A rézbányászat (rövid) története
A réz egyike azon fémeknek, melyek a
történelem és napjaink folyamán egyaránt kiemelkedően fontos szerepet
töltöttek/töltenek be az emberiség életében.
A réz vöröses színű fém, mely a
természetben számos helyen és formában fordul elő: a földkéregtől kezdve, az
álló- és folyóvizeken át, az emberi szervezetig. Sűrűsége szobahőmérsékleten
(20 °C-on) 8,96 g/cm3 (ezzel olyan közepesen nehéznek számít a fémek
között), olvadáspontja pedig 1083 °C.
A réz körülbelül 9000-10000 éve van
jelen az emberiség történetében, mi több, ez volt az első fém, amit az ember
nagyobb mennyiségben kezdett el felhasználni. Először mind kifinomultabbá váló
használati- és művészeti tárgyak, eszközök, fegyverek formájában; majd
pénzérmeként és egyre több ötvözet részeként; később pedig hangszerek, huzalok,
kábelek, víz-, gáz-, fűtéscsövek, permetszerek, autó- és számítógép alkatrészek
alakjában. Napjainkban is a réz a harmadik legnagyobb mennyiségben használt
fém.
Egyik legfőbb erénye a réznek, hogy
jól ötvözhető, így aztán számos különböző alkalmazási területen lehet
felhasználni. Több mint 400 féle rézötvözet létezik, és mindegyik kombináció más-más
egyedi tulajdonságokkal bír. A legnevezetesebb és leggyakoribb rézötvözetek
közé tartozik például a bronz (réz+ón), a sárgaréz (réz+cink) vagy az újezüst –
más néven alpakka – (réz+cink+nikkel).
Emellett fontos, hogy a réz kiváló
elektromos- és hővezető. Elektromos vezetőképességének köszönhetően a réz
jellemzően az áramtermelést és –szállítást szolgáló kábelek legfontosabb
alapanyaga; a többi fémhez képest jobb hővezető képessége miatt pedig
légkondicionálókban, járművek és számítógépek hűtőberendezéseiben és számos más
területen lehet hatékonyan felhasználni.
A réz erősen korrózióálló, tehát a
legtöbb fémhez képest a korróziós folyamatok csak nagyon lassan mennek végbe
rajta. Viszont a légköri hatások következtében a réz felületeken az idő múlásával
lassan zöld vagy sötétbarna (hogy mennyi idő alatt és milyen színű, az a
környezeti viszonyoktól és a térbeli elhelyezkedéstől függ), kémiailag stabil
védőréteg, úgynevezett „patina” képződik.
Antimikrobiális tulajdonságainak köszönhetően
réz felületeken a baktériumok hamar elpusztulnak. E fertőtlenítő,
antibakteriális hatásai miatt már évezredek óta használják a gyógyászatban vagy
az ivóvíz tisztán tartására, de alkalmazása például kórházi kilincsek vagy
kapaszkodók formájában is ajánlatos, hiszen a felületére került kórokozók
gyorsan elpusztulnak.
Ráadásul a réz 100%-ban újrahasznosítható,
tehát tulajdonságai változatlansága mellett lehet újra és újra felhasználni.
Megjegyzendő, hogy a réz újrahasznosítása ráadásul hatalmas
energia-megtakarítást is jelent a rézércből való kitermeléshez képest, így a réz
újrahasznosításának a fenntartható fejlődésben is komoly szerep jut.
Napi átlag 1-3 mg rézre az emberi
szervezetnek is szüksége van. Ezt a természetes ivóvízen kívül számos ételből
fedezhetjük: például diófélékből, bizonyos magvakból, májból, mákból vagy éppen
csokiból.
De ideje, hogy áttérjünk a réz bányászatára!
A földkéreg átlagos rézkoncentrációja 0,0067%.
