak követői: másfél évvel később, a vas megyei Kerca és Szomoróc nevű falvak lakossága hasonlóan kilátástalan helyzetben, hősies bátorságról tanúbizonyságot téve, fegyvert ragadott a szerb megszállók ellen.
A trianoni béke utáni, valószínűleg leghíresebb eset a „hűség városának”, Sopronnak a története. A világháborúban győztes hatalmak beleegyeztek, hogy ha Magyarország kivonja nyugati határvidékéről a továbbra is ott tartózkodó szabadcsapatokat (akik nem engedték az osztrák csendőröknek, hogy birtokba vegyék új területeiket), akkor hajlandóak népszavazást kiírni Sopronban és környékén. Ez meg is történt; az 1921 decemberében lezajlott népszavazás eredményeként pedig, az egyébként német többségű Sopron és a környező falvak ismét, hivatalosan is visszakerültek Magyarországhoz. A város, hazája iránt tanúsított hűsége elismeréseként, kiérdemelte a Civitas Fidelissima, vagyis a „Leghűségesebb Város” megtisztelő elnevezést. A siker hatására több, Ausztriának ítélt faluban kezdődött tiltakozás a trianoni döntés ellen, és ennek hatására rövidesen ott is népszavazást tartottak, melynek során újabb 10 határ menti falu került vissza Magyarországhoz.
Végül Somoskő és Somoskőújfalu győzelmét szeretném elmesélni. A ma Salgótarján északkeleti részét alkotó két falucska visszakerülése ugyanis egészen egyedi és szerencsés esetnek számít. A környező bazaltbányái miatt jelentős falvak azért kerülhettek vissza, mert egy ottani magyar bányatulajdonos (akinek birtoka így külföldre került), egy fül-orr-gégész professzor gyógyította meg az antant-bizottság egy angol tagját, aki hálából vizsgálóbizottság kiszállását kezdeményezte a falvakba. Mikor e bizottság tagjai a helyszínen tapasztalták, hogy a falvakban senki nem beszél szlovákul, csak magyarul; akkor döbbentek rá, hogy színmagyar településeket csatoltak Csehszlovákiához. E felismerés következményeként, ha hosszas jogi procedúrák után is, de 1924 elején Somoskő és Somoskőújfalu (ám a vár nélkül) visszakerültek Magyarországhoz.
A soproni népszavazástól eltekintve, a Trianon utáni határmódosítások nem jártak nagy területi változásokkal; azonban mégis szívet melengető megemlékezni e piciny falvak bátorságáról és leleményességéről, mellyel kivívták akaratuk érvényesítését és legalább egy rendkívül szerény mértékű elégtételt. Egyesek fegyveres harc útján, mások népszavazás elérésével, megint mások emberi kapcsolatok segítségével. Mi lett volna, ha e példa értékű települések még további követőkre találnak…?

2 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekesek ezek az adatok Trianonról!

    VálaszTörlés
  2. "Külön-külön" hallottam már a dolgokról, de jó, ha össze is szedi valaki egyben.
    Arról a sajnálatos tényről sem sokan tudnak, hogy még a II. vh. után is csatoltak el részeket (az ún. "pozsonyi hídfő" három faluját) Magyarországtól. És az a tragikus ügy sem annyira közismert, hogy a II. vh. alatt a Szovjetunió által Csehszlovákiától elvett Kárpátalja határának meghúzásakor kettévágtak egy színmagyar falut (Szelmenc), aminek egyik fele így Csehszolvákiához ill. Szlovákiához (Nagyszelmenc), míg a másik fele a Szovjetunióhoz ill. Ukrajnához (Kisszelmenc) került... :(

    VálaszTörlés