Korábbi cikkeimben röviden összefoglalva már írtam róla, hogy 1938 és 1941 között miként került vissza Magyarországhoz az I. világháború után elcsatolt területek egy része. A visszacsatolások közül az 1938-as és az 1939-es érintette közvetlenül Magyarország északi határát, melynek pontos leírását a következőkben szeretném részletesen közölni.
Hiszen az itt élők számára döntő jelentőségű volt akkoriban, hogy az új magyar határokon belülre, avagy azon kívülre kerülnek-e? De bárki számára, aki szeretné részletesen ismerni, hogy hol is húzódott Magyarország északi határszakasza ebben az időben, annak érdekes lehet, ha az alábbi felsorolás és a térképem segítségével már meg tudja állapítani, hogy az a – ma Szlovákiához vagy Ukrajnához tartozó – hely, ahol ismerőse lakik, ahova kirándulni megy, vagy bármilyen emlék, élmény, érintettség vagy érdeklődés hozzákapcsolja, meg tudja róla állapítani, hogy a XX. század közepén legalább néhány évre visszakerült-e Magyarországhoz?…
Az első bécsi döntésnek és a Kárpátalja visszafoglalásának köszönhetően tehát az új magyar határ (1945-ig) az alábbi települések határában húzódott, nyugatról kelet felé haladva:
A Dunától indulva: Somorja, Úszor, Csütörtök, Fél, Dunasáp, Szenc, Réte, Magyardiószeg, Nagymácséd, Galánta, Nemeskajal, Vágsellye, Tornóc, Tardoskedd, Komját, Nyitranagykér, Nagycétény, Verebély, Mohi, Újbars, Léva, Vámosladány, Hontfüzesgyarmat, Deménd, Egeg, Palást, Ipolynyék, Kőkeszi, Lukanénye, Zsély, Bussa, Felsőzellő, Vilke, Gács, Losonc, Losoncapátfalva, Pinc, Osgyán, Rimaszombat, Alsópokorágy, Balogpádár, Felsőbalog, Felsővály, Felsőfalu, Deresk, Jolsva, Szalóc, Berzéte, Rozsnyó, Barka, Ájfalucska, Jászó, Aranyida, Hernádtihany, Kassaújfalu, Garbócbogdány, Füzér, Alsómihályi, Bodzásújlak, Garany, Abara, Nagyráska, Deregnyő, Vaján, Nagykapos, Lakárd, Bező, Sárosmező, Szobránc, Szobráncfürdő, Felsőhalas, Remetevasgyár, Kiskolon, Takcsány, Cirókafalu, Zellő, és itt az új határ elérte a Kárpátok gerincét, tehát történelmi magyar határt, melynek mentén aztán délkelet felé húzódott tovább, egészen a Székelyföld délkeleti határáig…
A fent említett települések tehát mind visszakerültek Magyarországhoz. Ezek azonban csak az új határhoz közel került települések (abból sem az összeset soroltam föl), az általuk „körülhatárolt” területen még rengeteg jelentős magyar település, hegy, vidék tért vissza. Újra Magyarország része lett a színmagyar Csallóköz szinte teljes egésze, vagy a kevésbé magyarlakta, viszont történelmi-földrajzi szempontokból annál fontosabb Kárpátalja. Ahogy visszatért a múltkor emlegetett Krasznahorka vára, és II.Rákóczi Ferenc szülőfaluja, Borsi is. A nagyobb és jelentősebb települések közül visszakerült többek közt Dunaszerdahely, (Észak-)Komárom, Érsekújvár, Léva, Ipolyság, Losonc, Fülek, Rimaszombat, Jolsva, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszőlős…De persze nem szabad megfeledkeznünk azokról a történelmi városainkról sem, melyek még ekkor sem térhettek vissza. Így például: Pozsony (mely Trianon előtti csekély arányú szlovák lakossága ellenére Szlovákia fővárosa lett), Nagyszombat, Nyitra, Trencsén, Zsolna, Turócszentmárton, Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Zólyom, Rózsahegy, Liptószentmiklós, Késmárk, Lőcse, Eperjes, Bártfa…ahogy Mikszáth vagy Madách szülőfaluja sem, és még oly sokan mások se…
A visszacsatolt területek feletti öröm azonban sajnos csak néhány évig tartott; mivel a második világháború után Magyarország 1938 előtti határait állították vissza, sőt, északnyugati csücskén még további 3 faluval csonkították meg szerencsétlen kis-Magyarországot… De az igazság szikrája legalább egy történelmi pillanatra, kicsit felvillanni látszott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése