Börzsöny
A
Börzsöny a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozó Északi-középhegység
nyugati tagja. Északról és nyugatról az Ipoly völgye öleli körbe, délről a Duna
határolja, míg kelet felé a Nógrádi-medence képezi az átmenetet a Cserhát felé.
A Börzsöny legnagyobb része egyetlen
nagy vulkán romja: a hegység középső táján, az ügynevezett Magas-Börzsönyben,
az egykori kráter peremén találhatóak a legmagasabb csúcsok, köztük a hegység
legmagasabb pontja, a 938
méter magas Csóványos is. (De itt található a hegység második
és harmadik legmagasabb csúcsa, a Magosfa (916 m ) és a Nagy-Hideg-hegy (864 m ) is.) A szép, szinte
szabályos kör alaprajzú, körülbelül 550-600 km2 területű hegységtől
DK-en csak apróbb völgyek és alacsonyabb hegyek választják el a rendszerint a
Cserháthoz sorolt Naszály hegyet. A Börzsöny déli részét belső medencék
tarkítják (pl.: Márianosztrai-, Kóspallagi-, Szokolyai-medence). A lepusztult
tönkmaradvány egységes felszínébe (a kis déli medencék mellett) számos völgy is
mélyen bevágódott, fennsíkjai viszont a Börzsönynek nincsenek. A hegység fő
tömbjéből külön kis erupció maradványaként nyúlik ki a festői Dunakanyar által
„U” alakban megkerült Szent Mihály-hegy (484 m ), mely a Börzsöny legdélebbi nyúlványa.
Gyakran az Ipoly által levágott kis DNy-i darabot, az úgynevezett
Kovácspataki-dombokat (más néven: Helembai-hegységet) is a Börzsöny részének
tekintik. Bár igazság szerint, ennyi erővel a Visegrádi-hegységet is a Börzsöny
„Duna által levágott” részének tekinthetnénk…
Minthogy a hegység alapját egy harmadidőszaki
ősvulkán romjai alkotják, ezért a Börzsöny túlnyomórészt vulkáni kőzetekből
épül fel. A hegységet alkotó kőzetek közül is a legjellemzőbb az andezit.
Az egyenlőtlen eloszlású, de bőséges
csapadéknak köszönhetően a hegység felszíni vízfolyásokban, forrásokban és
patakokban gazdag. A Börzsöny patakjainak vízhozama a vulkáni hegységekre
jellemző módon nagyon sűrűn és gyorsan változik. Ennek egyik oka a tagolt
felszín, a másik − lényegesebb − ok pedig az, hogy a vulkáni kőzetek csekély
vízáteresztő képessége miatt a tartós esőzések, nyári záporok és zivatarok
temérdek vize nem szivárog be a kőzetek mélyebb részeibe. Így bár a Börzsönyben
több száz − jellemzően gyönyörű tiszta − forrás fakad, ezek vízhozama erősen
ingadozó; a patakok hirtelen és látványos vízszintemelkedéseit sokkal inkább az
esőzések és a hóolvadások okozzák. A Börzsöny legnagyobb állandó vízfolyása a 25,6 km hosszú
Kemence-patak, amely a Csóványos keleti oldalában ered, majd nagy félkörívet
leírva északnyugatnak és nyugatnak fordul, átszeli a hegységet, hogy aztán az
irányt északnak vegye és végül Pereszlénynél az Ipolyba torkolljon.
A Börzsöny túlnyomó részét zárt erdő
fedi: azon kevés szerencsés hegység közé tartozik, melynek nagyjából sikerült
megőrizni eredeti, természetes képét, az emberi beavatkozások nem csúfították
el a tájat és így a Börzsöny erdőborítottsága az egyik legnagyobb arányúnak
tekinthető. Leginkább lombos erdők borítják, fenyő csak itt-ott lép fel. A
hegység alacsonyabb szintjein a tölgyesek a jellemzőek, míg fentebb a bükkösök
(magashegységi- és mészkerülő bükkösök). A Börzsöny északi oldalán egyébként a
bükkösök a megszokottnál jóval lejjebb is megtalálhatók. A legmagasabb csúcsok
többségén magas kőrises erdőrészletek találhatóak. Az alacsonyabb lejtőkön többfelé
előfordul a szelídgesztenye: híresek például Nagymaros, Nagyoroszi és
Borsosberény szelídgesztenyései. A völgyek alján ritka, ősi növényfajok is
fennmaradtak.
A Börzsönyben 16 emlős- (pl.:
vaddisznó, őz, hiúz, gímszarvas, róka, stb.) és 117 madárfajt (pl.: erdei
szalonka, fülemüle, pacsirta, hegyi billegető, fácán, fekete gólya, kerecsensólyom,
császármadár, stb.) tartanak nyilván. A halfajok közül jellemző a pisztráng, a
petényi-márna, a magyar- és német bucó, a halványfoltú- és a homoki küllő.
Említést érdemelnek természetesen a Börzsönyben élő foltos szalamandrák, kövi
rákok és haragos siklók is.
A hegység értékes nemesfémbányáinak
érckészlete napjainkra már kimerült.
A Börzsönyt régen nevezték
Börzsönyi-hegységnek és Diósjenői-hegységnek is. Területén mindig két megye
osztozott, a megyehatár a Csóványoson fut keresztül. A hegység keleti része
Nógrád megyéhez, nyugati része pedig közel ezer éven át Hont megyéhez, az
1950-es megyerendezés óta pedig Pest megyéhez tartozik. A Börzsöny a mai
kis-Magyarország harmadik legmagasabb hegysége − mind a hegységek
átlagmagasságát, mind a legmagasabb csúcsaikat tekintve.
A történelem folyamán számos, különböző jelentőségű
vár épült a Börzsöny szélső csúcsaira. Ezek közül a legismertebb alighanem a
Szondi György és vitézei által az utolsó csepp vérükig védelmezett Drégely
vára. De a hegység szélső (keleti és északi) kiemelkedésein található két
vármegye névadó középkori székhelye is: Nógrád és Hont vára. (Előbbinek ma már
Drégelyhez hasonlóan csak romjai állnak, utóbbiból pedig már azok sem
látszanak.) Ezeken kívül még több tucatnyi vár létezett a Börzsönyben, az
őskori erődítésektől kezdve (melyek közül nem egy a hegység belső részein
létesült) a késő középkori várakig (ezek már inkább a medencék, völgyek,
nyergek fölé magasodó peremhegykúpokra épültek).
A Börzsöny vidékét színesítik az ősi
templomok (pl.: Nagybörzsöny) és búcsújáróhelyek (pl.: Márianosztra), múzeumok
és kilátók, valamint a ma már turisztikai célokat szolgáló kisvasutak is.
