December 1. Romániában nemzeti ünnep. És ha ez még nem lenne elég, hát utcák sorát (általában főutakat) is elnevezték 1918. december 1-ről. De mi is történt ezen a napon? Mit ünnepeltetnek ennyire ennek a napnak az erőltetésével?
Bizony a Romániában lakó népek közül egyedül a románoknak van okuk ünneplésre ezen a napon. 1918. december 1. a Gyulafehérvári Nyilatkozat napja.
A háború végét követő zűrzavart és az új magyar kormány szerencsétlenkedéseit kihasználva az erdélyi román szervezetek – a román kormány szándékának megfelelően – nagygyűlést hívtak össze Gyulafehérvárra. Az 1228 főnyi hivatalos román küldöttön (román politikai, területi, egyházi, katonai, stb. képviselők) kívül több tízezer fős tömeg is érkezett az eseményre, melynek legfőbb célja a Romániába beolvasztani kívánt Erdély jövőjének megvitatása volt. A gyűlés résztvevői között voltak, akik Erdély minél szélesebb körű önállóságát és a magyar területek autonómiáját támogatták, míg mások a „nagy-román” államba való teljes beolvasztást szorgalmazták.
A gyulafehérvári gyűlés legfőbb döntése – ami miatt e nap ma a románok nemzeti ünnepe – az volt, hogy kimondta Erdély (és más, részben románok lakta területek) egyesülését Romániával. (Hivatalosan „a románoknak s az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával”.) A Gyulafehérvári Nyilatkozat azonban azt is kimondta, hogy nem ismerik el a belgrádi katonai konvencióban kijelölt demarkációs vonalat határnak, ehelyett úgy tekintik, hogy a frissen Romániához csatolt országrész határvonala a Szamos tiszai torkolata és Szeged között húzódik! Ezzel nemcsak a történeti Erdélynél, de még a később, Trianonban hozzájuk csatolt területeknél (a „tágabb értelemben vett Erdélynél”) is egy sokkal nagyobb területet kívántak országukkal egyesíteni; noha a román lakosság egyértelműen kisebbségben volt ezen a hatalmas területen. (A végül ténylegesen elcsatolt területen a románság már enyhe [53,8%-os] többségben volt.)
A gyulafehérvári nemzetgyűlésen ugyanakkor azt is kinyilvánították, hogy fenntartják az új országrész autonómiáját és a demokratikus alapelveket. Azaz kimondták, hogy az e területen lakó népeknek egyenlő és teljes nemzeti szabadságot, anyanyelvű szabad kormányzást, saját közigazgatást, a népesség számarányának megfelelő részvételt az ország kormányzásában, (általános, közvetlen, egyenlő, titkos) választójogot, valamint korlátlan sajtó- és gyülekezési jogot biztosítanak.
A Gyulafehérvári Nyilatkozatot november közepén adta át egy küldöttség Ferdinánd román királynak, aki az egyesülést törvénybe iktatta – azonban a nyilatkozatban foglalt elvek, így az összes demokratikus- és kisebbségi jogokra vonatkozó pont mellőzésével…Így a Gyulafehérvári Nyilatkozatba foglalt szép elvek már ekkor semmivé foszlottak, és a jogfosztott magyar lakosságnak hamar szembesülnie kellett vele, hogy a román uralom valósága a megfogalmazott tisztességesebb elvekkel szöges ellentétben áll…
A Gyulafehérvári Nyilatkozat már születése pillanatában egy egyoldalú határozat volt, melyet a magyar és német lakosság megkérdezése nélkül fogalmaztak meg és fogadtak el, a benne foglalt (pl.: kisebbségvédelmi) elveket pedig nem tartották be. A nyilatkozatnak egyébként nemzetközi jogérvénye nincsen, mivel Erdélyt (és más keleti országrészeket) nem ez, hanem a trianoni „békeszerződés” értelmében csatolták Romániához.
Hát ez a románok nagy nemzeti ünnepének háttere…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése