A magyarság néprajzi térképe

A matyók

            Hazánk egyik jellegzetes, máig élő színes, szép kultúrával rendelkező népcsoportját alkotják a matyók.

Mezőkövesdet és környékét, tehát Borsod megye délnyugati részét nevezik Matyóföldnek, Mezőkövesdet pedig a „Matyóföld fővárosának”. Tágabb értelemben Mezőkövesden és szűk környezetén kívül a Matyóföldhöz sorolják a közeli Tard és Szentistván községeket is, bár ezek népviselete némileg eltér a mezőkövesditől, annak népi kulturális hatásai ezekben a falvakban is felismerhetők.

Mezőkövesd 1464-ben Mátyás királytól mezővárosi rangot kapott, pár évvel később pedig további kiváltságokkal is felruházta a király, aki személyesen is megfordult itt. Mátyás királyt az itteniek – többek közt az imént említett okokból – különben is nagyon kedvelik. Annyira, hogy az itt és a környéken élő emberek réges-régen Mátyás nevének becézett formájáról nevezték el magukat matyóknak. Más vélekedés szerint viszont, az elnevezés a környező vidékek református lakossága általi tréfás emlegetése volt a katolikus matyóknak. A matyók ugyanis hagyományosan római katolikus vallásúak, míg a környező vidékek lakossága inkább református volt (talán ma is az).

A matyók egyébként a palócokkal genetikailag majdcsak azonos népcsoport.

Főleg egyedi, színes népviseletükről és lenyűgöző hímzésükről ismertek. A matyó-hímzéshez kapcsolódik egy legenda is, miszerint egy matyó legényt egyszer elrabolt az ördög és azt a feltételt szabta, hogy csak akkor adja vissza a legényt, ha édesanyja teleszedi a kötényét virágokkal, télen! A fiáért aggódó, leleményes édesanya erre telis-tele hímezte a kötényét virágokkal és így visszakapta a fiát. Ez az eset óta a matyók rengeteg virágmintát hímeznek mindenhova, hogy távol tartsák az ördögöt. Sőt, olyan lelkesen használták/használják díszítőmintáikat, hogy gyakran még bútoraikat is a matyó motívumokkal ékesítették, manapság pedig hímző-versenyeket is rendeznek. A szép színes matyó hímzés díszítőelemei közül is elsősorban az úgynevezett „matyó rózsa” nagyon híres, melynek legtöbb változatát a leghíresebb „íróasszony”  (így hívták a mintákat megrajzoló és hímző asszonyokat), Kisjankó Bori alkotta meg. (Lakóháza ma emlékmúzeum, de a róla elnevezett hímző-verseny is az ő emléke előtt tiszteleg.)

A mezőkövesdi matyók föld nélküli vagy kis földdel rendelkező rétegéből a XIX-XX. század fordulóján sokan vállaltak summásmunkát az Alföld távoli vidékein; ennek állít emléket a Mezőkövesd városközpontjában lévő egyik emlékmű is. A szegényparaszti életmód és a gazdagon díszített ruházkodás kontrasztját fejezte ki az erre született mondás is, miszerint: „Hadd korogjon, csak ragyogjon!”. A matyó népviselet pompás színforgatagában manapság olyan felújított hagyományok, mint a matyó lakodalom vagy a matyó húsvét, és a matyó néptánc fesztivál során gyönyörködhetünk.

A mezőkövesdiek népi kultúrájáról tudománytörténeti szempontból is fontos művek születtek, a matyó népművészet pedig a világhírű magyar szecessziónak is egyik ihletője volt.