A földkéreg külső 10 km-ében ez az arány csak 0,0033%. A bányák többsége
0,2-0,8% közötti koncentrációval dolgozik, de akadnak olyan ércbányák is,
melyek az 5-6%-ot is elérik. Rézásványok száznál is több variációban léteznek,
bár csak néhányat dolgoznak fel széles körben rézzé. A természetben
előfordulnak úgynevezett termésrezet tartalmazó ércek, melyekből olvasztással
könnyen, egyszerűen lehet rezet kinyerni. Ezek azonban nagyon ritkák. Napjaink
bányáira sokkal jellemzőbb, hogy szulfidos ércből (ez a gyakoribb) vagy oxidos
ércből állítanak elő tiszta rezet. Gazdaságilag a legjelentősebb és leggyakoribb rézásványok a kalkopirit,
a kuprit és a malachit. A rézércet külszíni fejtéssel vagy
mélyműveléssel (tehát felszín alól) bányásszák. Az ércbányászat 90%-ban
felszíni fejtéssel történik, iszonyatos – esetenként lenyűgöző, ám mégis nagyon
ronda − sebeket ejtve a földfelszínen és az anyatermészetben. A bányászat után
az ércből aprítás, őrlés, rostálás, dúsítás („lebegtetés”, ülepítés, stb.),
pörkölés és más kémiai reakciók, majd elektrolízises finomítás útján nyerik a
színtiszta rezet. És közben gyakran súlyosan mérgezik a környék talaját,
levegőjét vagy vizét. Létezik másféle (ugyanúgy káros), például az úgynevezett
„hidrometallurgiai” módszer is, azonban ezek alkalmazása kevésbé gyakori.
A világ első, helyileg is ismert nagy
rézbányái a Közel-Keleten voltak, sok ezer évvel ezelőtt. A réz latin (cuprum)
és így angol (copper) elnevezése is Ciprus nevéből származik, ugyanis a római
korban már – sőt, már az azt megelőző évezredben is – e szigeten bányászták a
legtöbb rezet.
Magyarország régen nem csak az arany és az
ezüst, de a réz bányászatában is kitüntetett helyet foglalt el az országok
sorában. Már a középkorban is jelentős rézbányászattal rendelkeztünk (főként
Besztercebánya és vidéke), de a reformkorban például hazánk volt a világ
negyedik legnagyobb réztermelője. Ekkoriban a legjelentősebb hazai réztermelő
vidék kétségkívül a szomolnoki bányakerület volt, a Gömör-Szepesi-érchegység
keleti részén. Ebből a térségből származott a korabeli Magyarországon
kibányászott réz kétharmada. E bányakerület leggazdagabb bányái Szomolnok,
Igló, Gölnicbánya, Margitfalva, Szlovenka (Szalánk), Jászó és Óvíz határában
voltak. Ezeket követték a Bánsági-hegyvidék (Oravicabánya központtal) és Zólyom
vármegye (Besztercebánya, Libetbánya, stb.) bányái; mindkét vidék kb.
külön-külön 10-14%-át tette ki a teljes hazai rézkitermelésnek. Említésre
méltóak még a fontosabb erdélyi rézbányák is: az Erdélyi-szigethegységben
található Rézbánya (mely inkább a késő-középkor-kora-újkorban volt gazdag), a
dél-erdélyi Obrézsa (Bisztranyíres), az észak-erdélyi Nagybánya környéke és a
székelyföldi Balánbánya – bár ez utóbbi inkább csak a XIX. század közepére vált
országos jelentőségű rézbányává. (Sőt, a század vége felé ez maradt a szűkebb
értelemben vett Erdély egyetlen nagy rézbányája.) Könnyen elképzelhető, hogy a
középkorban az erdélyi Réz-hegységben is folyt rézbányászat, ám erről biztos
információkkal egyelőre nem rendelkezünk. Egykor a Kőszegi-hegység nyugati
határvidéke is jelentős bányászattal bírt, hiszen a középkorban Szalónak, az
újkorban pedig Borostyánkő környékén bányásztak rezet. A mai Magyarország
területén lényegében Rudabánya az egyetlen, mely már a régi időkben − Rudabánya
esetében főleg a késő középkorban − is nevezetes réztermelő bányásztelepülés
volt. Emellett a Mátrában többször is találtak már 10 kg-ot meghaladó tömegű
termésréz tömböket. Recsken még ma is jelentősebb réztartalék lelhető fel.
Napjainkban Chile a Föld legnagyobb
rézérc-kitermelője: jelenleg a világon bányászott réz 32%-a innen származik.
Európában Oroszország és Lengyelország áll a rézkitermelés élén. A világ
jelenleg ismert réztartaléka megközelíti a 700 millió tonnát. Tudományos
becslések szerint a Föld összes rézforrása – beleszámolva a mélytengeri
lelőhelyeket is – akár 3000 millió tonnánál is több lehet. És nem szabad
eközben megfeledkezni róla, hogy az újbóli felhasználások arányát is érdemes
lenne jelentősen megnövelni. Újrahasznosíthatóságának köszönhetően Európa
jelenlegi rézfogyasztásának kb. 40%-a származik újrahasznosított forrásból.
